Kende (méltóság)

A kende (kündü, künde) magyar méltóság; a kettős fejedelemség idején a főfejedelem és vallási vezető neve.

Egyes elméletek szerint a kende szó török eredetű, jelentése „nap”. A tisztség létezéséről az arab Dzsajháni írásából tudunk.

A kende színe a fehér volt, amely szimbolikájában valószínűleg a kelet égtájjal kapcsolódott össze. (A fehér a gyász színe is volt, a Dél-Dunántúlon ez a szokás egészen a 20. századig fennmaradt. A magyar házak jelentős részének bejáratát a hagyomány szerint sokáig keletre tájolták.) Szimbolikus féme az arany volt.

A kendét, ha nem volt nemzőképes, vagy egészséges, megölték, mert úgy tartották, hogy különben szerencsétlenséget hozott volna a népre. (Erre a sorsra jutott Álmos is, aki a bejövetelkor már nem léphetett az új hazába.) A kende volt a főpap és a főfejedelem, aki legalább névleg a főhatalmat gyakorolta. A hadsereg vezére a gyula volt, aki háború idején gyakorlatilag átvette a hatalmat.

Akárcsak a gyula és a horka ez a méltóság is személynévvé alakult. A Kendék szeptember 25-én ünneplik névnapjukat.