„Ingeborg Bachmann” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
NobelBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: sl:Ingeborg Bachmann
Almabot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: ro:Ingeborg Bachmann
57. sor: 57. sor:
[[no:Ingeborg Bachmann]]
[[no:Ingeborg Bachmann]]
[[pl:Ingeborg Bachmann]]
[[pl:Ingeborg Bachmann]]
[[ro:Ingeborg Bachmann]]
[[ru:Бахман, Ингеборг]]
[[ru:Бахман, Ингеборг]]
[[sl:Ingeborg Bachmann]]
[[sl:Ingeborg Bachmann]]

A lap 2009. június 12., 04:09-kori változata

Ingeborg Bachmann (írói álneve: Ruth Keller), (Ausztria, Karintia, Klagenfurt, 1926. június 25.Olaszország, Róma, 1973. október 17.) osztrák költő-, illetve írónő.

Élete

Bécsben filozófiát, pszichológiát és germanisztikát hallgatott. 1950-ben írta disszertációját Heidegger egzisztencialista filozófiájának kritikai elfogadásáról (Die kritische Aufnahme der Existentialphilosophie M. Heideggers).

1952-ben vált ismertté a Gruppe 47 csoport egyik felolvasó estjén. 1953 után Zürichben és Rómában élt, ez utóbbi városban 1965-ben végleg letelepedett. 1973-ban, negyvenhét évesen halt meg. Római lakásában tűz ütött ki, égési sérüléseket szenvedett, és ezek következtében hunyt el október 17-én. Ingeborg Bachmann a Klagenfurt-Annabichl-i temetőben nyugszik.

Művészete

Ingeborg Bachmann elsősorban költőként vált jelentőssé. Die gestundete Zeit (1953) című verseskötete a háború utáni korszak restaurációs törekvéseit és annak követőit ítéli el.

Anrufung des großen Bären (1956) című kötetében a mitológiához nyúl témaként, és az emberi élet utópiája foglakoztatja.

Frankfurti felovasásait (Frankfurter Vorlesungen) 1959/60-ban vendégdocensként tartotta. A poétika témáját érintő előadások az szerzői Én és az irodalom mint a világ változásának médiuma kapcsolatát tárták fel.

1961-ben jelent meg elbeszéléskötete Das dreißigste Jahr (A 30. év) címmel, melyben a fasizmussal való együttéléssel és annak feldolgozásával foglalkozott.

1965-ben nyúl az úgynevezett Todesarten-Zyklus (a halál formái – ciklus) témájához, mely azzal foglalkozik, hogy a nők hogyan kerülnek partnerük miatt izolált, elszigetelt helyzetbe és hogyan kényszerülnek hallgatásra. E ciklusnak csak egy darabja készült el, a Malina című regény (1971), melyet 1991 – ben Isabelle Huppert, Mathieu Carrière és Can Togay közreműködésével megfilmesítettek. A 2. résznek szánt Der Fall Franza és a 3. rész, a Requiem für Fanny Goldmann című művek töredékben maradtak, bár alkotójuk halála után, 1979-ben publikálták őket.

Bachmann kései műveiben a női írásművészettel foglakozott.

Kitüntetései

További művei

  • Ein Ort für Zufälle, 1965
  • Simultan, 1972 (elbeszélések)
  • Gier, 1982 (elbeszélések, posztumusz)

Utóélete, hatása

Forrás