„Appius Claudius Pulcher (Kr. e. 143)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel |
|||
1. sor: | 1. sor: | ||
'''Appius Claudius Pulcher''' (? – [[Kr. e. 133]]) [[Római Birodalom|római]] politikus, a [[patrícius]] [[Claudiusok]] nemzetségének tagja, a [[Kr. e. 185]]-ben [[consul]]i rangot viselő [[Appius Claudius Pulcher (Kr. e. 185)|Appius Claudius Pulcher]] fia volt. |
'''Appius Claudius Pulcher''' (? – [[Kr. e. 133]]) [[Római Birodalom|római]] politikus, a [[patrícius]] [[Claudiusok]] nemzetségének tagja, a [[Kr. e. 185]]-ben [[consul]]i rangot viselő [[Appius Claudius Pulcher (Kr. e. 185)|Appius Claudius Pulcher]] fia volt. |
||
[[Kr. e. 143]]-ban [[consul]] volt, és dicsvágyból megtámadta az [[Alpok|alpesi]] [[salassusok]]at. Először vereséget szenvedett, majd a Sibylla-könyv útmutatása alapján diadalt aratott. [[Róma|Rómába]] visszatérve megtagadták tőle a [[triumphus]]t, mire ő saját költségen rendezett diadalmenetet. Ezt az egyik [[néptribunus]] megpróbálta megakadályozni, ám Pulcher Claudia nevű lánya, a [[Vesta-szűz]] megakadályozta, hogy lerángassa [[quadriga|quadrigájáról]]. A következő évben sikertelenül jelöltette magát [[censor]]nak, de később, valószínűleg [[Kr. e. 136]]- |
[[Kr. e. 143]]-ban [[consul]] volt, és dicsvágyból megtámadta az [[Alpok|alpesi]] [[salassusok]]at. Először vereséget szenvedett, majd a Sibylla-könyv útmutatása alapján diadalt aratott. [[Róma|Rómába]] visszatérve megtagadták tőle a [[triumphus]]t, mire ő saját költségen rendezett diadalmenetet. Ezt az egyik [[néptribunus]] megpróbálta megakadályozni, ám Pulcher Claudia nevű lánya, a [[Vesta-szűz]] megakadályozta, hogy lerángassa [[quadriga|quadrigájáról]]. A következő évben sikertelenül jelöltette magát [[censor]]nak, de később, valószínűleg [[Kr. e. 136]]-ban elnyerte a hivatalt [[Quintus Fulvius Nobilior]] kollégájaként. |
||
[[Tiberius Gracchus]]hoz adta feleségül egyik lányát, és [[Kr. e. 133]]-ban vejével és annak fivérével, [[Caius Gracchus]]szal együtt tagja volt a háromtagú földosztó bizottságnak. A néppártiak főellenségével, [[Publius Cornelius Scipio Aemilianus Africanus]]szal személyes ellenségeskedésben állt. Röviddel Tiberius Kr. e. 133-ban bekövetkezett halálát követően hunyt el. |
[[Tiberius Gracchus]]hoz adta feleségül egyik lányát, és [[Kr. e. 133]]-ban vejével és annak fivérével, [[Caius Gracchus]]szal együtt tagja volt a háromtagú földosztó bizottságnak. A néppártiak főellenségével, [[Publius Cornelius Scipio Aemilianus Africanus]]szal személyes ellenségeskedésben állt. Röviddel Tiberius Kr. e. 133-ban bekövetkezett halálát követően hunyt el. |
A lap 2016. január 14., 15:38-kori változata
Appius Claudius Pulcher (? – Kr. e. 133) római politikus, a patrícius Claudiusok nemzetségének tagja, a Kr. e. 185-ben consuli rangot viselő Appius Claudius Pulcher fia volt.
Kr. e. 143-ban consul volt, és dicsvágyból megtámadta az alpesi salassusokat. Először vereséget szenvedett, majd a Sibylla-könyv útmutatása alapján diadalt aratott. Rómába visszatérve megtagadták tőle a triumphust, mire ő saját költségen rendezett diadalmenetet. Ezt az egyik néptribunus megpróbálta megakadályozni, ám Pulcher Claudia nevű lánya, a Vesta-szűz megakadályozta, hogy lerángassa quadrigájáról. A következő évben sikertelenül jelöltette magát censornak, de később, valószínűleg Kr. e. 136-ban elnyerte a hivatalt Quintus Fulvius Nobilior kollégájaként.
Tiberius Gracchushoz adta feleségül egyik lányát, és Kr. e. 133-ban vejével és annak fivérével, Caius Gracchusszal együtt tagja volt a háromtagú földosztó bizottságnak. A néppártiak főellenségével, Publius Cornelius Scipio Aemilianus Africanusszal személyes ellenségeskedésben állt. Röviddel Tiberius Kr. e. 133-ban bekövetkezett halálát követően hunyt el.
Appius nevű fia szintén ifjabb Scipio ellenfele volt.
Forrás
- Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology. Szerk.: William Smith. Boston, C. Little & J. Brown, 1867.
Elérhető a Michigani Egyetem Könyvtárának honlapján: I. kötet (A–D); II. kötet (E–N); III. kötet (O–Z).
Elődei: Servius Sulpicius Galba és Lucius Aurelius Cotta |
|
Utódai: Lucius Caecilius Metellus Calvus és Quintus Fabius Maximus Servilianus |