„Első pun háború” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
tömör.
a kép
1. sor: 1. sor:
[[Fájl:First Punic War 264 BC.png|thumb|left|350px|A Földközi-tenger nyugati medencéje Kr. e. 264-ben]]

{{Katonai konfliktus infobox
{{Katonai konfliktus infobox
| konfliktus = Első pun háború
| konfliktus = Első pun háború
20. sor: 22. sor:
| egyéb =
| egyéb =
}}
}}
[[Fájl:First Punic War 264 BC.png|thumb|right|350px|A Földközi-tenger nyugati medencéje Kr. e. 264-ben.]]
[[Fájl:Aegades241a.png|thumb|left|350px|Az [[Aegates melletti csata]] előzményei]]


Az '''első pun háború'''t [[Szicília]] birtoklásáért vívta a [[Római Köztársaság]] és [[Karthágó]], miután a sziget nagy része a [[Kr. e. 3. század]] 70-es éveiben [[Karthágó]] fennhatósága alá került. Római szemszögből ez volt az ''első'' a [[pun háborúk]] sorában.
Az '''első pun háború'''t [[Szicília]] birtoklásáért vívta a [[Római Köztársaság]] és [[Karthágó]], miután a sziget nagy része a [[Kr. e. 3. század]] 70-es éveiben [[Karthágó]] fennhatósága alá került. Római szemszögből ez volt az ''első'' a [[pun háborúk]] sorában.
30. sor: 32. sor:
[[Kr. e. 253]]-ban a rómaiak elfoglalták [[Panormosz]]t, és két évvel később a város falai előtt [[Lucius Caecilius Metellus (i. e. 251)|Lucius Caecilius Metellus]] több mint száz harci elefántot zsákmányolva aratott nagy győzelmet. Az újjáépített római flotta a [[drepanumi csata|drepanumi csatában]] [[Kr. e. 249]]-ben újabb kudarcot vallott, és gyakorlatilag ismét teljesen megsemmisült. [[Kr. e. 247]]-ben a szicíliai pun erők parancsnokságát [[Hamilkar Barkasz]] vette át, és több éven át sikerrel állt ellen a támadó rómaiaknak.
[[Kr. e. 253]]-ban a rómaiak elfoglalták [[Panormosz]]t, és két évvel később a város falai előtt [[Lucius Caecilius Metellus (i. e. 251)|Lucius Caecilius Metellus]] több mint száz harci elefántot zsákmányolva aratott nagy győzelmet. Az újjáépített római flotta a [[drepanumi csata|drepanumi csatában]] [[Kr. e. 249]]-ben újabb kudarcot vallott, és gyakorlatilag ismét teljesen megsemmisült. [[Kr. e. 247]]-ben a szicíliai pun erők parancsnokságát [[Hamilkar Barkasz]] vette át, és több éven át sikerrel állt ellen a támadó rómaiaknak.


A háborúban mindkét fél egyre jobban kimerült, ám [[Róma]] még egyszer összeszedte tartalékait. Miközben [[Kr. e. 242]]-ben [[Lilybaenum]] és [[Drepanum]] elestével a punok elvesztették utolsó fontos támaszpontjaikat Szicíliában, a köztársaság újra felszerelt egy flottát. A [[Caius Lutatius Catulus]] vezette hajóhad az [[Aegates-szigeteki csata|Aegates szigeteki csatában]] döntő diadalt aratott ([[Kr. e. 241]]). A vereség hatására [[Karthágó]] békekötésre kényszerült. [[Róma]] [[Siracusa|Szürakuszai]] és környékének kivételével megkapta Szicíliát, és a szigeten megszervezte első [[provincia|provinciáját]]. A karthágóiak nagy hadisarcot fizettek. A vereség hatására a zsoldosok felkelést robbantottak ki Karthágóban, amit [[Róma]] újabb területek ([[Szardínia (sziget)|Szardínia]] és [[Korzika]]) elfoglalására használt fel. Ez tovább növelte a feszültséget a két állam között.
A háborúban mindkét fél egyre jobban kimerült, ám [[Róma]] még egyszer összeszedte tartalékait. Miközben [[Kr. e. 242]]-ben [[Lilybaenum]] és [[Drepanum]] elestével a punok elvesztették utolsó fontos támaszpontjaikat Szicíliában, a köztársaság újra felszerelt egy flottát. A [[Caius Lutatius Catulus]] vezette hajóhad az [[Aegates melletti csata|Aegates melletti csatában]] döntő diadalt aratott ([[Kr. e. 241]]). A vereség hatására [[Karthágó]] békekötésre kényszerült. [[Róma]] [[Siracusa|Szürakuszai]] és környékének kivételével megkapta Szicíliát, és a szigeten megszervezte első [[provincia|provinciáját]]. A karthágóiak nagy hadisarcot fizettek. A vereség hatására a zsoldosok felkelést robbantottak ki Karthágóban, amit [[Róma]] újabb területek ([[Szardínia (sziget)|Szardínia]] és [[Korzika]]) elfoglalására használt fel. Ez tovább növelte a feszültséget a két állam között.


== További információk ==
== További információk ==

A lap 2020. január 6., 09:18-kori változata

A Földközi-tenger nyugati medencéje Kr. e. 264-ben
Első pun háború
Pun háborúk
DátumKr. e. 264-től Kr. e. 241-ig
HelyszínFöldközi-tenger, Szicília, Észak-Afrika
Eredményrómai győzelem, Karthágó Földközi-tengeri uralmának megtörése
Terület-
változások
A békekötéskor Karthágónak át kellett adnia egész Szicíliát, valamint a sziget és Itália között fekvő szigeteket is a Római Köztársaságnak.
Harcoló felek
Római Köztársaság Karthágó
Parancsnokok
Marcus Atilius Regulus
Gaius Lutatius Catulus
Marcus Gaius Duilius
Hamilcar Barcas
Hannó, a Nagy
Hasdrubal
Xanthippus
A Wikimédia Commons tartalmaz Első pun háború témájú médiaállományokat.
Az Aegates melletti csata előzményei

Az első pun háborút Szicília birtoklásáért vívta a Római Köztársaság és Karthágó, miután a sziget nagy része a Kr. e. 3. század 70-es éveiben Karthágó fennhatósága alá került. Római szemszögből ez volt az első a pun háborúk sorában.

A Messzana városát Kr. e. 264-ben elfoglaló mamertinus zsoldosok az őket fenyegető Szürakuszai ellenében mind Rómához, mind Karthágóhoz fordultak segítségért. A térség két nagyhatalma között ezzel vette kezdetét a Szicília birtokáért vívott háború.

A partra szálló római csapatok (két légió) vereséget mértek az ekkor már szövetséges punokra és szürakuszaiakra, mire Kr. e. 263-ban II. Hierón szürakuszai türannosz békét kötött Rómával. Akragasz (Agrigentum) bevétele (Kr. e. 261) viszont néhány várost Karthágó felé fordított. Mivel Róma számára nyilvánvaló volt, hogy a háború megnyeréséhez a tengeren is diadalmaskodnia kell, gyors ütemben kiépítette flottáját – közben a karthágói hajóhad az itáliai tengerpartot pusztította. Az új hajóhad Kr. e. 260-ban Marcus Caius Duilius vezetésével mylae-i csatában aratta első jelentős sikerét (a lipari-szigeteki csata még római vereséget hozott). Kr. e. 259-ben római kézre került Korzika, majd a következő évben Szardínia, ahol a gyáva karthágói parancsnokot saját katonái feszítették meg. Szicíliában Henna és Kammarina elvesztésével a pun erők a sziget nyugati csücskébe szorultak vissza. Róma ekkor expedíciós haderőt szerelt fel, hogy Afrikában mérjen csapást ellenfelére. A hajóhadnak Kr. e. 256-ban az eknomosz-foki csatában kivívott győzelme lehetővé tette a Marcius Atilius Regulus consul vezette csapatok partraszállását. Regulus Tunisz bevételével Karthágó közvetlen közelébe jutott, ám a Bagradasz folyónál vívott ütközetben (Tuniszi csata, Kr. e. 255) döntő vereséget szenvedett. A kevés túlélőt hazaszállító flotta a Hermion-foki csatában egy kisebb sikert aratott, de azután Szicília partjainál teljesen elpusztult egy viharban. A küzdelem ezután Szicíliára összpontosult.

Kr. e. 253-ban a rómaiak elfoglalták Panormoszt, és két évvel később a város falai előtt Lucius Caecilius Metellus több mint száz harci elefántot zsákmányolva aratott nagy győzelmet. Az újjáépített római flotta a drepanumi csatában Kr. e. 249-ben újabb kudarcot vallott, és gyakorlatilag ismét teljesen megsemmisült. Kr. e. 247-ben a szicíliai pun erők parancsnokságát Hamilkar Barkasz vette át, és több éven át sikerrel állt ellen a támadó rómaiaknak.

A háborúban mindkét fél egyre jobban kimerült, ám Róma még egyszer összeszedte tartalékait. Miközben Kr. e. 242-ben Lilybaenum és Drepanum elestével a punok elvesztették utolsó fontos támaszpontjaikat Szicíliában, a köztársaság újra felszerelt egy flottát. A Caius Lutatius Catulus vezette hajóhad az Aegates melletti csatában döntő diadalt aratott (Kr. e. 241). A vereség hatására Karthágó békekötésre kényszerült. Róma Szürakuszai és környékének kivételével megkapta Szicíliát, és a szigeten megszervezte első provinciáját. A karthágóiak nagy hadisarcot fizettek. A vereség hatására a zsoldosok felkelést robbantottak ki Karthágóban, amit Róma újabb területek (Szardínia és Korzika) elfoglalására használt fel. Ez tovább növelte a feszültséget a két állam között.

További információk