„Szovjet Haditengerészet” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés Haladó mobilszerkesztés |
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés Haladó mobilszerkesztés |
||
54. sor: | 54. sor: | ||
==Források== |
==Források== |
||
==Kapcsolódó linkek== |
|||
* [http://rusnavy.com Russian Navy] (angolul) |
* [http://rusnavy.com Russian Navy] (angolul) |
A lap 2020. szeptember 28., 20:39-kori változata
A szovjet haditengerészet (oroszul: Вое́нно-морско́й флот СССР), a Szovjet Fegyveres Erők egy szolgálati ága volt. Gyakran Vörös Flotta néven emlegetik. A szovjet haditengerészet befolyása nagy szerepet játszott a hidegháborút (1945-1991) érintő eseményekben.
Szovjet Haditengerészet | |
A Szovjet Haditengerészet lobogója | |
Dátum | 1918-1991 |
Ország | Szovjetunió |
Típus | haditengerészet |
Parancsnokok | |
Híres parancsnokok | Szergej Georgijevics Gorskov, Nyikolaj Geraszimovics Kuznyecov |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szovjet Haditengerészet témájú médiaállományokat. |
Négy nagy flottára oszlott: az északi, a Csendes-óceáni, a Fekete-tengeri és a Balti Flottára. Ezenkívül egy kisebb flottával rendelkezett a Kaszpi Flottillával ami a Kaszpi-tengeren tevékenykedett. A szovjet haditengerészetbe beletartozott a haditengerészeti légierő, a haditengerészeti gyalogság és a parti tüzérség.
A Szovjetunió 1991-es felbomlása után az Orosz Föderáció örökölte a Szovjet Haditengerészet legnagyobb részét, kisebb részei lettek a mostmár független posztszovjet államok haditengerészeteinek alapjai.
Története
Orosz polgárháború (1917–1922) és az első világháború
Az Aurora nem hivatalosan az első szovjet hadihajó. A szovjet haditengerészet a császári orosz haditengerészet maradványaiból épült fel és azokon a haditengerészeti erőkön alapult, amelyeket az I. világháború (1914–1918) során az 1917-es két forradalom szinte teljesen elpusztított, az orosz polgárháborút (1917–1922) és az 1921-es kronstadti lázadást követően. A forradalmi időszakban az orosz tengerészek saját akaratuk szerint hagyhatták el hajóikat, és általában elhanyagolták kötelességeiket. A tiszteket szétszórták (némelyiket a vörös terror meggyilkolt, mások csatlakoztak a "fehér" (antikommunista) ellenzéki seregekhez, mások pedig egyszerűen lemondtak), a tengerészek többsége pedig elindult és otthagyta hajóit. A munka leállt a hajógyárakban.
A bolsevik forradalom teljesen megzavarta a haditengerészet vezetőit, a tisztek tömeges meggyilkolásával; a hajókat így használhatatlanná téve.
1918. áprilisának végén a német birodalmi csapatok a Fekete-tenger partja mentén haladva bejutottak a Krímbe, és elindultak a szevasztopoli haditengerészeti bázis felé. A hatékonyabb hajókat Szevasztopolból Novoroszijszkba vitték, ahol egy német ultimátum után Vlagyimir Lenin parancsára többé nem használták őket. A Szevasztopolban maradt hajókat a németek elfoglalták, majd a háborút lezáró nyugati fronton későbbi, 1918. november 11-i fegyverszünet után további orosz hajókat foglaltak le az angolok. 1919. április 1-jén, és az azt követő orosz polgárháború alatt, amikor a Vörös Hadsereg visszafoglalta a Krímet, a Brit Királyi Haditengerészetnek vissza kellett vonulnia, de távozása előtt megrongálták az összes hátralévő csatahajót és tizenhárom új tengeralattjárót elsüllyesztettek. Amikor a cári hadsereg 1919-ben elfoglalta a Krímet, megmentett és felújított néhány egységet.
Második világháború (1939-1945)
A szovjet flotta építése kulcsfontosságú volt. A sztálini tisztogatások alatt nagyon sok tengerész tisztet gyilkoltak meg.[1] A fegyverkezési költségvetés haditengerészeti részesedése az 1941-es 11,5%-ról 1944-ben 6,6%-ra csökkent. Amikor 1941 júniusában a Harmadik Birodalom megtámadta a Szovjetuniót, sok tengerészt és hadifegyvert áthelyeztek a szárazföldi erőkhöz; ezeknek különösen jelentős előnye volt az ellenséggel szemben az odesszai, a szevasztopoli, a sztálingrádi, a novoroszijszki, a tuapeszi és a leningrádi harcokban. A balti flottát Leningrádnál és Kronstadtnál feltartóztatták az aknamezők, de a tengeralattjáróknak sikerült megszökniük. A flotta a város légvédelmével harcolt és bombázta a német állásokat. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia a Lend Lease program révén több hajóját adta oda a Szovjetuniónak, összesen 810 000 tonna elmozdításával.
Források
Kapcsolódó linkek
- Russian Navy (angolul)
- Globalsecurity.org page on the Soviet Navy (angolul)
- Admiral Gorshkov and the Soviet Navy (angolul)
- Soviet Submarines (angolul)
- Red Fleet (angolul)
- Flags & Streamers (angolul)
- Warship Listing (angolul)
- Russian Navy Weapons (angolul)
- All Soviet Warships – Complete Ship List (English) (angolul)
- All Soviet Submarines – Complete Ship List (English) (angolul)
- Understanding Soviet naval developments (English) (angolul)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Soviet Navy című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- ↑ Jürgen Rohwer and Mikhail S. Monakov, Stalin's Ocean-going Fleet: Soviet Naval Strategy and Shipbuilding Programmes, 1935–1953 (Psychology Press, 2001)