„Kara Musztafa pasa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: uk:Кара-Мустафа |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 4. sor: | 4. sor: | ||
Fiatal [[kajmakám]]ként [[Köprülü Ahmed]] nagyvezír mellett szolgált. Az [[1660]]-as években részt vett az [[Égei-tenger]]en, a velenceiek ellen vívott harcokban, az ún. [[kandiai háború]]ban. [[1672]]-ben a szultánnal és a nagyvezírrel vonult a lengyelek és az oroszok ellen indított háborúba, [[Ukrajna|Ukrajnába]]. A lengyelekkel folytatott harcok végeztével Köprülü meghalt, és Kara Musztafa lett az új nagyvezír, aki továbbra is fenntartotta Ukrajna meghódításának tervét. |
Fiatal [[kajmakám]]ként [[Köprülü Ahmed]] nagyvezír mellett szolgált. Az [[1660]]-as években részt vett az [[Égei-tenger]]en, a velenceiek ellen vívott harcokban, az ún. [[kandiai háború]]ban. [[1672]]-ben a szultánnal és a nagyvezírrel vonult a lengyelek és az oroszok ellen indított háborúba, [[Ukrajna|Ukrajnába]]. A lengyelekkel folytatott harcok végeztével Köprülü meghalt, és Kara Musztafa lett az új nagyvezír, aki továbbra is fenntartotta Ukrajna meghódításának tervét. |
||
Miután az első török hadjárat kudarcba fulladt, a harc az ország oroszok uralta részében folytatódott. Az új nagyvezír személyesen állt a sereg élére. Elfoglalta Ukrajna jó részét, több győzelmet aratva az orosz–ukrán–kozák seregek felett, de erői akkora veszteséget szenvedtek, hogy inkább lemondott a terület meghódításáról. Ehelyett felelevenítette [[I. Szulejmán|Szulejmán szultán]] régi tervét, [[Bécs]] meghódítását. [[IV. Mehmed]] szultánt sikerült rávennie a kecsegtető lehetőséggel, mert úgy vélte, hogy [[I. Lipót|I. Lipót császár]] azért törekszik a békére, mert gyenge. Alaposan túlbecsülte saját hazájának erőforrásait, nem látta át a belső problémákat, amelyeket elődje oly nehezen igyekezett leküzdeni, s értelmetlen módon abban bízott, hogy egy nagy katonai győzelem megszüntethetné a hanyatlást okozó bajokat. Bár Köprülü Ahmed is tervezte Bécs meghódítását |
Miután az első török hadjárat kudarcba fulladt, a harc az ország oroszok uralta részében folytatódott. Az új nagyvezír személyesen állt a sereg élére. Elfoglalta Ukrajna jó részét, több győzelmet aratva az orosz–ukrán–kozák seregek felett, de erői akkora veszteséget szenvedtek, hogy inkább lemondott a terület meghódításáról. Ehelyett felelevenítette [[I. Szulejmán|Szulejmán szultán]] régi tervét, [[Bécs]] meghódítását. [[IV. Mehmed]] szultánt sikerült rávennie a kecsegtető lehetőséggel, mert úgy vélte, hogy [[I. Lipót|I. Lipót császár]] azért törekszik a békére, mert gyenge. Alaposan túlbecsülte saját hazájának erőforrásait, nem látta át a belső problémákat, amelyeket elődje oly nehezen igyekezett leküzdeni, s értelmetlen módon abban bízott, hogy egy nagy katonai győzelem megszüntethetné a hanyatlást okozó bajokat. Bár Köprülü Ahmed is tervezte Bécs meghódítását új, jobb módszerekkel, de most Musztafa azonnal a császárváros falai ellen akart indulni. Ebben a dicsőség és kincsvágy is hajtotta. |
||
A források szerint óriási, 230 ezer fős sereget vont össze (valójában csak 130-150 ezret) és a franciák biztatásával [[1683]]. [[június 7.|június 7-én]] elindult [[Habsburg Birodalom|Ausztria]] ellen. A Habsburgok ekkor szövetségben álltak a [[Lengyel–litván unió]]val, akivel megállapodtak abban, ha bármelyikük fővárosát török támadás érné, egymás segítségére sietnek. Musztafa nem mérte fel sem ezt, sem a Lipót császár mögé felsorakozó [[Német-római Birodalom]] erejét. |
A források szerint óriási, 230 ezer fős sereget vont össze (valójában csak 130-150 ezret) és a franciák biztatásával [[1683]]. [[június 7.|június 7-én]] elindult [[Habsburg Birodalom|Ausztria]] ellen. A Habsburgok ekkor szövetségben álltak a [[Lengyel–litván unió]]val, akivel megállapodtak abban, ha bármelyikük fővárosát török támadás érné, egymás segítségére sietnek. Musztafa nem mérte fel sem ezt, sem a Lipót császár mögé felsorakozó [[Német-római Birodalom]] erejét. |
||
A lap 2009. június 5., 13:08-kori változata
Kara Musztafa (1634/35. – Nándorfehérvár, 1683. december 25.) török nagyvezír. Az ő ideje alatt indult meg a török kiűzése Magyarországról, s a háborúban miatta szenvedett hazája döntő vereséget, ami visszafordíthatatlan hanyatlás útjára lökte a birodalmat.
Fiatal kajmakámként Köprülü Ahmed nagyvezír mellett szolgált. Az 1660-as években részt vett az Égei-tengeren, a velenceiek ellen vívott harcokban, az ún. kandiai háborúban. 1672-ben a szultánnal és a nagyvezírrel vonult a lengyelek és az oroszok ellen indított háborúba, Ukrajnába. A lengyelekkel folytatott harcok végeztével Köprülü meghalt, és Kara Musztafa lett az új nagyvezír, aki továbbra is fenntartotta Ukrajna meghódításának tervét.
Miután az első török hadjárat kudarcba fulladt, a harc az ország oroszok uralta részében folytatódott. Az új nagyvezír személyesen állt a sereg élére. Elfoglalta Ukrajna jó részét, több győzelmet aratva az orosz–ukrán–kozák seregek felett, de erői akkora veszteséget szenvedtek, hogy inkább lemondott a terület meghódításáról. Ehelyett felelevenítette Szulejmán szultán régi tervét, Bécs meghódítását. IV. Mehmed szultánt sikerült rávennie a kecsegtető lehetőséggel, mert úgy vélte, hogy I. Lipót császár azért törekszik a békére, mert gyenge. Alaposan túlbecsülte saját hazájának erőforrásait, nem látta át a belső problémákat, amelyeket elődje oly nehezen igyekezett leküzdeni, s értelmetlen módon abban bízott, hogy egy nagy katonai győzelem megszüntethetné a hanyatlást okozó bajokat. Bár Köprülü Ahmed is tervezte Bécs meghódítását új, jobb módszerekkel, de most Musztafa azonnal a császárváros falai ellen akart indulni. Ebben a dicsőség és kincsvágy is hajtotta.
A források szerint óriási, 230 ezer fős sereget vont össze (valójában csak 130-150 ezret) és a franciák biztatásával 1683. június 7-én elindult Ausztria ellen. A Habsburgok ekkor szövetségben álltak a Lengyel–litván unióval, akivel megállapodtak abban, ha bármelyikük fővárosát török támadás érné, egymás segítségére sietnek. Musztafa nem mérte fel sem ezt, sem a Lipót császár mögé felsorakozó Német-római Birodalom erejét.
A Bécs városát halálos gyűrűbe fogó sereget a német birodalmi és lengyel hadak, III. (Sobieski) János lengyel király és Lotaringiai Károly herceg vezetésével szeptember 12-én a kahlenbergi csatában szétverték, az ostromolott várost felmentették.
A vereségért Musztafa selyemzsinórt kapott Nándorfehérváron. Kivégzése előtt állítólag szomorúan csak annyit mondott, ha halálával a szultán elkerülheti a vereséget, önként vállalná.
Egy francia író, de Préchac regényt írt róla, amelyben egy szelíd, gáláns férfit mutat be, aki szerelmes lesz egy hercegnőbe, és Bécs meghódításával akar méltóvá válni annak kezére. De vereséget szenved, és szerelmét máshoz adták férjül.
Külső hivatkozás
- R. Várkonyi Ágnes: Megújulások kora, Magyar Könyvklub, Budapest 2001. ISBN 9635484712
- Csorba Csaba – Estók János – Salamon Konrád: Magyarország Képes Története, Magyar Könyvklub, Budapest 1998. ISBN 9635489617
