„Pingvinek vándorlása” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
| 31. sor: | 31. sor: | ||
Sok szó esett a médiában ebben az időben arról, mi okozhatta ezt a kivételes sikert az Egyesült Államokban. Természetfilmek gyakran készülnek, de a legtöbb nem ér el ehhez hasonló sikert a piacon és ekkora elismertséget a filmiparban. Már maga az is kivételes volt (bár a ''Mikrokozmosz'' és a ''Szárnyas vándorlás'' című francia dokumentumfilmek után nem előzmény nélkül való), hogy a filmet nem a televízióban, hanem a mozikban vetítették. [[Morgan Freeman]] narrációja hozzájárulhatott a sikerhez, de az sem ritka, hogy ünnepelt színészek adják a hangjukat a dokumentumfilmekhez, példáaul a Discovery vagy a National Geographic csatornákon. Bármi volt is az ok, a ''Pingvinek vándorlása'' érzelmileg sokkal jobban lekötötte a nézőket, mint a hasonló kategóriájú filmek és már az Oscar-díj elnyerése előtt is hatalmas jegyárbevételt hozott. [[2006]]-ban, [[hálaadás]] napján a [[Hallmark csatorna|Hallmark]] is leadta és a csatorna ezzel valaha mért legnagyobb napi nézettségét érte el. |
Sok szó esett a médiában ebben az időben arról, mi okozhatta ezt a kivételes sikert az Egyesült Államokban. Természetfilmek gyakran készülnek, de a legtöbb nem ér el ehhez hasonló sikert a piacon és ekkora elismertséget a filmiparban. Már maga az is kivételes volt (bár a ''Mikrokozmosz'' és a ''Szárnyas vándorlás'' című francia dokumentumfilmek után nem előzmény nélkül való), hogy a filmet nem a televízióban, hanem a mozikban vetítették. [[Morgan Freeman]] narrációja hozzájárulhatott a sikerhez, de az sem ritka, hogy ünnepelt színészek adják a hangjukat a dokumentumfilmekhez, példáaul a Discovery vagy a National Geographic csatornákon. Bármi volt is az ok, a ''Pingvinek vándorlása'' érzelmileg sokkal jobban lekötötte a nézőket, mint a hasonló kategóriájú filmek és már az Oscar-díj elnyerése előtt is hatalmas jegyárbevételt hozott. [[2006]]-ban, [[hálaadás]] napján a [[Hallmark csatorna|Hallmark]] is leadta és a csatorna ezzel valaha mért legnagyobb napi nézettségét érte el. |
||
A dokumentumfilm sikerének hullámára felült a [[2006]]-ban bemutatott, pingvinekről készített |
A dokumentumfilm sikerének hullámára felült a [[2006]]-ban bemutatott, pingvinekről készített [[Táncoló talpak]] című [[animációs film]] is: bemutatójának hétvégéjén a legnézettebb film lett Észak-Amerikában. |
||
[[2007]]-ben [[Bob Saget]] [[DVD]]-film [[paródia|paródiát]] készített ''Farce of the Penguins'' címen (szójáték a ''Pingvinek vándorlása'' angol nyelvű ''March of the Penguins'' címére), [[Samuel L. Jackson]] narrációájával és a pingvineknek emberi hangot adó neves színészekkel. Ez a film más dokumentumfilmekből használt filmanyagot, a ''Pingvinek vándorlása'' készítői azonban nem adtak engedély saját anyaguk felhasználására. |
[[2007]]-ben [[Bob Saget]] [[DVD]]-film [[paródia|paródiát]] készített ''Farce of the Penguins'' címen (szójáték a ''Pingvinek vándorlása'' angol nyelvű ''March of the Penguins'' címére), [[Samuel L. Jackson]] narrációájával és a pingvineknek emberi hangot adó neves színészekkel. Ez a film más dokumentumfilmekből használt filmanyagot, a ''Pingvinek vándorlása'' készítői azonban nem adtak engedély saját anyaguk felhasználására. |
||
A lap 2007. július 7., 18:10-kori változata
A Pingvinek vándorlása (francia címén La marche de l’empereur) a francia Luc Jacquet 2005-ben bemutatott Oscar-díjas és César-díjas dokumentumfilmje. Koproducerei Bonne Pioche és a National Geographic Society voltak.
A film az antarktiszi császárpingvinek éves útját követi. ősszel valamennyi ivarérett kort, az öt évet elért pingvin elhagyja élőhelyét, az óceánt, és ősi szaporodóhelyükre, a szárazföld belsejébe vándorolnak. It történik az udvarlás, majd a pingvincsemeték megszületése. A kis pingvinek élete mindkét szülő munkáján, az élelmet rejtő óceán és a költőhely közt megtett oda-vissza útjaikon múlik. A film társadalmi üzenete nagy vihart kavart, főleg az Egyesült Államokban.
A film leforgatása egy évet vett igénybe az Adélie-földön, a francia Dumont d'Urville tudományos kutatóközpont közelében.
Nemzetközi változatok
Az eredeti, francia nyelvű film narrációját maguk a pingvinek nyújtják, Charles Berling, Romane Bohringer és Jules Sitruk hangján, ezt követi a magyar változat is, más nyelveken azonban egyetlen narrátort alkalmaztak.
A narráció más nyelveken:
- Angolul: Morgan Freeman
- Holland: Urbanus
- Lengyelül: Marek Kondrat
- Magyarul: Kőszegi Ákos, Kubik Anna, Morvai Gábor
- Tagalog: Sharon Cuneta
A film témája
A császárpingvinek egy bizonyos helyet használnak költőhelyül, ahol egész éven keresztül elég szilárd ahhoz a jégmező, hogy megbírja a kolónia súlyát. A költőhely viszonylag védett a néha 300 km/h sebességgel süvítő sarki szelektől. Az antraktiszi nyár kezdetén csak néhánhy száz méterre van a nyílt vizektől, ahol a pingvinek táplálékukat szerzik, a nyár végére azonban az eljegesedéssel több, mint száz kilométeres távolságra kerül. Az ivarérett pingvineknek ezt az utat kell megtenniük tipegve, hason csúszva.
A tojások, majd a kicsinyek megóvásához a metsző sarki hidegtől, majd etetésükhöz mindkét szülő küzdelmére van szükség. A pingvinek egy-egy költési időszakban monogámok – hosszabb kötelékre azért nincs mód, mert ez túl alacsony utódszámhoz vezetne, hiszen a mostoha körülmények között magas a halálozási arány. A párok a költőhelyen találkoznak és párosodnak, majd várnak a tojásrakásig. A tojó egyetlen tojást rak, amelyet lába és hasa közt tartva azonnal melengetnie kell, különben az embrió megfagy. Hamarosan azonban átadja a hímnek, és elindul a tenger felé, hogy élelmet szerezzen a maga és születendő kicsinye számára. Ekkor már két hónapot töltött el evés nélkül, elvesztve testsúlyának egyharmadát.
A hímek további két hónapig összeverődve óvják a tojásokat, majd a kikelő kicsinyeket a néha 62 °C-ot is elérő hidegtől és a viharoktól. Ezidő alatt nem esznek és egyedüli vízforrásuk a leeső hó. A testükben felhalmozott élelmiszertartalék, amelyből a kicsinyeket etetik, a két hónap vége felé csaknem elfogy, és ha a tojó nem tér vissza, a hímnek vissza kell indulnia a tengerhez, sorsára hagyva utódát. Mire a tojó visszatér, testsúlyuk felét vesztik el. Ezután a tojó vár a hím visszatértére. A szülők egyedi hangjukról ismerik meg saját kicsinyüket.
A költőhely és a tenger közti úton sok pingvin pusztul el, a tengerben pedig a leopárdfókák tizedelik meg őket. A kicsinyek közül sok a ragadozómadár halfarkasféléknek esik áldozatul.
Bemutatók
A filmet először az Egyesült Államokban mutatták be, a Sundance Filmfesztiválon, 2005. január 21-én. Franciaországban január 26-án mutatták be, és akkora seiker lett, hogy az első héten csak Martin Scorsese új filmjére (The Aviator) ültek be többen. A francia DVD-változatot július 26-án bocsátották útjára, kiegészítve a filmet a kritikusok hiányolta tudományos részletekkel. Ennek a Zone 2 kiadásnak nem készült angol nyelvű, vagy angol feliratú változata.
Kanadában először a francia változatot vetítették, Quebecben, majd 2005. június 24-én kijött az angol nyelvű változat Észak-Amerika többi része számára. Kivételesen jó fogadtatásban részesült a kritikusok részére, a mozikritikákat gyűjtő Rotten Tomatoes honlap például 95%-os sikerrátát rögzített. A kritikusokkal a közönség is egyetértett és a Pingvinek vándorlása a szezon egyik legsikeresebb filmje lett. Az Egyesült Államokban és Kanadában 77 millió dolláros jövedelmet ért el, es ezzel a Fahrenheit 9/11 után a valaha vetített második legsikeresebb valaha vetített dokumentumfilm lett.
Sok szó esett a médiában ebben az időben arról, mi okozhatta ezt a kivételes sikert az Egyesült Államokban. Természetfilmek gyakran készülnek, de a legtöbb nem ér el ehhez hasonló sikert a piacon és ekkora elismertséget a filmiparban. Már maga az is kivételes volt (bár a Mikrokozmosz és a Szárnyas vándorlás című francia dokumentumfilmek után nem előzmény nélkül való), hogy a filmet nem a televízióban, hanem a mozikban vetítették. Morgan Freeman narrációja hozzájárulhatott a sikerhez, de az sem ritka, hogy ünnepelt színészek adják a hangjukat a dokumentumfilmekhez, példáaul a Discovery vagy a National Geographic csatornákon. Bármi volt is az ok, a Pingvinek vándorlása érzelmileg sokkal jobban lekötötte a nézőket, mint a hasonló kategóriájú filmek és már az Oscar-díj elnyerése előtt is hatalmas jegyárbevételt hozott. 2006-ban, hálaadás napján a Hallmark is leadta és a csatorna ezzel valaha mért legnagyobb napi nézettségét érte el.
A dokumentumfilm sikerének hullámára felült a 2006-ban bemutatott, pingvinekről készített Táncoló talpak című animációs film is: bemutatójának hétvégéjén a legnézettebb film lett Észak-Amerikában.
2007-ben Bob Saget DVD-film paródiát készített Farce of the Penguins címen (szójáték a Pingvinek vándorlása angol nyelvű March of the Penguins címére), Samuel L. Jackson narrációájával és a pingvineknek emberi hangot adó neves színészekkel. Ez a film más dokumentumfilmekből használt filmanyagot, a Pingvinek vándorlása készítői azonban nem adtak engedély saját anyaguk felhasználására.
Társadalmi interpretációk
A film számos olyan politikai és társadalmi jellegű kommentárt kapott, amelyek antropomorfikusan szemlélték, párhuzamokat vonva az emberek világával, sőt tanulságokat vonva le az emberek számára. Michael Medved azért dicsérte a filmet, mert konzervatív családi értékeket közvetjtett és a szilárd szülői kötelék értékére hívta fel a figyelmet. E kommentárjai vitát kavartak, Andrew Sullivan például ellenvetésül azt emelte ki, hogy a pingvinek csak egy évig monogámok. Matt Walker árnyoldalakra hívta fel a figyelmet, például arra, hogy a pingvinek közt gyakran előfordul a kicsinyek elrablása, közülük a gyengéket megölhetik, az albínó pingvineket pedig megtámadhatják. Sullivan és Walker is arra jut, hogy hiba összemérni az emberi és állati viselkedéseket.
Maga a rendező, Luc Jacquet, elutasította az összehasonlítást, Amikor a [[San Diego Union Tribune[[ újságírója megkérdezte tőle, helyes-e a filmet a családi értékek, a párhoz, ay utódhoz való ragaszkodás, a monogámia és az önfeláldozás metaforájaként értelmezni, ezt mondta.
„Elvetem ezt az értékelést. Intellektuálisan nem becsületes ezt a nézőpontot olyan valamire alkalmazni, ami a természet része. Mókás, de ha a monogámiáról szóló érvet nézzük, az egyik (költési) időszakról a másikra a válási arány 80 és 90% közt van... a monogámia csak egy szaporodási ciklusra érvényes. Hagyjuk a pingvineket pingvinnek, az embereket embernek lenni.”
Jacquet megjegyzései ugyanakkor nem bátortalanították át a másik értelmezés vallóit, ami nem csoda, hiszen az alkotónak nem kizárólagos joga az értelmezés, mihelyt a mű eljut a befogadókhoz.