„Ekklésziasztérion” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 11. sor: | 11. sor: | ||
* Luca Cerchiai, Lorena Jannelli, Fausto Longo: ''Die Griechen in Süditalien. Auf Spurensuche zwischen Neapel und Syrakus.'' Konrad Theiss Verlag Stuttgart 2004, ISBN 3-8062-1845-5 |
* Luca Cerchiai, Lorena Jannelli, Fausto Longo: ''Die Griechen in Süditalien. Auf Spurensuche zwischen Neapel und Syrakus.'' Konrad Theiss Verlag Stuttgart 2004, ISBN 3-8062-1845-5 |
||
{{Portál|Ókor}} |
|||
[[Kategória:Ókori görög építészet]] |
[[Kategória:Ókori görög építészet]] |
||
A lap 2015. december 22., 11:41-kori változata
Az ekklésziasztérion a görög városállamokban az ekklészia, azaz a város népgyűlésének tanácskozási tere, ahol minden teljes jogú polgár részt vehetett. A buleutérion ezzel szemben a város tanácsának (bulé) tanácskozási tere volt.
Az ekklésziasztérion általában az ógörög színházakhoz hasonlóan egymás mögötti, egyre magasabbra helyezett kőpadokból állt, melyek félkörök formájában azok centrumában lévő színpadot vettek körül. Akragaszban, Szicíliában az ekklésziasztérionban például 20 ilyen sorban álltak az ülések. A legrégibb ekklésziasztériont Metapontban találhatjuk, ami az i. e. 7. században épült.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Ekklesiasterion című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
- Luca Cerchiai, Lorena Jannelli, Fausto Longo: Die Griechen in Süditalien. Auf Spurensuche zwischen Neapel und Syrakus. Konrad Theiss Verlag Stuttgart 2004, ISBN 3-8062-1845-5
