„Szökőnap” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Lásd még: átnevez: Kapcsolódó szócikkek |
|||
| 11. sor: | 11. sor: | ||
Eredetileg amikor [[Numa Pompilius]] i.e. 700 után beemelte a téli időszakot is a számlálásba, szökőévekben a február 23 naposra rövidült, tehát addig volt állandó. Ekkoriban két évente egy 22-23 napos szökőhónapot ( mercedonius néven ) illesztettek be, mivel az alap év 355 napból állt. Később i.e 46-tól az időként beiktatott szökőnapnak is itt maradt a helye, mivel a római adórendszerben fontos hónapkezdő nap (Kalendae) közelségét akarták ezzel elkerülni. |
Eredetileg amikor [[Numa Pompilius]] i.e. 700 után beemelte a téli időszakot is a számlálásba, szökőévekben a február 23 naposra rövidült, tehát addig volt állandó. Ekkoriban két évente egy 22-23 napos szökőhónapot ( mercedonius néven ) illesztettek be, mivel az alap év 355 napból állt. Később i.e 46-tól az időként beiktatott szökőnapnak is itt maradt a helye, mivel a római adórendszerben fontos hónapkezdő nap (Kalendae) közelségét akarták ezzel elkerülni. |
||
==Miért |
==Miért február 25. a szökőnap?== |
||
Miután a rómaiak szerint a február 23. napjának megduplázásával és közbeékelésével kapjuk a szökőnapot, felmerül a kérdés, miért nem február 29. a szökőnap? A válasz szintén az ókori rómaiak naptárrendszerére vezethető vissza, melyben a hónapok napjait nem előre, hanem a következő hónapból levonva számolták vissza. Így pl. február 23-a március kalendaejának 6. napja, azaz a március 1. előtti 6. nap. Február 24-e március kalendaejának 5. napja. Miután szökőévben ez a nap (a sextil, tehát a 23-a) megduplázódik, ez külön nevet kap: "március kalendaejának bissextilje" elnevezéssel, az ezutáni nap pedig a rendes évben is megszokott március kalendaejának 5. napja (ami szökőévben február 25.), így az ismételt nap valójában nem február 29, hanem 24-e. Pontosabban február 23-a megduplázva lesz 24-e és a hónap többi napja egyet "ugrik". |
Miután a rómaiak szerint a február 23. napjának megduplázásával és közbeékelésével kapjuk a szökőnapot, felmerül a kérdés, miért nem február 29. a szökőnap? A válasz szintén az ókori rómaiak naptárrendszerére vezethető vissza, melyben a hónapok napjait nem előre, hanem a következő hónapból levonva számolták vissza. Így pl. február 23-a március kalendaejának 6. napja, azaz a március 1. előtti 6. nap. Február 24-e március kalendaejának 5. napja. Miután szökőévben ez a nap (a sextil, tehát a 23-a) megduplázódik, ez külön nevet kap: "március kalendaejának bissextilje" elnevezéssel, az ezutáni nap pedig a rendes évben is megszokott március kalendaejának 5. napja (ami szökőévben február 25.), így az ismételt nap valójában nem február 29, hanem 24-e. Pontosabban február 23-a megduplázva lesz 24-e és a hónap többi napja egyet "ugrik". |
||
A lap 2016. február 24., 20:56-kori változata
A szökőnap a Gergely-naptár szerinti szökőév februári hónapjába beékelt toldaléknap.
Miért nem február 29. a szökőnap?
A válasz naptártörténeti okokra vezethető vissza, melynek alapja az a rossz felfogás, mely szerint szökőévben a február hónap egy toldaléknapot kap. A valóság azonban az, hogy a február 23. napja megduplázódik, így a szökőnap közbeékelődik a hagyományos év február 23. és 24. napja közé (tehát a normál 24-éből 25-e lesz), ezért Mátyás névnapja és az azt követő februári névnapok mind egy nappal eltolódnak, mely "Mátyás ugrása" néven is ismeretes. Ennek következtében február 24. napján a szökőévekben senki sem ünnepli a névnapját.
Miért éppen február 24. a szökőnap?
Egyrészt az ókori római naptár iránti hagyománytisztelet az oka, a szökőnap neve annus bis sextus volt, ami annyit tesz: a március kezdete előtti „másodszori” hatodik - ugyanis akkoriban nem hetekben számoltak.
Eredetileg amikor Numa Pompilius i.e. 700 után beemelte a téli időszakot is a számlálásba, szökőévekben a február 23 naposra rövidült, tehát addig volt állandó. Ekkoriban két évente egy 22-23 napos szökőhónapot ( mercedonius néven ) illesztettek be, mivel az alap év 355 napból állt. Később i.e 46-tól az időként beiktatott szökőnapnak is itt maradt a helye, mivel a római adórendszerben fontos hónapkezdő nap (Kalendae) közelségét akarták ezzel elkerülni.
Miért február 25. a szökőnap?
Miután a rómaiak szerint a február 23. napjának megduplázásával és közbeékelésével kapjuk a szökőnapot, felmerül a kérdés, miért nem február 29. a szökőnap? A válasz szintén az ókori rómaiak naptárrendszerére vezethető vissza, melyben a hónapok napjait nem előre, hanem a következő hónapból levonva számolták vissza. Így pl. február 23-a március kalendaejának 6. napja, azaz a március 1. előtti 6. nap. Február 24-e március kalendaejának 5. napja. Miután szökőévben ez a nap (a sextil, tehát a 23-a) megduplázódik, ez külön nevet kap: "március kalendaejának bissextilje" elnevezéssel, az ezutáni nap pedig a rendes évben is megszokott március kalendaejának 5. napja (ami szökőévben február 25.), így az ismételt nap valójában nem február 29, hanem 24-e. Pontosabban február 23-a megduplázva lesz 24-e és a hónap többi napja egyet "ugrik".
Mi a helyzet külföldön?
Számos országban figyelmen kívül hagyják a szökőnap naptártörténeti eredetét, és a szökőnapot február 29-re helyezik. Ez a felfogás hazánkban is terjedni látszik, hiszen néhány kiadó naptárában a szökőnap nem február 24. napjára, hanem február 29-re van feltüntetve.
Kapcsolódó szócikkek
Források
- Schalk Gyula írásai a csillagaszattortenet.csillagaszat.hu honlapon
- Naptarak.com (Naptár Portál) szökőévről szóló aloldala