„Bel canto” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a operaportál be AWB |
a Robot:Zárójelek kurziválása |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
A''' bel canto''' egy [[olasz nyelv|olasz]] [[opera (színmű)|opera]]i kifejezés (jelentése: ''szép ének''), amely olyan éneklési technikát jelent, ami a tökéletes dallamformálást helyezi az előadás középpontjába. A [[XVII. század|XVII]] – [[XIX. század]]ban volt a legnépszerűbb, főleg az olasz operákban. A zeneszerzők az énekhangot már-már instrumentumként használták. A bel canto operákban gyönyörű áriák, mai szóval slágerek szólalnak meg. Tulajdonképpen magának az áriának a kialakulása is a bel canto időszakára tehető. Híres bel canto áriák például Norma cavatinája a ''Normából'' (Bellini), Malatesta és Don Pasquale kettőse |
A''' bel canto''' egy [[olasz nyelv|olasz]] [[opera (színmű)|opera]]i kifejezés (jelentése: ''szép ének''), amely olyan éneklési technikát jelent, ami a tökéletes dallamformálást helyezi az előadás középpontjába. A [[XVII. század|XVII]] – [[XIX. század]]ban volt a legnépszerűbb, főleg az olasz operákban. A zeneszerzők az énekhangot már-már instrumentumként használták. A bel canto operákban gyönyörű áriák, mai szóval slágerek szólalnak meg. Tulajdonképpen magának az áriának a kialakulása is a bel canto időszakára tehető. Híres bel canto áriák például Norma cavatinája a ''Normából'' (Bellini), Malatesta és Don Pasquale kettőse ''(Don Pasquale)'' vagy Nemorino románca a ''Szerelmi bájitalból'' (Donizetti), avagy a rágalomária Rossini ''A sevillai borbély'' című operájából. A bel canto legnevesebb zeneszerzői [[Bellini|Vincenzo Bellini]], [[Donizetti|Gaetano Donizetti]] és [[Rossini|Gioacchino Rossini]]. A szép, technikailag tökéletes dallamformálás előtérbe kerülése ugyanakkor a drámai történés háttérbe szorulásával járt. Az operai történetek drámaiságának kihangsúlyozását a végül a zenei [[verizmus]] valósította meg. |
||
{{Portál|zene||opera}} |
{{Portál|zene||opera}} |
||
A lap 2008. május 3., 14:57-kori változata
A bel canto egy olasz operai kifejezés (jelentése: szép ének), amely olyan éneklési technikát jelent, ami a tökéletes dallamformálást helyezi az előadás középpontjába. A XVII – XIX. században volt a legnépszerűbb, főleg az olasz operákban. A zeneszerzők az énekhangot már-már instrumentumként használták. A bel canto operákban gyönyörű áriák, mai szóval slágerek szólalnak meg. Tulajdonképpen magának az áriának a kialakulása is a bel canto időszakára tehető. Híres bel canto áriák például Norma cavatinája a Normából (Bellini), Malatesta és Don Pasquale kettőse (Don Pasquale) vagy Nemorino románca a Szerelmi bájitalból (Donizetti), avagy a rágalomária Rossini A sevillai borbély című operájából. A bel canto legnevesebb zeneszerzői Vincenzo Bellini, Gaetano Donizetti és Gioacchino Rossini. A szép, technikailag tökéletes dallamformálás előtérbe kerülése ugyanakkor a drámai történés háttérbe szorulásával járt. Az operai történetek drámaiságának kihangsúlyozását a végül a zenei verizmus valósította meg.
