„Álkaszáspókfélék” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
159. sor: | 159. sor: | ||
*Crome, W. (1971): Álkaszáspókok családja. In ''Urania Állatvilág''. Gondolat, Budapest, 441–442. |
*Crome, W. (1971): Álkaszáspókok családja. In ''Urania Állatvilág''. Gondolat, Budapest, 441–442. |
||
* [http://www.mbt-biologia.hu/gen/pro/mod/let/let_fajl_kiiras.php?i_faj_azo=185 Kenyeres Z., Szinetár Cs. (2003): Magyarország álkaszáspókjai. ''Állattani Közlemények'' 88 (1): 51–60.] |
* [http://www.mbt-biologia.hu/gen/pro/mod/let/let_fajl_kiiras.php?i_faj_azo=185 Kenyeres Z., Szinetár Cs. (2003): Magyarország álkaszáspókjai. ''Állattani Közlemények'' 88 (1): 51–60.] |
||
* Kovács G., Szinetár Cs., Eichardt J. (2006): A márványos álkaszáspók (Holocnemus pluchei [Scopoli, 1763]) (Araneae: Pholcidae) Magyarországon. ''Állattani Közlemények'' 91 (1): 9–18. |
* [http://izeltlabuak.ucoz.hu/_ld/0/7_Mrvnyos_lkaszsp.pdf Kovács G., Szinetár Cs., Eichardt J. (2006): A márványos álkaszáspók (Holocnemus pluchei [Scopoli, 1763]) (Araneae: Pholcidae) Magyarországon. ''Állattani Közlemények'' 91 (1): 9–18.] |
||
*Loksa I. (1984): Ál-kaszáspókok. In ''Állathatározó'' (szerk.: Móczár László), Tankönyvkiadó, Budapest, 527. |
*Loksa I. (1984): Ál-kaszáspókok. In ''Állathatározó'' (szerk.: Móczár László), Tankönyvkiadó, Budapest, 527. |
||
*Loksa I. (1969): Pókok I. Araneae I. In ''Magyarország Állatvilága'', Fauna Hungariae 97, Akadémiai Kiadó, Budapest, 67–71. |
*Loksa I. (1969): Pókok I. Araneae I. In ''Magyarország Állatvilága'', Fauna Hungariae 97, Akadémiai Kiadó, Budapest, 67–71. |
A lap 2017. augusztus 27., 11:57-kori változata
Álkaszáspókfélék | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
A nagy álkaszáspók (Pholcus phalangioides)
| ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||
Elterjedési területük
| ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Álkaszáspókfélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Álkaszáspókfélék témájú kategóriát. |
Az álkaszáspókfélék (Pholcidae) a pókszabásúak (Arachnida) osztályának, a pókok (Araneae) rendjének, ezen belül pedig a főpókok (Araneomorphae) alrendjének egyik családja, ahová mintegy 80 család körülbelül 1500 faja tartozik. Az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálhatók. Főleg trópusi elterjedésű pókok, a mérsékelt övben kevesebb fajuk él, de mivel igen jól alkalmazkodnak az ember közelségéhez, igen gyakoriak.
Elnevezésük
Az magyar álkaszáspók elnevezés arra utal, hogy a családba tartozó pókok külleme megtévesztően emlékeztet a kaszáspókokéra (Opiliones): testükhöz képest lábaik rendkívül hosszúak és vékonyak. Valójában azonban nincsenek szorosabb rokonságban a kaszáspókokkal, amelyek a pókszabásúak osztályán belül különálló rendet alkotnak, nem tartoznak a szűkebb értelemben vett pókok közé, azaz az Araneae rendbe.
Elég jól megkülönbözteti az álkaszás- és a kaszáspókokat, hogy míg az előbbiek elő- és utótestét nyélszerű szűkület választja el egymástól, addig az utóbbiaknál széles alappal kapcsolódik egymáshoz a két testtáj. Továbbá a kaszáspókok potrohán szabad szemmel is felismerhető a szelvényezettség, amely az álkaszáspókoknál egyáltalán nem jellemző.
Az álkaszáspókfélék tudományos elnevezése, a Pholcidae a Pholcus nem nevéből származik, amely a görög pholkosz ‛csámpás, sánta’ szó latinosított változata. A név vélhetően arra utal, hogy az álkaszáspókok eléggé ügyetlenül mozognak hosszú, szétálló lábaikkal.
Megjelenésük
0,6–10 mm hosszúságú testük – mint más pókoknál is – jól elkülönülő elő- és utótestre tagolódik. Az utótest rövid, keskeny nyéllel ízesül az előtesthez. Az előtest jellemzően kerek, az utótest alakja lehet gömbölyded vagy nyúlánk, hengeres. Az előtest elülső részén általában 8 szem található, amelyek három csoportban helyezkednek el: 3–3 nagyobb méretű szem oldalsó helyzetben és 2 kisebb középütt. Némely fajnál a középső szempár hiányozik, így csak 6 szemük van. Alapszínük szürkésbarna, amelyet különböző alakú és intenzitású sötétebb foltok tarkítanak.
Az előtestről erednek rendkívül vékony, hosszú – legfeljebb 50 mm-es – lábaik. A lábaik hosszúságát annak tarsus (lábfej) részén lévő álízületek (álszegmensek) adják, amelyek a láb rugalmasságát is nagyban megnövelik. A lábakon tüskék nincsenek, de dús, finom, rövid szőrzet található rajtuk. A lábak végein három-három karom és fűrészes serték találhatók.
A nőstények utótestének hasi oldalán található a sötétebben pigmentált petelemez (epigynum). A hím tapogatólába (pedipalpus) viszonylag nagy méretű, feltűnő, komplex felépítésű.
Légzésük egy pár légzőnyíláson keresztül történik, amelyek a tracheatüdőbe (lemezes tüdőbe) vezetnek. Légcsőrendszerük nincs.
Életmódjuk
Különösen kedvelik a sötét és páradús zugokat: barlangokat, sziklarepedéseket, omladékokat, kövek és fakéreg alatti részeket. A hidegebb területeken élő fajok szinantrópok: főleg az ember közelében, lakásokban fordulnak elő, ahol különösen kedvelik a pincéket, kamrákat, istállókat, de a melegebb és szárazabb levegőjű szobákba, padlásokra is beköltöznek. Az emberhez való erős kötődésüket mi sem bizonyítja jobban, hogy a hat hazai faj közül egyedül a kis álkaszáspók (Pholcus opiliones) szabad természetbeli előfordulását figyelték meg Magyarországon.
Kusza hálót szőnek, amelyben hasukkal felfelé helyezkednek el, és itt várnak a táplálékukat jelentő kisebb repülő rovarokra. Ha zsákmány akad a hálóba, utótestükkel közelednek feléje, hosszú hátsó lábaikkal vezetett fonállal sűrűn körülszövik, majd az így mozgásképtelenné tett áldozatot utólag bénítják meg harapásukkal, majd annak pusztulása után kiszívják.
A nőstények lerakott petéiket hálóval lazán körbevett kokonba helyezik, amelyet a kis pókok kikeléséig hordoznak.
Igen jellegzetes vibrotropizmusuk: a megrémült, veszélyt érzékelő álkaszáspók gyors lengő-köröző mozgásba kezd hálójában, és így szinte láthatatlanná válik. Ezzel igyekszik megzavarni támadóját.
Nemeik
Az alábbi nemeket soroljuk az álkaszáspókfélék családjába.
|
|
|
Hazai fajaik
Közép-Európában, illetve Magyarországon 6 fajuk fordul elő.
A Holocnemus nemből egyetlen faj ismert hazánkban 2006 óta:
- a márványos álkaszáspók (Holocnemus pluchei).
A Hoplopholcus nem egyedüli magyarországi faja:
- a mintás álkaszáspók (Hoplopholcus forskali).
A családnévadó Pholcus nem két faja él nálunk:
- a nagy álkaszáspók (Pholcus phalangioides) és
- a kis álkaszáspók (Pholcus opilionides).
A Psilochorus nem egyetlen hazai faja 1992 óta ismert Magyarországról:
- a pincés álkaszáspók (Psilochorus simoni).
Irodalom
- Crome, W. (1971): Álkaszáspókok családja. In Urania Állatvilág. Gondolat, Budapest, 441–442.
- Kenyeres Z., Szinetár Cs. (2003): Magyarország álkaszáspókjai. Állattani Közlemények 88 (1): 51–60.
- Kovács G., Szinetár Cs., Eichardt J. (2006): A márványos álkaszáspók (Holocnemus pluchei [Scopoli, 1763) (Araneae: Pholcidae) Magyarországon. Állattani Közlemények 91 (1): 9–18.]
- Loksa I. (1984): Ál-kaszáspókok. In Állathatározó (szerk.: Móczár László), Tankönyvkiadó, Budapest, 527.
- Loksa I. (1969): Pókok I. Araneae I. In Magyarország Állatvilága, Fauna Hungariae 97, Akadémiai Kiadó, Budapest, 67–71.