„Heurisztika” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a kategóriák új sorba rendezése
32. sor: 32. sor:
* Kupcsikné Fitus Ilona: Problémamegoldás. Budapest : Számalk, 2006
* Kupcsikné Fitus Ilona: Problémamegoldás. Budapest : Számalk, 2006


[[Kategória:Tudomány]] [[Kategória:Művészettörténet]] [[Kategória:Matematika]] [[Kategória:Filozófiai fogalmak]]
[[Kategória:Tudomány]]
[[Kategória:Művészettörténet]]
[[Kategória:Matematika]]
[[Kategória:Filozófiai fogalmak]]

A lap 2008. április 29., 03:45-kori változata

Heurisztika gör. heureszisz (rátalálás) szóból származik. Az új igazságok módszeres fölfedezésének művészete, az a folyamat, amelynek során nem szigorúan szabatos logikai következtetéssel jutunk el a premisszáktól a konklúzióig, ám az eredmény helyes lesz. Másképpen: az egyértelmű algoritmusok helyett próbálkozásokkal, korábban megszerzett tapasztalatok felhasználásával működő feladatmegoldási módszer.

A heurisztika a jelenkori filozófiában

A jelenkori filozófiában azokat a fogalmakat, tételeket, eljárásokat és módszereket nevezik heurisztikusnaknak - ill. tulajdonítanak nekik heurisztikus értékeket -, amelyek hozzájárulnak ismereteink bővítéséhez, ám anélkül, hogy képesek volnának megalapozni az így szerzett ismeret bizonyságát.

Matematikai heurisztika

A matematikában heurisztikusnak az olyan gondolatmenetet nevezik, amely még nem bizonyított állítások mellett érvel, tapasztalati tényekből megfogalmazott tulajdonságok segítségével.

Heurisztikus problémamegoldás

A heurisztika útján sikerül egy problémát megoldani, akkor a bizonyítás már szigorú logikai úton is elvégezhető, az eredeti heurisztikus módszerek feleslegessé válnak.

Heurisztika az oktatásban

Az az eljárás, amely szerint a tanító az ő kérdései, valamint a tanulóknak e kérdésekre adott feleletei segítésével törekszik tanítványai tudatában általános ítéleteket, igazságokat, szabályokat, törvényeket megállapítani. A heurisztika az erotematikus vagy másképp párbeszédes tanalaknak egyik fajtája s így ellentéte az akroamatikus vagy előadó tanalaknak, amely szerint a tanító maga beszél, magyaráz, közöl s adja készen a tudásanyagot. A heurisztika természetesen nem alkalmazható ott, ahol merőben új anyagnak a közvetítéséről van szó, de igenis ott, ahol a tanulókat önállóságra akarjuk szoktatni a képzeteket és fogalmak összefűzésében. Nagy haszna a heurisztikánaknak, hogy

  • ezáltal a tanító könnyen kipuhatolhatja tanítványai képességeit és ismereteit, ami kivált arra nézve nagyon fontos, hogy növendékei egyéniségéhez alkalmazhatja a tanítást;
  • felkelti és ébren tartja a tanulók figyelmét és érdeklődését;
  • a tanulót öntevékenységre ösztönzi és beszélőképességét fejleszti.

Heurisztika a retorikában

Az a rész, amely az invencióról, a szónoki beszéd anyagának és alapgondolatának feltalálásáról szól. Lásd: invenció

Heurisztika a művészettörténetben

Lásd a művészettörténet cikket.

Irodalom

  • Kiss Olga: A matematikai heurisztika és a felfedezés hermeneutikája
  • Kupcsikné Fitus Ilona: Problémamegoldás. Budapest : Számalk, 2006