„Dragonyos” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Történetük és szerepük: jav |
→Történetük és szerepük: névlink, adat |
||
5. sor: | 5. sor: | ||
==Történetük és szerepük== |
==Történetük és szerepük== |
||
A gyalogság gyors szállítását már korábban is lóháton oldották meg, ebből fejlődött ki az új harcmodor a 17. században. Több elmélet is létezik arra, hogy kitől származott az ötlet, hogy a harcmezőn az utolsó pillanatig lóháton maradjon a gyalogság. Egyik feltételezés szerint [[Alessandro Farnese (1520–1589)|Farnese Sándor pármai herceg]] |
A gyalogság gyors szállítását már korábban is lóháton oldották meg, ebből fejlődött ki az új harcmodor a 17. században. Több elmélet is létezik arra, hogy kitől származott az ötlet, hogy a harcmezőn az utolsó pillanatig lóháton maradjon a gyalogság. Egyik feltételezés szerint [[Alessandro Farnese (1520–1589)|Farnese Sándor pármai herceg]] (1520–1589) ültetette lovakra több gyalogos ezredét [[1553]]-ban, hogy meglepje ellenfelét.<ref>Bismarck 330.old</ref> Egy másik szerint az első dragonyosokat [[Charles II de Cossé–Brissac|Charles de Cossé]] tábornagy, Brissac hercege (1550–1626) állította ki 1600-ban.<ref>Bismarck 331.old</ref> |
||
A korai dragonyosok nem a lovasságra jellemző századokba vagy szakaszokba voltak osztva, hanem seregekbe, mint a gyalogság, és tisztjeik gyalogsági rangjelzést viseltek. Nem a lovasságra jellemző trombitást, hanem a gyalogságban használatos dobost alkalmaztak a parancsok továbbítására. A dragonyosokat olcsóbb volt fenntartani, mint a valódi lovasszázadokat, így jól alkalmazhatóak voltak rendfenntartó feladatokra is. Amikor a 17. században [[II. Gusztáv Adolf svéd király|II. Gusztáv Adolf király]] bevezette a dragonyosokat a [[Svédország|svéd]] hadseregben, [[Szablya|szablyával]], [[Balta|baltával]] és [[Kovakő|kovás]] [[Muskéta|muskétával]] szerelte fel őket. Ez a felszerelés vált később általánossá a legtöbb európai országban. |
A korai dragonyosok nem a lovasságra jellemző századokba vagy szakaszokba voltak osztva, hanem seregekbe, mint a gyalogság, és tisztjeik gyalogsági rangjelzést viseltek. Nem a lovasságra jellemző trombitást, hanem a gyalogságban használatos dobost alkalmaztak a parancsok továbbítására. A dragonyosokat olcsóbb volt fenntartani, mint a valódi lovasszázadokat, így jól alkalmazhatóak voltak rendfenntartó feladatokra is. Amikor a 17. században [[II. Gusztáv Adolf svéd király|II. Gusztáv Adolf király]] bevezette a dragonyosokat a [[Svédország|svéd]] hadseregben, [[Szablya|szablyával]], [[Balta|baltával]] és [[Kovakő|kovás]] [[Muskéta|muskétával]] szerelte fel őket. Ez a felszerelés vált később általánossá a legtöbb európai országban. |
A lap 2009. július 1., 19:30-kori változata
A dragonyosok eredetileg gyalogoskatonák voltak, akik a csatában lóháton közlekedtek, de ha harcra került a sor leszálltak, és gyalogszerrel hadakoztak. Egész Európában elterjedt volt ez a harcmodor a 17. és 18. században. Eleinte nem lovasságként tartották őket számon, de a 18. században fokozatosan bekerültek ebbe a kategóriába. A "dragonyos" szó a francia hadsereg által használt dragon nevű tűzfegyverből származik, mellyel ezek a katonák is fel voltak szerelve. A nevet máig is használja több páncélos és díszlovas ezred.
Történetük és szerepük
A gyalogság gyors szállítását már korábban is lóháton oldották meg, ebből fejlődött ki az új harcmodor a 17. században. Több elmélet is létezik arra, hogy kitől származott az ötlet, hogy a harcmezőn az utolsó pillanatig lóháton maradjon a gyalogság. Egyik feltételezés szerint Farnese Sándor pármai herceg (1520–1589) ültetette lovakra több gyalogos ezredét 1553-ban, hogy meglepje ellenfelét.[1] Egy másik szerint az első dragonyosokat Charles de Cossé tábornagy, Brissac hercege (1550–1626) állította ki 1600-ban.[2]
A korai dragonyosok nem a lovasságra jellemző századokba vagy szakaszokba voltak osztva, hanem seregekbe, mint a gyalogság, és tisztjeik gyalogsági rangjelzést viseltek. Nem a lovasságra jellemző trombitást, hanem a gyalogságban használatos dobost alkalmaztak a parancsok továbbítására. A dragonyosokat olcsóbb volt fenntartani, mint a valódi lovasszázadokat, így jól alkalmazhatóak voltak rendfenntartó feladatokra is. Amikor a 17. században II. Gusztáv Adolf király bevezette a dragonyosokat a svéd hadseregben, szablyával, baltával és kovás muskétával szerelte fel őket. Ez a felszerelés vált később általánossá a legtöbb európai országban.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Dragoon című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.