Manon Lescaut (Puccini)

A Manon Lescaut Puccini négy felvonásos operája. A szövegkönyvet Antoine François Prévost d’Exiles abbé regénye alapján L. Illica, D. Oliva, M. Praga, G. Ricordi és a zeneszerző írták.

Puccini a Manont 1891 és 1892 között komponálta. A bemutatót, nagy sikerrel 1893. február elsején, a torinói Teatro Regióban tartották.

Szereplők

Szerep	hang típus	Premiere, 1893. február 1. (Karmester: Alessandro Pomè)
Manon Lescaut	szoprán	Cesira Ferrani
Lescaut, Manon bátyja, őrmester	bariton	Achille Moro
des Grieux lovag	tenor	Giuseppe Cremonini
Geronte de Revoir, Királyi adóbérlő	basszus	Alessandro Polonini
Edmondo, diák	tenor	Roberto Ramini
Kocsmáros	basszus	Augusto Castagnoli
Énekes	mezzo-szoprán	Elvira Ceresoli
Táncmester	tenor	Roberto Ramini
Lámpagyújtogató	tenor	Roberto Ramini
Őrmester	basszus	Ferdin. Cattadori
Hajóskapitány	basszus
Fordész	csendes	Augusto Ghinghini
Énekesek, diákok, lányok, polgárok, vendégek, kikötőmunkások, nép (közepes létszám)

Szöveg és zene

A. F. Prévost abbé (1697–1763) szerelmi regényben bírálta a korabeli „gáláns” Franciaország társadalmi viszonyait. Az operában ez a kritika elmarad, a hangsúly inkább a három főszereplő életének egy-egy kiragadott epizódját mutatja be. A librettón maga Puccini is sokat dolgozott, feltehetően azért is, hogy a történet ne kövesse mindenben Massenet hasonló című operáját.

A Manon Lescautban számos olyan tématöredékkel találkozhatunk amelyek Puccini későbbi operáiban – a Pillangókisasszonyban és a Toscában – viszont hallhatunk. Ebben a darabban bontakozott ki a mester művészetének két jellemvonása: a dallambőség és a zenekari színhatások iránti érzék. Az apró dallamtöredékek mellett jelentkeznek a későbbi művekre jellemző széles melódiaívek.

A cselekmény

Helyszín:Franciaország és Észak-Amerika a 18. század elején

Játékidő: 2 és ¼ óra

I. felvonás

helyszín: tér egy fogadó előtt

Amiens határában egy fogadó előtt mulat az egész város. Megérkezik a postakocsi, és kiszáll belőle Géronte, Manon és annak őrmester bátyja. Az őrmester egy zárdába kell, hogy kísérje a húgát, azonban De Grieux lovag, első pillantásra, szerelmes lesz a lányba. Amíg Lescaut némi pénzért eladja a húgát az öreg adóbérlőnek, a lovag, diáktársai segítségével megszökteti a lányt.

II. felvonás

helyszín: előkelő szalon Géronte házában

Manon nem bírta sokáig a nélkülözést a lovag oldalán, ezért testvére tanácsára megszökött szerelmétől és inkább a gazdag öregurat választotta. Géronte házában nagyvilági dáma lett a lányból, azonban régi szerelmérő álmodozik. Lescaut meghívására De Grieux felkeresi Manont aki magáról megfelejtkezve annak karjai közé borul. Az idilli pillanatot Géronte színrelépése zavarja meg, aki szemrehányásokat tesz a lánynak amiért nem becsüli szerelmét annak ellenére, hogy számos ajándékkal halmozta el. Válaszként Manon gúnyosan nyújtja kézitükrét az öreg gavallér elé. Géronte bosszút fogad, majd elrohan. Rövidesen őrcsapat ront be a szobába és elhurcolják a lányt. Börtön, majd száműzetés vár rá.

III. felvonás

helyszín: tér a börtön előtti Le Havre kikötőjében

Le Havre kikötőjében , a börtön előtt várja Lescaut és Des Grieux a hajnalt. Sikerült megvesztegetniük egy őrt, így reménykednek Manon kiszabadításában. A szöktetés viszont meghiúsul, azonban nagy zűrzavar kerekedik, a nép kitódul az utcára, a katonaság pedig igyekszik csillapítani a helyzetet. Az őrmester egyenként szólítja a hajóra felszálló elítélteket, köztük Manont is. Des Grieux megpróbálja áttörni a katonák sorfalát, hogy kiszabadítsa szerelmét, azonban a rámeredő puskacsövek leállítják. Ekkor könyörögni kezd a hajó parancsnokának, hadd szállhasson fel ő is a hajóra, aki végül megszánja és engedélyezi, hogy kövesse szerelmét a száműzetésbe.

IV. felvonás

helyszín: sivatag New Orleans közelében

A szerelmespár Amerikában sem talál megnyugvást. A helytartó fia beleszeret Manonba és erőszakkal meg akarja szerezni magának. Des Grieux leszúrja, majd a sivatagba menekülnek.

New Orleans sivatagában Manon és Des Grieux kimerülten vonszolják magukat. A lány nem bírja tovább a szenvedést, összeesik és meghal.

Forrás

• Fajth Tibor: Giacomo Puccini; Bibliotheca Kiadó, 1958.
• Till Géza: Opera; Zeneműkiadó, Budapest, 1973.

Külső hivatkozások

• Librettó