„Individuálpszichológia” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a hivatkozás előtti szóköz törlése, egyéb apróság, ld.: WP:BÜ |
A kisebbségi komplexust átjavítottam kisebbrendűségi komplexusra. Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
||
5. sor: | 5. sor: | ||
Adler az egó (énmag) felsőbbrendűségi törekvései és környezetének interakcióját (kölcsönhatását) tekinti viselkedésünk mozgatórugójának. Azt vallotta, hogy az embert elsősorban társadalmi szükségletek motiválják. Nem csupán azt állítja, hogy az embert a társadalmi hatások szocializálják, hanem azt is, hogy maga a szociális érdeklődés - veleszületett tulajdonság. |
Adler az egó (énmag) felsőbbrendűségi törekvései és környezetének interakcióját (kölcsönhatását) tekinti viselkedésünk mozgatórugójának. Azt vallotta, hogy az embert elsősorban társadalmi szükségletek motiválják. Nem csupán azt állítja, hogy az embert a társadalmi hatások szocializálják, hanem azt is, hogy maga a szociális érdeklődés - veleszületett tulajdonság. |
||
Az individuálpszichológia vezette be a [[ |
Az individuálpszichológia vezette be a [[kisebbrendűségi komplexus]] fogalmát. Eszerint az ember születésétől fogva az egója felsőbbrendűségi érzésétől vezéreltetve arra törekszik, hogy uralkodjon környezetén, és hatalmát afelett erősítse. Természetesen a környezet és a társadalom ezt a dominanciatörekvést szabályozza, illetve elnyomja a szocializációs mechanizmusok által. Ennek a gépnek a hibái: az alacsony társadalmi státusz vagy az eltérő fizikai tulajdonságok miatti lenézés, illetve a nagyfokú mellőzés a gyermekkorban; megbetegítheti a lelket, és az individuumban (egyénben) [[frusztráció]]t, kisebbségi érzést kelthet. Az egó ekkor kisebbségi komplexust fejleszt ki magában, amely hamis énképet vetít a tudatba. Így további kudarcokat, sőt pszichoszomatikus betegségeket okozhat. Kompenzációként végletesen egocentrikus (énközpontú) viselkedésre is késztetheti a kisebbségi komplexusos embert, aki ugyanúgy figyelmen kívül hagyja környezetét, ahogy saját magát is mellőzve látta a környezete által. |
||
== Elsőszülött / másodszülött == |
== Elsőszülött / másodszülött == |
A lap 2018. szeptember 7., 09:40-kori változata
Az individuálpszichológia az egyén és társadalom viszonyának, összeütközéseinek vizsgálatára alapozott mélylélektani irányzat.
Az individuálpszichológia a pszichoanalízis és a jungi analitikus pszichológia mellett a harmadik klasszikus, nagy pszichoterápiás irányzat. Alapítója Alfred Adler (1870-1937) bécsi orvos, aki a gyógyító munka mellett nagy figyelmet szentelt a mentálhigiénia és a megelőzés kérdéseinek. Az individuálpszichológia az emberi lélek tudattalan tartományának szerepét értékeli, a személyiség társadalmi-lény voltát helyezi előtérbe. A társas élet versengése, sérülései okoznak zavart. Adler véleménye szerint: „az egyén minden erejével arra törekszik, hogy az embertársaival való együttélés összefüggéseit keresse, s azon belül saját biztonságát megtalálja”.[1]
Adler az egó (énmag) felsőbbrendűségi törekvései és környezetének interakcióját (kölcsönhatását) tekinti viselkedésünk mozgatórugójának. Azt vallotta, hogy az embert elsősorban társadalmi szükségletek motiválják. Nem csupán azt állítja, hogy az embert a társadalmi hatások szocializálják, hanem azt is, hogy maga a szociális érdeklődés - veleszületett tulajdonság.
Az individuálpszichológia vezette be a kisebbrendűségi komplexus fogalmát. Eszerint az ember születésétől fogva az egója felsőbbrendűségi érzésétől vezéreltetve arra törekszik, hogy uralkodjon környezetén, és hatalmát afelett erősítse. Természetesen a környezet és a társadalom ezt a dominanciatörekvést szabályozza, illetve elnyomja a szocializációs mechanizmusok által. Ennek a gépnek a hibái: az alacsony társadalmi státusz vagy az eltérő fizikai tulajdonságok miatti lenézés, illetve a nagyfokú mellőzés a gyermekkorban; megbetegítheti a lelket, és az individuumban (egyénben) frusztrációt, kisebbségi érzést kelthet. Az egó ekkor kisebbségi komplexust fejleszt ki magában, amely hamis énképet vetít a tudatba. Így további kudarcokat, sőt pszichoszomatikus betegségeket okozhat. Kompenzációként végletesen egocentrikus (énközpontú) viselkedésre is késztetheti a kisebbségi komplexusos embert, aki ugyanúgy figyelmen kívül hagyja környezetét, ahogy saját magát is mellőzve látta a környezete által.
Elsőszülött / másodszülött
Az elsőszülött (örökös) hajlamosabb az értékőrző (konzervatív) hozzáállásra, a biztonság (stabilitás) fenntartására. A másodszülött alig örököl. Érdekelt változtatni a helyzeten, lázad.[1]
Adler munkásságának másik jelentős terméke a kreatív én fogalmának megteremtése. Ez egy szubjektív rendszer, amely értelmezi és jelentéssel látja el a szervezet élményanyagát.
Adler tanainak harmadik vonala a személyiség egyediségének és a saját életstílusnak a hangsúlyozása. Adler elméletében nem tulajdonít nagy jelentőséget a szexuális ösztönöknek, mivel szerinte az ember elsősorban társadalmi lény. A tudatot helyezte a személyiség középpontjába, szerinte az ember általában tisztában van viselkedése okaival.
Magyar Individuálpszichológiai Egyesület
Mádai István, Kulcsár István és Rácz Jenőn kívül 100-150 fő munkált. A nevelésügyet igyekeztek vele összekapcsolni. A mai tanácsadásra is kihat.[1]
- ↑ a b c Pléh Csaba 416.o.
Forrás
- Pléh Csaba (2010). Osiris Kiadó, Budapest. A lélektan története. ISBN 978 963 276 052 0
- Adler, Alfred (1990) Göncöl Kiadó, Budapest. Emberismeret.
- Arató Ottó - Kiss György: Az individuálpszichológia és hatása Magyarországon (1991) Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.