„Rozsnyói Sándor” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Elhunyt Rozsnyói Sándor
forrás: http://www.origo.hu/sport/egyeb/atletika/20140904-elhunyt-rozsnyoi-sandor-olimpiai-ezustermes-atleta.html |
cite |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{friss haláleset}} |
|||
'''Rozsnyói Sándor''', eredetileg Rosner ([[Zalaegerszeg]], [[1930]]. [[november 24.]] – Sydney, 2014. szeptember 2.) olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok atléta, akadályfutó. |
|||
'''Rozsnyói Sándor''', eredetileg Rosner ([[Zalaegerszeg]], [[1930]]. [[november 24.]] – [[Sydney]], [[2014]]. [[szeptember 2.]]<ref name="Sportgéza">{{cite web|url=http://sportgeza.hu/atletika/2014/09/04/elhunyt_rozsnyoi_sandor_olimpiai_ezustermes_atleta/|title=Sport Géza – Meghalt a legsportszerűbb magyar olimpiai érmes|date=2014-09-04|publisher=© 1999-2014 Index.hu Zrt.|language=magyar|accessdate=2014-09-04}}</ref>) olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok atléta, akadályfutó. |
|||
Sportpályafutását gimnazistaként a ''[[Zalaegerszegi TE FC|ZTE]]'' ''(Zalaegerszegi Torna Egylet)'' kosárlabdacsapatában kezdte. 1949-ben megkezdte tanulmányait a [[Testnevelési Főiskola|Testnevelési Főiskolán]], és a főiskola egyesületének (''TF DISZ'', később ''TF Haladás'') kosárlabdázója lett. Tagja volt a B válogatott keretnek. [[Simek Ferenc]] atléta mesteredző felismerte atlétatehetségét, ezért az ötvenes évek elejétől egyesületének atlétika szakosztályában is sportolt. Fő száma kezdetben a 800 méteres síkfutás volt, később az akadályfutás. 1953-ban testnevelő tanári oklevelet szerzett és a ''Kandó Kálmán Villamosipari Technikumban'' kezdett tanítani. 1954-től a kosárlabdázást a ''Petőfi VTSK'' egyesületben folytatta, egyúttal a ''Budapesti Haladás'' atlétája lett. Ugyanebben az évben akadályfutásban magyar bajnoki címet szerzett és a magyar válogatott tagja lett. A [[bern]]i Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett, egyúttal ő lett a versenyszám első hivatalos világcsúcstartója. Összesen tizenötször szerepelt a magyar válogatottban. 1955-ben kétszer állított fel országos rekordot, majd 1956-ban ismét javított a világcsúcson. Az [[1956. évi nyári olimpiai játékok]]on a brit [[Christopher Brasher]] mögött a második helyen végzett.<ref>Christopher Brashert a verseny után lökés miatt kizárták, azonban a brit csapat óvására a zsűri az eredeti sorrendet hagyta jóvá.</ref> |
Sportpályafutását gimnazistaként a ''[[Zalaegerszegi TE FC|ZTE]]'' ''(Zalaegerszegi Torna Egylet)'' kosárlabdacsapatában kezdte. 1949-ben megkezdte tanulmányait a [[Testnevelési Főiskola|Testnevelési Főiskolán]], és a főiskola egyesületének (''TF DISZ'', később ''TF Haladás'') kosárlabdázója lett. Tagja volt a B válogatott keretnek. [[Simek Ferenc]] atléta mesteredző felismerte atlétatehetségét, ezért az ötvenes évek elejétől egyesületének atlétika szakosztályában is sportolt. Fő száma kezdetben a 800 méteres síkfutás volt, később az akadályfutás. 1953-ban testnevelő tanári oklevelet szerzett és a ''Kandó Kálmán Villamosipari Technikumban'' kezdett tanítani. 1954-től a kosárlabdázást a ''Petőfi VTSK'' egyesületben folytatta, egyúttal a ''Budapesti Haladás'' atlétája lett. Ugyanebben az évben akadályfutásban magyar bajnoki címet szerzett és a magyar válogatott tagja lett. A [[bern]]i Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett, egyúttal ő lett a versenyszám első hivatalos világcsúcstartója. Összesen tizenötször szerepelt a magyar válogatottban. 1955-ben kétszer állított fel országos rekordot, majd 1956-ban ismét javított a világcsúcson. Az [[1956. évi nyári olimpiai játékok]]on a brit [[Christopher Brasher]] mögött a második helyen végzett.<ref>Christopher Brashert a verseny után lökés miatt kizárták, azonban a brit csapat óvására a zsűri az eredeti sorrendet hagyta jóvá.</ref> |
A lap 2014. szeptember 4., 10:41-kori változata
A lap olyan személyről szól, aki nemrég hunyt el. A halálesettel kapcsolatos információk egyelőre hiányosak, ellentmondásosak lehetnek, pontosításra szorulhatnak. |
Rozsnyói Sándor, eredetileg Rosner (Zalaegerszeg, 1930. november 24. – Sydney, 2014. szeptember 2.[1]) olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok atléta, akadályfutó.
Sportpályafutását gimnazistaként a ZTE (Zalaegerszegi Torna Egylet) kosárlabdacsapatában kezdte. 1949-ben megkezdte tanulmányait a Testnevelési Főiskolán, és a főiskola egyesületének (TF DISZ, később TF Haladás) kosárlabdázója lett. Tagja volt a B válogatott keretnek. Simek Ferenc atléta mesteredző felismerte atlétatehetségét, ezért az ötvenes évek elejétől egyesületének atlétika szakosztályában is sportolt. Fő száma kezdetben a 800 méteres síkfutás volt, később az akadályfutás. 1953-ban testnevelő tanári oklevelet szerzett és a Kandó Kálmán Villamosipari Technikumban kezdett tanítani. 1954-től a kosárlabdázást a Petőfi VTSK egyesületben folytatta, egyúttal a Budapesti Haladás atlétája lett. Ugyanebben az évben akadályfutásban magyar bajnoki címet szerzett és a magyar válogatott tagja lett. A berni Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett, egyúttal ő lett a versenyszám első hivatalos világcsúcstartója. Összesen tizenötször szerepelt a magyar válogatottban. 1955-ben kétszer állított fel országos rekordot, majd 1956-ban ismét javított a világcsúcson. Az 1956. évi nyári olimpiai játékokon a brit Christopher Brasher mögött a második helyen végzett.[2]
Az olimpia után nem tért haza, Ausztriában telepedett le. 1957-től 1958-ig tagja volt az osztrák válogatottnak. 1960-ban az Osztrák Olimpiai Bizottság munkatársa és az atlétaválogatott edzője volt. 1962-ben és 1963-ban a bécsi egyetemen földrajzot tanult, majd 1964-ben kivándorolt Ausztráliába. Nyugalomba vonulásáig Sydneyben testnevelő tanárként és teniszedzőként tevékenykedett.
Sporteredményei
Akadályfutásban:
- olimpiai 2. helyezett: 1956, Melbourne (8:43,6)
- Európa-bajnok: 1954, Bern (8:49,6)
- kétszeres világcsúcstartó:
- 8:49,6 (Bern, 1954. augusztus 28.)
- 8:35,6 (Budapest, 1956. szeptember 16.)
- négyszeres magyar csúcstartó:
- 8:49,6 (1954)
- 4:48,0 (1955)
- 8:45,2 (1955)
- 8:35,6 (1956)
- magyar bajnok: 1954, 1955
Elismerések
- 2006. évi Nemzetközi Fair Play (International Fair Play Committee) díj
A diploma odaítélésének indoka, hogy az először kizárt angol futót a britek fellebbezésére hirdették ki a 3000 méteres akadályfutás győztesének a melbourne-i olimpián. Ehhez azonban Rozsnyói Sándor vallomására is szükség volt: „Csak annyit kellett volna mondanom, hogy Brasher akadályozott, s már enyém is az aranyérem. Ez viszont nem történt meg, így nem mondhattam mást.” [3] [4]
Jegyzetek
- ↑ Sport Géza – Meghalt a legsportszerűbb magyar olimpiai érmes (magyar nyelven). © 1999-2014 Index.hu Zrt., 2014. szeptember 4. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
- ↑ Christopher Brashert a verseny után lökés miatt kizárták, azonban a brit csapat óvására a zsűri az eredeti sorrendet hagyta jóvá.
- ↑ http://szentkoronaradio.com/node/23571
- ↑ http://www.nemzetisport.hu/egyeb_egyeni/20071207/franciaorszag_ko_andras_es_rozsnyoi_sandor_fair_play_dija
Források
- Sportlexikon II. (L–Z). Főszerk. Nádori László. Budapest: Sport. 1986. ISBN 963-253-441-7
- Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon. Budapest: Datus. 2000. ISBN 963 00 5577 5
- Révai új lexikona XVI. (Rac–Sy). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. ISBN 963-955-626-2