Heurisztika

Heurisztika gör. heureszisz (rátalálás) szóból származik. Az új igazságok módszeres fölfedezésének művészete, az a folyamat, amelynek során nem szigorúan szabatos logikai következtetéssel jutunk el a premisszáktól a konklúzióig, ám az eredmény helyes lesz. Másképpen: az egyértelmű algoritmusok helyett próbálkozásokkal, korábban megszerzett tapasztalatok felhasználásával működő feladatmegoldási módszer. A mesterségesintelligencia-kutatásban a szónak ennél szűkebb, precízen definiálható értelme van (ld. heurisztika (számítógéptudomány)).

A heurisztika a jelenkori filozófiában

A jelenkori filozófiában azokat a fogalmakat, tételeket, eljárásokat és módszereket nevezik heurisztikusnak - ill. tulajdonítanak nekik heurisztikus értékeket -, amelyek hozzájárulnak ismereteink bővítéséhez, ám anélkül, hogy képesek volnának megalapozni az így szerzett ismeret bizonyságát.

Matematikai heurisztika

A matematikában heurisztikusnak az olyan gondolatmenetet nevezik, amely még nem bizonyított állítások mellett érvel, tapasztalati tényekből megfogalmazott tulajdonságok segítségével. Híres művek, amelyek részben vagy egészben e témakörrel foglalkoznak: René Descartes Szabályok az értelem vezetésére, ill. Pólya György A gondolkodás iskolája c. könyvei.

Heurisztikus problémamegoldás

Ha heurisztika útján sikerül egy problémát megoldani, akkor a bizonyítás már szigorú logikai úton is elvégezhető, az eredeti heurisztikus módszerek feleslegessé válnak.

Heurisztika az oktatásban

Az az eljárás, amely szerint a tanító az ő kérdései, valamint a tanulóknak e kérdésekre adott feleletei segítésével törekszik tanítványai tudatában általános ítéleteket, igazságokat, szabályokat, törvényeket megállapítani. A heurisztika az erotematikus vagy másképp párbeszédes tanalaknak egyik fajtája s így ellentéte az akroamatikus vagy előadó tanalaknak, amely szerint a tanító maga beszél, magyaráz, közöl s adja készen a tudásanyagot. A heurisztika természetesen nem alkalmazható ott, ahol merőben új anyagnak a közvetítéséről van szó, de ott igen, ahol a tanulókat önállóságra akarjuk szoktatni a képzetek és fogalmak összefűzésében. Nagy haszna a heurisztikának, hogy

• ezáltal a tanító könnyen kipuhatolhatja tanítványai képességeit és ismereteit, ami arra nézve nagyon fontos, hogy növendékei egyéniségéhez igazítsa a tanítási módszerét;
• felkelti és ébren tartja a tanulók figyelmét és érdeklődését;
• a tanulót tevékenységre ösztönzi és beszélőképességét fejleszti.

Heurisztika a retorikában

Az a rész, amely az invencióról, a szónoki beszéd anyagának és alapgondolatának feltalálásáról szól. Lásd: invenció

Heurisztika a művészettörténetben

Lásd a művészettörténet cikket.

Heurisztika a pszichológiában

Amikor az emberek felületes információ feldolgozási módot választanak, akkor hozzáférhető és kiugró információk alapján inkább egyszerű döntéseket hoznak egy tárggyal kapcsolatban. A feldolgozás felületessége ellenére azonban némi információ eljut hozzánk, az ilyen egyszerű információdarabkák meggyőzési heurisztikaként működnek. Ezek egyszerű szabályok arra vonatkozóan, hogy az ember kedvel-e valamilyen tárgyat vagy sem, anélkül, hogy alaposabban meg kellene fontolnia a kapott információkat.

A heurisztikák típusai a következők:

- szakértői heurisztika: (tapasztaltakkal való egyetértés) Hamar kialakul bennünk a szabály, hogy a szakértők tudják, miről beszélnek, mivel úgy gondoljuk, hogy a megfelelő képesítéssel rendelkező egyének általában meggyőző dolgokat mondanak. Ehhez azonban a kommunikátornak kompetensnek és megbízhatónak kell lennie.

- üzenethosszúság-heurisztika: (hosszúság egyenlő az erővel) Minél hosszabb az üzenet, annál hitelesebbnek tűnik a szemünkben (pl. kampánybeszéd). A mennyiség azonban nem mindig jelent minőséget és a számokra való fókuszálás miatt gyakran nem vesszük észre, hogy a szöveg éppen hiányos, indokolatlan.

- "ami drága, az jó is" heurisztika: Sok ember hisz ebben, amikor autót, parfümöt, ruhát, bort vagy ékszert vásárolnak. Sokunknak vannak tapasztalatai azonban, amelyek ezt a feltevést cáfolni látszanak.

A meggyőzési heurisztikák az üzenetek feldolgozásának meglehetősen gyakran használt módja. A szakértők általában tudják, mit beszélnek, egy hosszú üzenet lehet, hogy több lényeges információt tartalmaz, mint egy rövid, és úgy gondoljuk, egy drága tárgy biztosan a kimagasló minősége miatt drága. Néha azonban ez a felületes feldolgozás nem meggyőző, nem nyújt elég információt. Ilyen esetben motiváltak leszünk alaposabban feldolgozni az információt. (Smith & Mackie, 2004)

Heurisztikák a döntéshozatalban

Amos Tversky és Daniel Kahneman a 70-es, 80-as években úttörő kutatásainak révén számos döntéshozatallal kapcsolatost tipikus torzítást és a mögöttük húzódó 3 heurisztikát írt le. 

-reprezentativitásheurisztika: a valószínűségeket az alapján becsüljük meg, hogy egy eset mennyire hasonlít egy osztályhoz. A szerencsejátékos torzítása is ezzel az elvvel magyarázható. A szerencsejátékos torzítás például akkor jelenik meg, amikor pénzérmét egymásután feldobva egy fejjel és írással kevert sorozatot inkább véletlenszerűnek tekintünk, mint egy csupa fejből állót. Valamint ha megkérdezünk valakit, hogy 5 fejjel végződő dobás után fej, vagy írás következik, akkor nagyobb valószínűséggel mond írást, pedig a kocka nem emlékszik.

Ha megkérdezzük az embereket, hogy döntsék el, hogy István milyen foglalkozású könyvtáros, vagy mezőgazdász, pár tulajdonság alapján: „István nagyon félénk és visszahúzódó, mindig segítőkész, ám az emberek vagy a valóság világa kevésbé izgatja. Szelíd és rendszerető ember, szüksége van a rendre és az összefüggésekre, és a részletek megszállottja.”, akkor inkább fogják őt könyvtárosnak hinni, mint mezőgazdásznak, holott az utóbbiból több van. Ez is a reprezentativitásheurisztikának köszönhető.

-elérhetőségi heurisztika : az esélyek és a hasznosság súlyozását az elérhetőség kedvezőtlenül befolyásolhatja. Angol vizsgálati személyeket kértek meg, hogy becsüljék meg, hogy r betűvel kezdődő szó van több, vagy olyan ahol r a harmadik betű. Nagyobb valószínűséggel mondták azt, hogy r-el kezdődő szóból van a több, pedig ez nem igaz. Itt a keresési torzítás miatt alakul ki ez a heurisztika, mert úgy könnyebben tudunk keresni olyan szavakat, ha a kezdőbetűt nézzük, mint hogy más helyét a betűnek.

Más helyzetekben is megfigyelhető ez a heurisztika, például az emberek hajlamosabbak veszélyesebbnek gondolni a repülő utakat, mint az autós utazást, pedig ez pont fordítva van, de mivel a hírekben nagyobb arányban fordul elő repülőszerencsétlenség, ezért azt könnyebb előhívni, így kialakul az előhívási torzítás.

- lehorgonyzási és igazítási heurisztika : a végeredmény függ az első operandus értékétől, amelyhez lehorgonyozzuk a számításainkat, míg az igazítás, amellyel az eredményt korrigáljuk, gyakran elégtelen. Vizsgálati személyeknek meg kellett becsülni két szorzási sorozat eredményét: 1X2X3X4X5X6X7X8, vagy 8X7X6X5X4X3X2X1. A két szorzás azonos mégis az elsőre olyan 500 körüli megoldást adtak, a másodikra pedig 2000 körülit. Az eredmény nemcsak azt mutatja be, hogy az első információk(operandusok) mennyire befolyásolják az utána lévőket, hanem azt is, hogy az emberek mennyire alulbecsülték az eredményt, mert a helyes eredmény: 40 320.

Irodalom

• Kiss Olga: A matematikai heurisztika és a felfedezés hermeneutikája
• Kupcsikné Fitus Ilona: Problémamegoldás. Budapest : Számalk, 2006
• Eliot R. Smith & Diane M. Mackie: Szociálpszichológia. Budapest: Osiris Kiadó, 2004