„Istár alvilágjárása” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a három pont --> hárompont |
|||
11. sor: | 11. sor: | ||
:A sötétség háza felé, melyet oda nem hagyott még |
:A sötétség háza felé, melyet oda nem hagyott még |
||
:senki soha, benne-élő; a sötétség útját járva, |
:senki soha, benne-élő; a sötétség útját járva, |
||
:melyről nincsen |
:melyről nincsen visszatérés… |
||
:A sötétség háza felé, melynek vakond-féle népe |
:A sötétség háza felé, melynek vakond-féle népe |
||
:régen elszokott a fénytől. Földet és agyagot esznek |
:régen elszokott a fénytől. Földet és agyagot esznek |
||
17. sor: | 17. sor: | ||
:dideregve, a halottak. Tollruha, mint a madáré, |
:dideregve, a halottak. Tollruha, mint a madáré, |
||
:fedezi el talpig őket. Por lepi be a kilincset, |
:fedezi el talpig őket. Por lepi be a kilincset, |
||
:por lepi az ajtó |
:por lepi az ajtó zárát… |
||
==Források== |
==Források== |
A lap 2008. december 21., 06:08-kori változata
Istar alvilágjárása (modern cím), a Kr. e. II. évezredben keletkezett akkád költői mű, eposz a termékenység-istennő, Istar alvilági útjáról és visszatéréséről. Forrása egy sumer eposz, az Innin alvilágjárása volt. Ebből készült az első akkád változat, amelynek töredékes példányai I. Tukulti-apar-Ésarra asszír király könyvtárából kerültek elő. Ezt nevezzük a korábbi Assur-recenziónak. Egy későbbi Assur-recenzió nyomán a mű végső formáját Assurbanapli könyvtárának példányain a Kr. e. VIII – VII. század fordulóján nyerte el.
Az eposzban feldolgozott mítosz magja a termékenység éves körforgásának megjelenítése. A termékenységisten évente újra és újra a holtak országába tér, ekkor a földön megszűnik minden szaporodás, abbamarad az emberek, állatok, növények „élete", s az isten maga is az alvilág hatalmába kerül, mintegy meghal. Istar az alvilág hét kapuján áthaladva leveti ékességeit, s meghal, csak tavasszal támad fel újra.
A sumer eposz néhol terjengős részeit az akkád költő összevonta, viszont nagyobb teret engedett a változó helyzetek sztereotip leírásának. Az újasszír változat költője terjedelmes leírásokat közöl az alvilágról, szövege a Gilgames-eposz és a Nergal és Ereskigal leírásaival is érintkezik. E változat végén Istar férfi párja, Tammuz isten is megjelenik, egyelőre homályos összefüggésben a cselekménnyel: a költő feltehetően már nem ismerte a sumer mítosz hátterét, ezért tétovázott, milyen szerepet adjon az Istartól elválaszthatatlan Tammuznak. A mítosz kezdete:
- Istar, fölséges királynő, Kurnugéa kapujához,
- a sötétség kapujához siet nagy igyekezettel.
- A sötétség háza felé, Irkalla hajléka felé
- siet Istár istenasszony, Nannar tűzvérű leánya.
- A sötétség háza felé, melyet oda nem hagyott még
- senki soha, benne-élő; a sötétség útját járva,
- melyről nincsen visszatérés…
- A sötétség háza felé, melynek vakond-féle népe
- régen elszokott a fénytől. Földet és agyagot esznek
- lenn a fény-nem-járta mélyben, ember-nem-járta sötétben,
- dideregve, a halottak. Tollruha, mint a madáré,
- fedezi el talpig őket. Por lepi be a kilincset,
- por lepi az ajtó zárát…
Források
Komoróczy Géza, „Fénylő ölednek édes örömében…”: A sumer irodalom kistükre, Budapest, Európa, 1970