„Agárdi Ferenc” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 17. sor: | 17. sor: | ||
| aláírás = |
| aláírás = |
||
}} |
}} |
||
'''Agárdi Ferenc''', 1945-ig ''Dancinger''<ref> A Belügyminisztérium 1945. évi 46955. sz. |
'''Agárdi Ferenc''', 1945-ig ''Dancinger''<ref> A Belügyminisztérium 1945. évi 46955. sz. rendelete. </ref> ([[Budapest]], [[1898]]. [[május 24.]]<ref name="szül">[https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-267-11588-8894-59 Születése bejegyezve Budapest VI. ker. polgári akv. 1462/1898. folyószám alatt.]</ref> – Budapest, [[1969]]. [[február 12.]]) orvos, újságíró, művelődéstörténész. |
||
==Élete== |
==Élete== |
||
A lap 2015. augusztus 8., 12:09-kori változata
| Agárdi Ferenc | |
| Született | Dancinger Ferenc 1898. május 24. Budapest |
| Elhunyt | 1969. február 12. (70 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | művelődéstörténész, kultúrtörténetíró, publicista |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Agárdi Ferenc, 1945-ig Dancinger[1] (Budapest, 1898. május 24.[2] – Budapest, 1969. február 12.) orvos, újságíró, művelődéstörténész.
Élete
Dancinger Miksa fodrász és Bokor Háni gyermekeként született izraelita vallású családban.[2] A Kommunisták Magyarországi Pártja és a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének alapító tagja volt, és tevékenyen részt vállalt a Tanácsköztársaságban, a Közoktatásügyi Népbiztosság ifjúmunkás osztályán dolgozott. Baloldali tevékenysége miatt 1920-ban kizárták a budapesti egyetem orvostudományi karáról. Bécsbe emigrált, ott folytatta tanulmányait, és orvosi oklevelét is ott szerezte meg. Újságíróként dolgozott, baloldali bécsi lapok munkatársa volt, így ismerkedett meg József Attilával és Nagy Lajossal. 1930-ban tért vissza Budapestre, és a 100%, a Társadalmi Szemle és a Gondolat című lapok munkatársa lett. 1933-ban börtönbe zárták, majd rendőri felügyelet alá helyezték. 1939-ben áttért a római katolikus vallásra.[3] A második világháború idején munkaszolgálatos volt, de innen átszökött a szovjet hadsereghez, és 1945-ig a Vörös Hadseregben harcolt. Ezután is újságíróként működött, 1947 és 1951 között a Friss Újság, 1952 és 1957 között pedig a Szabad Ifjúság munkatársa volt. Főleg művelődéstörténeti, hadtörténeti írásokat jelentetett meg.
Munkái
- A svábok bejövetele. 1946.
- Régi magyar világjárók. 1954. (Borsody Bevilaqua Bélával)
- A nagyvilág magyar vándorai. 1955.
- Hamis tanúk és taláros bűnösök. 1955.
- Magyarok a cári Oroszországban. 1955.
Jegyzetek
- ↑ A Belügyminisztérium 1945. évi 46955. sz. rendelete.
- ↑ a b Születése bejegyezve Budapest VI. ker. polgári akv. 1462/1898. folyószám alatt.
- ↑ A budapesti-erzsébetvárosi r. kat. plébánia hivatal által 1939. szept. 14-én 3065/1939. sz. a. kiállított keresztlevél szerint.
Források
- Magyar irodalmi lexikon I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963–1965. 19. old.
- Új magyar életrajzi lexikon I, (A–Cs). Magyar Könyvklub, 2001. 56–57. old. ISBN 963-547-415-6
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. 3–4. o. ISBN 963-05-2500-3
- Agárdi Ferenc. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. augusztus 3.)
További információk
- Kortárs magyar írók 1945-1997. Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1997, 2000.
- Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Bp., Panoráma, 1993.
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
- Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
