„Prony-fék” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Forrás: ok |
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
||
23. sor: | 23. sor: | ||
== Források == |
== Források == |
||
* ''Pattantyús. Gépész- és Villamosmérnökök Kézikönyve'' 3. kötet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1961. |
* ''Pattantyús. Gépész- és Villamosmérnökök Kézikönyve'' 3. kötet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1961. |
||
* [[Pattantyús-Ábrahám Géza|Pattantyús Á. Géza]]: ''A gépek üzemtana.'' Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1983. ISBN |
* [[Pattantyús-Ábrahám Géza|Pattantyús Á. Géza]]: ''A gépek üzemtana.'' Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1983. {{ISBN|963104808X}} |
||
== Külső hivatkozások == |
== Külső hivatkozások == |
A lap 2017. szeptember 4., 07:16-kori változata
A Prony-fék forgó gépek forgatónyomatékának, illetve teljesítményének mérésére szolgáló eszköz, melyet Gaspard de Prony (1755-1839) francia matematikus és mérnök talált fel 1821-ben. A teljesítmény és forgatónyomaték mérésére szolgáló eszközöket összefoglaló néven fékpadoknak nevezik.
Nyomatékmérés
Korábban egy erőgép forgatónyomatékát úgy mérték, hogy egy, a gép tengelyére erősített tárcsán kötelet, hevedert vagy szíjat vetettek át, melynek egyik végét befogták, másik végére meg súlyokat akasztottak, melyek a hevedert megfeszítették és a keletkezett súrlódás fékezte a tárcsát. A súlyok növelése során figyelték, mikor kezd csökkenni a fordulatszám, ekkor leolvasták a terhelő erőt. Az nyomaték az súlyerő és a tárcsa sugarának szorzata:
Prony ezt az egyszerű elrendezést egy hosszúságú kar segítségével pontosabbá és nagyobb nyomatékok mérésére is használhatóvá tette. Mérőkészülékével többé nem kellett a fordulatszám esését figyelni, ami egyébként sem volt pontos eljárás, hanem a súlyokat kellett úgy megválasztani, hogy a fék, mint egy hagyományos mérleg egyensúlyba kerüljön. Ekkor a mért nyomaték:
Az ábrán látható egyszerű szerkezet helyett az erőt természetesen nemcsak súlyokkal, hanem rugó összenyomódásával, erőmérő cellával vagy más módon is lehet mérni. A fékpofákat enyhén kenni szokás, hogy a fékerőt egyenletesebbé tegyék. A fékezőerőt a fékpofák összeszorításával változtatják. A mérés hátránya, hogy a mérendő gép energiáját a fékezés teljes mértékben felemészti és hőenergiává alakítja át. Ez kisebb gépeknél csak gazdaságtalan üzemet eredményez, de nagyobb teljesítményű gépek esetén a keletkező hő elvezetéséről is gondoskodni kell, ami nehézségekkel járhat.
Teljesítménymérés
A nyomatékmérés mellett a Prony-fék a teljesítmény mérésére is alkalmas, ha egyidejűleg az szögsebességet ( percenkénti fordulatszámot) is megmérik:
A dugattyús motorok gyártás, karbantartás utáni átvételének fontos mérése a fékpadon történő nyomatékmérés, melynek során ellenőrizhető, hogy a gép viselkedése mennyire tér el a névleges értékektől.
Egyéb nyomatékmérő eszközök
A hosszabb ideig nagyobb teljesítményű gépekkel végzett méréseknél gondoskodni kell a keletkezett hő elvezetéséről. Ezt könnyebb hidraulikus fékekkel elérni. A hidraulikus fék lényegében a folyadék mozgatásakor keletkezett áramlási ellenállás segítségével emészti fel a mechanikai munkát azt hővé alakítva. A felmelegedett folyadék cseréjével és visszahűtésével a hidraulikus fékpad működése hosszú ideig fenntartható.
Más fékpadok elektromos elven működnek. Az örvényáramú fékpad a mechanikai munkát elektromos árammá, majd hővé alakítja. A mérlegdinamó, mérleggenerátor előnye, hogy a hajtó gép által átadott energia nem vész el, hanem a hálózatba visszatáplálva hasznosul. Mérlegmotorral munkagép felvett teljesítménye mérhető.
Források
- Pattantyús. Gépész- és Villamosmérnökök Kézikönyve 3. kötet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1961.
- Pattantyús Á. Géza: A gépek üzemtana. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1983. ISBN 963104808X