„Flogisztonelmélet” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 86.59.199.19 (vita) szerkesztéséről 80.99.80.109 szerkesztésére |
Forráshivatkozás hozzáadása |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{nincs forrás}} |
|||
A '''flogiszton''' nevű anyag, mellyel a [[17. század]]ban az égés folyamatát próbálták magyarázni, a [[kémia]] fejlődésének egyik mérföldköve. A szó eredete a görög „égő” szóból ered (ami rokon a latin ''flamma, láng'' szóval). |
A '''flogiszton''' nevű anyag, mellyel a [[17. század]]ban az égés folyamatát próbálták magyarázni, a [[kémia]] fejlődésének egyik mérföldköve. A szó eredete a görög „égő” szóból ered (ami rokon a latin ''flamma, láng'' szóval). |
||
| 9. sor: | 8. sor: | ||
A flogisztonelméletet végül [[Antoine Lavoisier|Antoine Laurent Lavoisier]] (1734–1794) cáfolta, aki más vegyészek munkáin – [[Henry Cavendish|Cavendish]], Scheele, [[Joseph Priestley|Priestley]] – alapuló elméletével bizonyította az [[oxigén]] égési folyamatban való részvételét. |
A flogisztonelméletet végül [[Antoine Lavoisier|Antoine Laurent Lavoisier]] (1734–1794) cáfolta, aki más vegyészek munkáin – [[Henry Cavendish|Cavendish]], Scheele, [[Joseph Priestley|Priestley]] – alapuló elméletével bizonyította az [[oxigén]] égési folyamatban való részvételét. |
||
== Források == |
|||
* {{CitLib|szerző=Dr. Otto |szerző2=Albrecht Neumüller|cím=Römpp vegyészeti lexikon|hely=Budapest|kiadó=Műszaki Könyvkiadó|év=1982|isbn=963-10-3269-8 |oldal=2. kötet, 130}} |
|||
* {{CitLib|tit=Kis kémiai szótár|red=Gondolat|loc=Budapest|ann=1972|ass=Fordította Hársing Lászlóné|pag=136}} |
|||
[[Kategória:Kémia]] |
[[Kategória:Kémia]] |
||
A lap 2018. szeptember 9., 12:11-kori változata
A flogiszton nevű anyag, mellyel a 17. században az égés folyamatát próbálták magyarázni, a kémia fejlődésének egyik mérföldköve. A szó eredete a görög „égő” szóból ered (ami rokon a latin flamma, láng szóval).
A Georg Ernst Stahl (1659–1734) által kidolgozott elmélet szerint minden éghető anyagban flogiszton található, ami az égést okozza. Az anyagok égésekor azokból eltávozik a flogiszton, és minél többet tartalmaznak ebből, annál hevesebben égnek. Azt a tényt, hogy az égéskor az anyagok tömege növekszik, egyesek azzal magyarázták, hogy a flogiszton tömege negatív, azt a gravitáció „taszítja”.
Az elmélet alapját Joachim Johann Becher (1635–1682) dolgozta ki, mely szerint az égés során „zsíros föld” (terra pinguis) távozik, és ezt az elméletet fejlesztette tovább Stahl, melyet 1731-ben publikált az „Experimenta” című munkájában.
Az elmélet jelentősége volt, hogy szakított a misztifikáló és alkimista felfogással, és a folyamatot megpróbálta tudományos alapokra helyezni, így lehetővé tette az elmélet pontosítását, vagy akár – mint ez esetben is történt – cáfolatát. Munkája nemzetközi elismerést ért el, számos országban ismert és elismert lett az elmélet, köztük Magyarországon is, mint például Winterl Jakab (1732–1809), a nagyszombati egyetem kémiaprofesszora esetében.
A flogisztonelméletet végül Antoine Laurent Lavoisier (1734–1794) cáfolta, aki más vegyészek munkáin – Cavendish, Scheele, Priestley – alapuló elméletével bizonyította az oxigén égési folyamatban való részvételét.
Források
- Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1982. 2 kötet., 130. o. ISBN 963-10-3269-8
- Kis kémiai szótár. Fordította Hársing Lászlóné. Budapest: Gondolat. 1972. 136. o.