„Wallace-vonal” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a fájl;bélyegkép |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
[[Fájl:Wallace's line.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Wallace feltételezett határvonala az ázsiai ás az ausztrál fauna között]] |
[[Fájl:Wallace's line.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Wallace feltételezett határvonala az ázsiai ás az ausztrál fauna között]] |
||
A Wallace-vonal egy feltételezett határvonal, mely elválasztja egymástól az ausztrál és az ázsiai [[faunaterület]]eket. A vonaltól nyugatra ázsiai fajokat, a vonaltól keletre pedig jellegzetesen ausztrál fajokat lehet találni. A vonal [[Alfred Russel Wallace]] után kapta nevét, aki a 19. |
A Wallace-vonal egy feltételezett határvonal, mely elválasztja egymástól az ausztrál és az ázsiai [[faunaterület]]eket. A vonaltól nyugatra ázsiai fajokat, a vonaltól keletre pedig jellegzetesen ausztrál fajokat lehet találni. A vonal [[Alfred Russel Wallace]] után kapta nevét, aki a [[19. század]]i Kelet-indiai utazásai során először tett feljegyzéseket a vonal elválasztó szerepéről. A határvonal keresztülfut az [[Indonézia|indonéz szigetvilágon]], [[Borneó]] és [[Celebesz]], valamint [[Bali]] és [[Lombok]] között. Bár következtetést nem vont le belőle,de már [[Antonio Pigafetta]], [[Magellán]] utazásának egyik kísérője is észrevételezte a biológiai eltéréseket a [[Maluku-szigetcsoport]] és a [[Fülöp-szigetek]] faunája között. |
||
A Wallace-vonaltól keletre eső területet legtöbbször átmeneti zónának tekintik, de egyes elképzelések önálló [[faunaföldrajz]]i egységként kezelik. Faunájának alapvetően orientális, ázsiai jellegű, de a vonaltól keletre haladva ez fokozatosan szegényedik, s az |
A Wallace-vonaltól keletre eső területet legtöbbször átmeneti zónának tekintik, de egyes elképzelések önálló [[faunaföldrajz]]i egységként kezelik. Faunájának alapvetően orientális, ázsiai jellegű, de a vonaltól keletre haladva ez fokozatosan szegényedik, s az ausztrál élővilág elemei kerülnek túlsúlyba. Az átmeneti zóna keleti határa, a Weber-vagy a [[Lydekker-vonal]] ennek ellenére kevésbé határozható meg olyan pontosan, mint az erszényesek elterjedésének nyugati határát jelző Wallace-vonal. |
||
Az ázsiai fajok radikális csökkenése a térségben a jégkorszakra vezethető vissza, mikor a mintegy 200 méterrel alacsonyabb tengerszintnek köszönhetően az indonéz szigetvilág keleti szigetei szárazföldi összeköttetésben álltak a kontinenssel, míg [[Celebesz]], és a tőle keletre eső szigetek inkább [[Ausztrália]] |
Az ázsiai fajok radikális csökkenése a térségben a jégkorszakra vezethető vissza, mikor a mintegy 200 méterrel alacsonyabb tengerszintnek köszönhetően az indonéz szigetvilág keleti szigetei szárazföldi összeköttetésben álltak a kontinenssel, míg [[Celebesz]], és a tőle keletre eső szigetek inkább [[Ausztrália]] felől voltak megközelíthetőek. |
||
{{portál|biológia}} |
{{portál|biológia}} |
A lap 2009. január 23., 00:43-kori változata
A Wallace-vonal egy feltételezett határvonal, mely elválasztja egymástól az ausztrál és az ázsiai faunaterületeket. A vonaltól nyugatra ázsiai fajokat, a vonaltól keletre pedig jellegzetesen ausztrál fajokat lehet találni. A vonal Alfred Russel Wallace után kapta nevét, aki a 19. századi Kelet-indiai utazásai során először tett feljegyzéseket a vonal elválasztó szerepéről. A határvonal keresztülfut az indonéz szigetvilágon, Borneó és Celebesz, valamint Bali és Lombok között. Bár következtetést nem vont le belőle,de már Antonio Pigafetta, Magellán utazásának egyik kísérője is észrevételezte a biológiai eltéréseket a Maluku-szigetcsoport és a Fülöp-szigetek faunája között.
A Wallace-vonaltól keletre eső területet legtöbbször átmeneti zónának tekintik, de egyes elképzelések önálló faunaföldrajzi egységként kezelik. Faunájának alapvetően orientális, ázsiai jellegű, de a vonaltól keletre haladva ez fokozatosan szegényedik, s az ausztrál élővilág elemei kerülnek túlsúlyba. Az átmeneti zóna keleti határa, a Weber-vagy a Lydekker-vonal ennek ellenére kevésbé határozható meg olyan pontosan, mint az erszényesek elterjedésének nyugati határát jelző Wallace-vonal.
Az ázsiai fajok radikális csökkenése a térségben a jégkorszakra vezethető vissza, mikor a mintegy 200 méterrel alacsonyabb tengerszintnek köszönhetően az indonéz szigetvilág keleti szigetei szárazföldi összeköttetésben álltak a kontinenssel, míg Celebesz, és a tőle keletre eső szigetek inkább Ausztrália felől voltak megközelíthetőek.