Presbiterianizmus

Presbiteriánus kereszt

A presbiterianizmus egy ága a kálvinista kereszténységnek, a presbiteri egyházszervezeti irányzat követői. Szűkebb értelemben az angol-skót református egyház neve. Később máshol is elterjedt, többnyire a skót, az ír és az angol kivándorlók révén. Hazánkban a presbiterianizmus elveit a 16-17. században a felső-Tisza vidéki református egyházak valósították meg leginkább.

Története

Kálvin János

John Knox

A 16. századi reformációs mozgalom nem hagyta érintetlenül Angliát sem. VIII. Henrik idejében az anglikán egyház elszakadt a római katolikus egyháztól és a reformáció hívei hozták magukkal az új gondolatokat, vallási nézeteket.

Skócia

A skót John Knox öt évet töltött Európában, ahol Kálvin János tanítványa lett. Megismerkedett a reformátorok írásaival, amelyek végül megtérésre segítették. 1559-ben - I. Erzsébet uralomra jutását követően - Knox visszatért Skóciába, ahol nekilátott a kálvini mintájú egyház szervezésének. Erőteljesen kezdett el prédikálni a római egyház ellen. Nagy hatású igehirdetései nyomán a nép sok helyütt összetörte és kidobálta a templomokból a képeket és szobrokat, megszüntették a kolostorokat. A Knox által megindított mozgalom egyre inkább terjedt. 1560-ban a skót parlament elfogadta a Confessio Scotica szövegét, amely a reformációs tanításokat tartalmazta, és megbízta Knoxot, hogy lelkésztársaival együtt dolgozza ki az egyházi rendtartást. Később a puritán presbiteriánizmust a parlament 1567-ben az egyedül igaz vallásnak nyilvánította Skóciában.

Knox a kálvini modellt átültette szülőhazájának viszonyaira: az egyházat a hívők önkormányzata, azaz a presbitérium vezette.

A puritanizmus kálvinista alapokból indult és azt hirdette, hogy nincs szükség közvetítőkre Isten és a hívők között. A puritánok el akarták törölni a római katolikus hitre emlékeztető jegyeket. Követőinek két irányzata alakult ki: a presbiteriánusok és az independensek (vagy kongregacionalisták). Az independensek nem vetették alá magukat a presbiteri zsinatok vezetésének, hanem teljes függetlenséget (independenciát) és önkormányzatot követeltek minden gyülekezet számára. A presbiteriánusok mérsékeltebb irányzatot követtek. Szerintük az egyházi vezetésben nincs szükség püspökökre. Helyettük egy választott testületre a presbiteriánusokra kell bízni a vezetést.

Presbiteriánus Church of Scotland egy temploma, Newburgh, Aberdeenshire, Egyesült Királyság

Anglia

Thomas Cartwright a Cambridge-i Egyetem teológiai professzora volt a 16. században. Angliában a 16. század végén az ő tevékenysége során vitték át a puritánok hangsúlyát a liturgia reformjáról a teológiai és egyházkormányzási reformra.

A puritánok próbálták az angol egyházat presbiteriánus modell szerint átszervezni. Presbiteriánus modell a papsági hierarchiát a közösség által megválasztott köztiszteletben álló igehirdetőkkel (ún. „vénekkel”, vagy „egyházi szolgákkal”) helyettesítette, a gyülekezeti modell pedig minden hierarchiát elutasított és a közösség minden tagját Isten papjaként ismert el. Az angol egyház püspökei által létrehozott, a hierarchikus egyházi rend egységesítését biztosító imádságos könyv tehát a puritánok panaszainak célja lett. Ez Erzsébet korában is sok gondot okozott, míg a királynő utasítására Richard Hooker megírta a „Az Egyház Igazgatásának Törvényeiről” című munkáját, melyben a vallási dogmák hiánya által okozott káosz helyett egy különlegesen felszentelt szabályrendszert javasolt. E gondolkodási mód idővel az Anglikán Egyház alapjait képezte.

Kapcsolódó szócikkek

• Puritanizmus
• John Knox
• Kálvinizmus
• Református egyházak
• Magyarországi Református Egyház
• Hugenották

Források

• Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon
• Szimonidesz Lajos: Zsidóság és kereszténység
• Ottlyk Ernő: Az egyház története
• Pallas Nagylexikon