Makkabeusok

A makkabeusok egy zsidó pap, Mattatiás leszármazottai, illetve követőik voltak, akik felvették a harcot az idegen elnyomók ellen és Kr. e. 167-től Kr. e. 63-ig a zsidóság élén álltak.

A makkabeus elnevezés Mattatiás főpap harmadik fiának, Júdásnak egy melléknevéből ered és a keresztény szerzőknél jelent meg. A korabeli rabbinikus szerzők nem használták azt, így például Iosephus Flavius a csoportot hasmoneusoknak nevezi a Hasmoneus család után. A mai történészek többnyire Johannes Hyrcanus idejétől kezdve beszélnek Hasmoneus korról.

Uralomra jutásuk

A Kr. e. 2. században a Szeleukidák uralma alá került Palesztina. A Szeleukidák egyre fokozták az uralmuk alá került területek kifosztását, súlyos adókat vetettek ki, többször kifosztották a jeruzsálemi templomot. Az ősi zsidó szokások és hagyományok durva megsértésével fokozták a nép gyűlöletét.

IV. Antiokhosz vélhetően egységesítési céllal egyvallásúvá kívánta tenni birodalmát, hogy a külső erőkkel hatékonyabban vehesse fel a harcot, ezért a hellenesztikus vallást akarta elterjeszteni. A zsidó szentélyeket meggyalázta és lerombolta, a relikviákat megpróbálta megsemmisíteni, erőszakkal kényszerített embereket vallásuk elhagyására, görög és más tartományi csapatokat vezényelt Palesztina területére.

Matatiás (Mattathias) a júdeai Modin falu papja fellázadt az elnyomók ellen. Megölte az uralkodó tisztviselőit, ahol csak tudta, lerombolta a bálványoltárokat, majd elmenekült és fiaival a hegyekben rendezkedett be. Itt a vallásukat megőrizni akaró zsidók nagy számban csatlakoztak hozzájuk.

Matatiás egy évig állt a felkelési mozgalom élén, majd halála után a fiai folytatták a harcot. Júdás nevű fia lett az utódja. Ő Kr. e. 165-ben visszafoglalta Jeruzsálemet és egyben a templomot az elnyomóktól. Halála után, Kr. e. 160-ban, testvére, Jonathán került a zsidók élére (Kr. e. 142-ig). Jonathán után Matatiás 2. fia, Simon lett a vezető (Kr. e. 142-135). Ő jó körülményeket biztosított a népnek. A nemzet területét megnövelte és meg is tartotta az új területeket. Végül alattomos cselvetés áldozata lett, és veje, Ptolemaios egy lakomán gyilkolta meg, aki elfogatta feleségét és két fiát is, akiket szintén megöletett. A harmadik fiúút szintén meg akarta öletni, de az elmenekült, és a Makkabeus család iránt hálás nép oltalmába vette és ő lett az uralkodó.

Fénykor

Simon fia, Johannes Hyrcanos (I. Hürkánosz János) uralkodása idején érte el a Makkabeus-család a fénykorát. Innentől kezdve hasmoneusokról beszélünk. Hyrcanos megújította a rómaiakkal kötött szövetséget, meghódította Idumeát és Szamáriát, a Garizim hegyén épült szamaritánus templomot elpusztította, az idumeusokat rákényszerítette a körülmetélkedés felvételére. Uralkodója, főpapja és egyben prófétája volt a népének. 31 évi uralkodás után, Kr. e. 104-ben halt meg.

Hanyatlás

Johannes Hyrcanos halála után hatalmi harc robbant ki a fiai között. A Hasmoneus-dinasztia uralmát végül Kr. e. 63-ban a rómaiak döntötték meg.

Források

• Makkabeusok – a Magyar Zsidó Lexikon szócikke.
• Makkabeusok – a Magyar Katolikus lexikon szócikke.
• Református Sajtózsinat: Bibliai Atlasz, 1972.

További információk

• Közel járnak a Makkabeusok sírjának megtalálásához - Múlt-kor történelmi portál, 2012. július 11.