„Zsoldos” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{tataroz}} |
{{tataroz}} |
||
| ⚫ | A '''zsoldos''' az 1949. augusztus 12-én kötött [[Genfi Egyezmények]] kiegészító jegyzőkönyvei alapján olyan fegyveres, aki pénzért, hivatásszerűen aktív fegyveres szolgálatot vállal, kifejezetten fegyveres összeütközés céljával, olyan közösség érdekében, amelyhez egyébként nincs köze és olyan pénzbeli juttatásért, amelynek összege meghaladja az ott szolgáló helyi katonák fizetségét. A hivatásos katonától a magasabb zsold és a morális elkötelezettség hiánya különbözteti meg. Általában jellemző rá a mobilitás és a professzionalitásra való törekvés.{{refhely|Hudecz Bálint, Ókor 2013/3.|9. o.}} |
||
A '''zsoldos''' [[pénz]]fizetés, „zsold” ellenében katonai szolgálatot vállaló harcos. |
|||
== Definíciója == |
|||
| ⚫ | |||
== Története == |
== Története == |
||
=== Ókor === |
=== Ókor === |
||
A modern definíciónak nem teljesen megfelelő zsoldosok az ókorban a 8. században jelentek meg a [[károk]], majd rövidesen a [[görögök]] személyében. Elsősorban a javadalmazásukhoz gyakran hozzátartozó földjuttatás miatti kisebb mobilitás és nagyobb elkötelezettség miatt térnek el a modern definíciótól. A károk esetén két körülmény indította meg a zsoldossá válás folyamatát. Egyrészt átvették a görögöktől a nehézfegyverzetű [[hoplita]] felszerelést és harcmodort. A legrégebbi ismert hoplitafegyverzet i. e. 720 körül készült és [[Argosz]]ban tárták fel.{{refhely|Hudecz Bálint, Ókor 2013/3.|14. o.}} A másik ok a felemelkedő [[Lüd Birodalom]] volt [[Gügész]] idején, az i. e. 7. század elején, amelyik alávetette szomszéd népeket, így a károkat is, akik közül sokan a lüdöknél vállalt katonai szolgálattal próbálták emelni életszínvonalukat.{{refhely|Hudecz Bálint, Ókor 2013/3.|11–12. o.}} |
|||
=== Középkor === |
=== Középkor === |
||
A zsoldos katonákból álló hadsereg előnye – az alkalmilag összeverbuvált [[banderiális hadsereg]]gel szemben – hogy a hosszú ideig szolgálatot teljesítő harcosok magasabb képzettséggel rendelkeznek, hátránya a gyengébb erkölcsi érték. A 14-16. században a haladást képviselték, ilyen hadsereg volt [[I. Mátyás magyar király|I. Mátyás]] [[fekete sereg]]e is. |
A zsoldos katonákból álló hadsereg előnye – az alkalmilag összeverbuvált [[banderiális hadsereg]]gel szemben – hogy a hosszú ideig szolgálatot teljesítő harcosok magasabb képzettséggel rendelkeznek, hátránya a gyengébb erkölcsi érték. A 14-16. században a haladást képviselték, ilyen hadsereg volt [[I. Mátyás magyar király|I. Mátyás]] [[fekete sereg]]e is. |
||
=== Újkor === |
=== Újkor === |
||
A [[harmincéves háború]] után általánossá vált, de az általános [[hadkötelezettség]] bevezetése háttérbe szorította. |
A [[harmincéves háború]] után általánossá vált, de az általános [[hadkötelezettség]] bevezetése háttérbe szorította. |
||
A lap 2015. január 28., 03:11-kori változata
 |
Ezen a lapon nagyobb átalakítás zajlik – lásd a cikk vitalapját! Néhány napnál tovább ne hagyd ezt a sablont a cikken! A szerkesztési ütközések elkerülése érdekében a vitalapot használd javaslattételre! Legutóbbi módosítás: 2015. január 28. |
A zsoldos az 1949. augusztus 12-én kötött Genfi Egyezmények kiegészító jegyzőkönyvei alapján olyan fegyveres, aki pénzért, hivatásszerűen aktív fegyveres szolgálatot vállal, kifejezetten fegyveres összeütközés céljával, olyan közösség érdekében, amelyhez egyébként nincs köze és olyan pénzbeli juttatásért, amelynek összege meghaladja az ott szolgáló helyi katonák fizetségét. A hivatásos katonától a magasabb zsold és a morális elkötelezettség hiánya különbözteti meg. Általában jellemző rá a mobilitás és a professzionalitásra való törekvés.[1]
Története
Ókor
A modern definíciónak nem teljesen megfelelő zsoldosok az ókorban a 8. században jelentek meg a károk, majd rövidesen a görögök személyében. Elsősorban a javadalmazásukhoz gyakran hozzátartozó földjuttatás miatti kisebb mobilitás és nagyobb elkötelezettség miatt térnek el a modern definíciótól. A károk esetén két körülmény indította meg a zsoldossá válás folyamatát. Egyrészt átvették a görögöktől a nehézfegyverzetű hoplita felszerelést és harcmodort. A legrégebbi ismert hoplitafegyverzet i. e. 720 körül készült és Argoszban tárták fel.[2] A másik ok a felemelkedő Lüd Birodalom volt Gügész idején, az i. e. 7. század elején, amelyik alávetette szomszéd népeket, így a károkat is, akik közül sokan a lüdöknél vállalt katonai szolgálattal próbálták emelni életszínvonalukat.[3]
Középkor
A zsoldos katonákból álló hadsereg előnye – az alkalmilag összeverbuvált banderiális hadsereggel szemben – hogy a hosszú ideig szolgálatot teljesítő harcosok magasabb képzettséggel rendelkeznek, hátránya a gyengébb erkölcsi érték. A 14-16. században a haladást képviselték, ilyen hadsereg volt I. Mátyás fekete serege is.
Újkor
A harmincéves háború után általánossá vált, de az általános hadkötelezettség bevezetése háttérbe szorította.
Jegyzetek
- ↑ Hudecz Bálint, Ókor 2013/3. 9. o.
- ↑ Hudecz Bálint, Ókor 2013/3. 14. o.
- ↑ Hudecz Bálint, Ókor 2013/3. 11–12. o.
Források
- ↑ Hudecz Bálint, Ókor 2013/3.: Hudecz Bálint: Görög és kár zsoldosok a saisi kori Egyiptomban. Ókor, XII. évf. 3. sz. (2013) 9–16. o.
További információk
- Ballai Vince: Kemény ítéletetet hoztak a Szenegálban leültetett magyarokról. www.origo.hu (2010. március 29.)
