„Első pun háború” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
tömör. |
a kép |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
[[Fájl:First Punic War 264 BC.png|thumb|left|350px|A Földközi-tenger nyugati medencéje Kr. e. 264-ben]] |
|||
{{Katonai konfliktus infobox |
{{Katonai konfliktus infobox |
||
| konfliktus = Első pun háború |
| konfliktus = Első pun háború |
||
| 20. sor: | 22. sor: | ||
| egyéb = |
| egyéb = |
||
}} |
}} |
||
[[Fájl: |
[[Fájl:Aegades241a.png|thumb|left|350px|Az [[Aegates melletti csata]] előzményei]] |
||
Az '''első pun háború'''t [[Szicília]] birtoklásáért vívta a [[Római Köztársaság]] és [[Karthágó]], miután a sziget nagy része a [[Kr. e. 3. század]] 70-es éveiben [[Karthágó]] fennhatósága alá került. Római szemszögből ez volt az ''első'' a [[pun háborúk]] sorában. |
Az '''első pun háború'''t [[Szicília]] birtoklásáért vívta a [[Római Köztársaság]] és [[Karthágó]], miután a sziget nagy része a [[Kr. e. 3. század]] 70-es éveiben [[Karthágó]] fennhatósága alá került. Római szemszögből ez volt az ''első'' a [[pun háborúk]] sorában. |
||
| 30. sor: | 32. sor: | ||
[[Kr. e. 253]]-ban a rómaiak elfoglalták [[Panormosz]]t, és két évvel később a város falai előtt [[Lucius Caecilius Metellus (i. e. 251)|Lucius Caecilius Metellus]] több mint száz harci elefántot zsákmányolva aratott nagy győzelmet. Az újjáépített római flotta a [[drepanumi csata|drepanumi csatában]] [[Kr. e. 249]]-ben újabb kudarcot vallott, és gyakorlatilag ismét teljesen megsemmisült. [[Kr. e. 247]]-ben a szicíliai pun erők parancsnokságát [[Hamilkar Barkasz]] vette át, és több éven át sikerrel állt ellen a támadó rómaiaknak. |
[[Kr. e. 253]]-ban a rómaiak elfoglalták [[Panormosz]]t, és két évvel később a város falai előtt [[Lucius Caecilius Metellus (i. e. 251)|Lucius Caecilius Metellus]] több mint száz harci elefántot zsákmányolva aratott nagy győzelmet. Az újjáépített római flotta a [[drepanumi csata|drepanumi csatában]] [[Kr. e. 249]]-ben újabb kudarcot vallott, és gyakorlatilag ismét teljesen megsemmisült. [[Kr. e. 247]]-ben a szicíliai pun erők parancsnokságát [[Hamilkar Barkasz]] vette át, és több éven át sikerrel állt ellen a támadó rómaiaknak. |
||
A háborúban mindkét fél egyre jobban kimerült, ám [[Róma]] még egyszer összeszedte tartalékait. Miközben [[Kr. e. 242]]-ben [[Lilybaenum]] és [[Drepanum]] elestével a punok elvesztették utolsó fontos támaszpontjaikat Szicíliában, a köztársaság újra felszerelt egy flottát. A [[Caius Lutatius Catulus]] vezette hajóhad az [[Aegates |
A háborúban mindkét fél egyre jobban kimerült, ám [[Róma]] még egyszer összeszedte tartalékait. Miközben [[Kr. e. 242]]-ben [[Lilybaenum]] és [[Drepanum]] elestével a punok elvesztették utolsó fontos támaszpontjaikat Szicíliában, a köztársaság újra felszerelt egy flottát. A [[Caius Lutatius Catulus]] vezette hajóhad az [[Aegates melletti csata|Aegates melletti csatában]] döntő diadalt aratott ([[Kr. e. 241]]). A vereség hatására [[Karthágó]] békekötésre kényszerült. [[Róma]] [[Siracusa|Szürakuszai]] és környékének kivételével megkapta Szicíliát, és a szigeten megszervezte első [[provincia|provinciáját]]. A karthágóiak nagy hadisarcot fizettek. A vereség hatására a zsoldosok felkelést robbantottak ki Karthágóban, amit [[Róma]] újabb területek ([[Szardínia (sziget)|Szardínia]] és [[Korzika]]) elfoglalására használt fel. Ez tovább növelte a feszültséget a két állam között. |
||
== További információk == |
== További információk == |
||
A lap 2020. január 6., 09:18-kori változata
| Első pun háború | |||
| Pun háborúk | |||
 | |||
| Dátum | Kr. e. 264-től Kr. e. 241-ig | ||
| Helyszín | Földközi-tenger, Szicília, Észak-Afrika | ||
| Eredmény | római győzelem, Karthágó Földközi-tengeri uralmának megtörése | ||
| Terület- változások | A békekötéskor Karthágónak át kellett adnia egész Szicíliát, valamint a sziget és Itália között fekvő szigeteket is a Római Köztársaságnak. | ||
| Harcoló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Első pun háború témájú médiaállományokat. | |||
Az első pun háborút Szicília birtoklásáért vívta a Római Köztársaság és Karthágó, miután a sziget nagy része a Kr. e. 3. század 70-es éveiben Karthágó fennhatósága alá került. Római szemszögből ez volt az első a pun háborúk sorában.
A Messzana városát Kr. e. 264-ben elfoglaló mamertinus zsoldosok az őket fenyegető Szürakuszai ellenében mind Rómához, mind Karthágóhoz fordultak segítségért. A térség két nagyhatalma között ezzel vette kezdetét a Szicília birtokáért vívott háború.
A partra szálló római csapatok (két légió) vereséget mértek az ekkor már szövetséges punokra és szürakuszaiakra, mire Kr. e. 263-ban II. Hierón szürakuszai türannosz békét kötött Rómával. Akragasz (Agrigentum) bevétele (Kr. e. 261) viszont néhány várost Karthágó felé fordított. Mivel Róma számára nyilvánvaló volt, hogy a háború megnyeréséhez a tengeren is diadalmaskodnia kell, gyors ütemben kiépítette flottáját – közben a karthágói hajóhad az itáliai tengerpartot pusztította. Az új hajóhad Kr. e. 260-ban Marcus Caius Duilius vezetésével mylae-i csatában aratta első jelentős sikerét (a lipari-szigeteki csata még római vereséget hozott). Kr. e. 259-ben római kézre került Korzika, majd a következő évben Szardínia, ahol a gyáva karthágói parancsnokot saját katonái feszítették meg. Szicíliában Henna és Kammarina elvesztésével a pun erők a sziget nyugati csücskébe szorultak vissza. Róma ekkor expedíciós haderőt szerelt fel, hogy Afrikában mérjen csapást ellenfelére. A hajóhadnak Kr. e. 256-ban az eknomosz-foki csatában kivívott győzelme lehetővé tette a Marcius Atilius Regulus consul vezette csapatok partraszállását. Regulus Tunisz bevételével Karthágó közvetlen közelébe jutott, ám a Bagradasz folyónál vívott ütközetben (Tuniszi csata, Kr. e. 255) döntő vereséget szenvedett. A kevés túlélőt hazaszállító flotta a Hermion-foki csatában egy kisebb sikert aratott, de azután Szicília partjainál teljesen elpusztult egy viharban. A küzdelem ezután Szicíliára összpontosult.
Kr. e. 253-ban a rómaiak elfoglalták Panormoszt, és két évvel később a város falai előtt Lucius Caecilius Metellus több mint száz harci elefántot zsákmányolva aratott nagy győzelmet. Az újjáépített római flotta a drepanumi csatában Kr. e. 249-ben újabb kudarcot vallott, és gyakorlatilag ismét teljesen megsemmisült. Kr. e. 247-ben a szicíliai pun erők parancsnokságát Hamilkar Barkasz vette át, és több éven át sikerrel állt ellen a támadó rómaiaknak.
A háborúban mindkét fél egyre jobban kimerült, ám Róma még egyszer összeszedte tartalékait. Miközben Kr. e. 242-ben Lilybaenum és Drepanum elestével a punok elvesztették utolsó fontos támaszpontjaikat Szicíliában, a köztársaság újra felszerelt egy flottát. A Caius Lutatius Catulus vezette hajóhad az Aegates melletti csatában döntő diadalt aratott (Kr. e. 241). A vereség hatására Karthágó békekötésre kényszerült. Róma Szürakuszai és környékének kivételével megkapta Szicíliát, és a szigeten megszervezte első provinciáját. A karthágóiak nagy hadisarcot fizettek. A vereség hatására a zsoldosok felkelést robbantottak ki Karthágóban, amit Róma újabb területek (Szardínia és Korzika) elfoglalására használt fel. Ez tovább növelte a feszültséget a két állam között.
További információk
- Nagy Képes Világtörténet, X. fejezet: Az első pún háború.
- Polybius Első pun háború (angol nyelven)
- ↑ Kertész: Kertész István: A hódító Róma. Budapest: Kossuth. 1983. ISBN 963 09 2223 1
|
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |