„Józef Wysocki” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[nem ellenőrzött változat]

Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2006. február 9., 00:14-kori változata

Wysocki József, Jozef Wysocki (Tulcen, 1809. – Párizs, 1874. január 3.) honvéd tábornok.

Az 1831 évi lengyel felkelésben tüzérhadnagyként szolgált Jan Skrzynecki tábornok hadtestében. A lengyel felkelés leverése után Párizsba emigrált. 1848-ban Krakkóban egy lengyel önkéntes csapatot szervezett és azzal november közepén Magyarországra jött. Őrnagyi rangban ennek az önkéntes zászlóaljnak a parancsnoka lett. Egységével részt vett Arad ostromában, helytállásáért 1849 januárjában alezredessé léptették elő. Január végétől zászlóalját Damjanich hadosztályához osztották be, így kora tavasszal felkerült a fő hadszíntérre. A március 5-ei szolnoki ütközetben tanúsított bátorságáért ezredessé és hadosztályparancsnokká léptették elő, egyúttal megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Részt vett a tavaszi hadjárat ütközeteiben. 1849 májusában vezérőrnaggyá nevezték ki és ő lett az összevont lengyel légió főparancsnoka.

Május végén ő lett Dembinszky Henrik utóda a IX. hadtestből és a lengyel légióból álló észak-magyarországi hadsereg parancsnokságában. Az erőviszonyok itt rendkívül kedvezőtlenek voltak, így a mintegy tízszeres túlerejű cári intervenció elől kisebb utóvédütközetek után vissza kellet vonulnia a Duna-Tisza közébe. Ezután a Cegléden – Perczel Mór tábornok parancsnoksága alatt – alakuló közép-tiszai hadseregben ismét a lengyel légió parancsnoka lett. A hadsereg harc nélkül vonult vissza Szegedig, ahol Dembinszky Henrik alárendeltségébe lépett. A Temesvárig tartó visszavonulás során egysége több utóvédütközetet vívott. Az ő egységének köszönhető, hogy a szőregi csata után a honvéd főerőnek sikerült jelentősebb veszteségek nélkül elvonulnia. Részt vett az augusztus 9-ei temesvári csatában. A vereség után Orsova felé elhagyta az országot. Az ő csapata kísérte emigrációba a szabadságharc politikai és katonai vezetőit, köztük Kossuth Lajost is. A határon meleg hangú kiáltványban búcsúzott a magyar nemzettől.

Törökország után Angliában, Franciaországban és Piemontban is megfordult, majd Párizsban telepedett le. Életét nagy nyomorban élve fejezte be. Haláláig a honvédegylet segélyezte.

Felhasznált források

Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg vezetői (Rubicon 1999/4)
Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 '''Wysocki József''', '''Jozef Wysocki''' (Tulcen, [[1809]]. – [[Párizs]], [[1874]]. [[január 3]].) honvéd tábornok.
 [[Image:Wysocki Jozsef.jpg|thumb|180px|Rusz Károly fametszete]]
-Az [[1831]] évi lengyel felkelésben tüzérhadnagyként szolgált Jan Skrzynecki tábornok hadtestében. A lengyel felkelés leverése után Párizsba emigrált. 1848-ban [[Krakkó]]ban egy lengyel önkéntes csapatot szervezett és azzal november közepén Magyarországra jött. Őrnagyi rangban ennek az önkéntes zászlóaljnak a parancsnoka lett. Egységével részt vett [[arad]] ostromában, helytállásáért [[1849]] januárjában alezredessé léptették elő. Január végétől zászlóalját [[Damjanich János|Damjanich]] hadosztályához osztották be, így kora tavasszal felkerült a fő hadszíntérre. A március 5-ei [[szolnoki ütközet]]ben tanúsított bátorságáért ezredessé és hadosztályparancsnokká léptették elő, egyúttal megkapta a [[Magyar Katonai Érdemrend]] III. osztályát. Részt vett a [[tavaszi hadjárat]] ütközeteiben. 1849 májusában vezérőrnaggyá nevezték ki és ő lett az összevont lengyel légió főparancsnoka.
+Az [[1831]] évi lengyel felkelésben tüzérhadnagyként szolgált Jan Skrzynecki tábornok hadtestében. A lengyel felkelés leverése után Párizsba emigrált. 1848-ban [[Krakkó]]ban egy lengyel önkéntes csapatot szervezett és azzal november közepén Magyarországra jött. Őrnagyi rangban ennek az önkéntes zászlóaljnak a parancsnoka lett. Egységével részt vett [[Arad]] ostromában, helytállásáért [[1849]] januárjában alezredessé léptették elő. Január végétől zászlóalját [[Damjanich János|Damjanich]] hadosztályához osztották be, így kora tavasszal felkerült a fő hadszíntérre. A március 5-ei [[szolnoki ütközet]]ben tanúsított bátorságáért ezredessé és hadosztályparancsnokká léptették elő, egyúttal megkapta a [[Magyar Katonai Érdemrend]] III. osztályát. Részt vett a [[tavaszi hadjárat]] ütközeteiben. 1849 májusában vezérőrnaggyá nevezték ki és ő lett az összevont lengyel légió főparancsnoka.
 Május végén ő lett [[Dembinszky Henrik]] utóda a IX. hadtestből és a lengyel légióból álló észak-magyarországi hadsereg parancsnokságában. Az erőviszonyok itt rendkívül kedvezőtlenek voltak, így a mintegy tízszeres túlerejű cári intervenció elől kisebb utóvédütközetek után vissza kellet vonulnia a Duna-Tisza közébe. Ezután a [[Cegléden]] – [[Perczel Mór]] tábornok parancsnoksága alatt – alakuló közép-tiszai hadseregben ismét a lengyel légió parancsnoka lett. A hadsereg harc nélkül vonult vissza [[Szeged]]ig, ahol Dembinszky Henrik alárendeltségébe lépett. A [[Temesvár]]ig tartó visszavonulás során egysége több utóvédütközetet vívott. Az ő egységének köszönhető, hogy a [[szőregi csata]] után a honvéd főerőnek sikerült jelentősebb veszteségek nélkül elvonulnia. Részt vett az augusztus 9-ei [[Temesvári csata|temesvári csatában]]. A vereség után [[Orsova]] felé elhagyta az országot. Az ő csapata kísérte emigrációba a szabadságharc politikai és katonai vezetőit, köztük [[Kossuth Lajos]]t is. A határon meleg hangú kiáltványban búcsúzott a magyar nemzettől.