„Albert de Broglie” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
37. sor: | 37. sor: | ||
Karrierjét diplomataként kezdte. 1845-ban [[Róma|Rómában]] volt követségi első titkár édesapja mellett. 1848-ban leköszönt, [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]] államcsínye után pedig visszavonult birtokára, és történelmi kutatással foglalkozott. |
Karrierjét diplomataként kezdte. 1845-ban [[Róma|Rómában]] volt követségi első titkár édesapja mellett. 1848-ban leköszönt, [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]] államcsínye után pedig visszavonult birtokára, és történelmi kutatással foglalkozott. |
||
A császárság bukása után 1871-ben tért csak vissza a politikai életbe. [[Eure (megye)|Eure megye]] képviselőjeként bekerült a nemzetgyűlésbe, ahol a monarchista |
A császárság bukása után 1871-ben tért csak vissza a politikai életbe. [[Eure (megye)|Eure megye]] képviselőjeként bekerült a nemzetgyűlésbe, ahol a [[monarchia|monarchista]] ellenzék vezetője lett. [[Adolphe Thiers]] [[London]]ba küldte követnek, hogy eltávolítsa a politikai színtérről. 1872-ben Broglie lemondásra kényszerült egy francia–angol kereskedelmi szerződést ért bírálatok miatt. Júniusban visszatért, s a liberális monarchia híveivel szövetkezve azzal vádolta Thiers-t, hogy a köztársaságpártiakkal tart. Thiers november 13-án tartott híres felszólalásában kijelentette, hogy kizárólag a konzervatív köztársaságot támogatja. A végrehajtó hatalmat gyakorló Harmincak Bizottságával szembesülve kénytelen volt lemondani május 24-én. Még az este folyamán Broglie [[Patrice de Mac-Mahon]]t választtatta meg az elnöknek, új koalíciós kormányt alakított, és a külügyminiszteri tárcát is átvette. |
||
Május 26-án Broglie meghirdette az ''erkölcsi rend'' (l’ordre moral) elnevezésű konzervatív és klerikális politikai |
Május 26-án Broglie meghirdette az ''erkölcsi rend'' (l’ordre moral) elnevezésű konzervatív és klerikális politikai programot, amelynek az volt a célja, hogy előkészítse a királyság visszaállítását, az [[Orléans-i ház]] dinasztikus jogainak elismertetését. A köztársaságot jelképező [[Marianne]]-szobrokat eltávolították a városházákról, a köztársaságpárti hivatalnokokat leváltották, a pap nélküli temetéseken megtagadták a katonai tiszteletadást. A restauráció terve azonban meghiúsult, mert [[Henri d’Artois|Chambord grófja]] ([[X. Károly francia király|X. Károly]] unokája) nem fogadta el a [[Franciaország zászlaja|trikolórt]]. |
||
Broglie kedeményezésére megszavazták november 20-án a mindenkori köztársasági elnök hét |
Broglie kedeményezésére megszavazták november 20-án a mindenkori köztársasági elnök hét évre szóló mandátumát (septennat). Mivel 1874. május 16-án a bikameralizmusra tett javaslatát elutasították, lemondott és átmenetileg visszavonult a politikai életből. |
||
A lap 2014. június 11., 17:43-kori változata
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
Albert de Broglie | |
Franciaország miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1873. május 24. – 1874. május 22. | |
Elnök | Patrice de Mac-Mahon |
Előd | Jules Dufaure |
Utód | Ernest Courtot de Cissey |
Franciaország miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1877. május 17. – 1877. november 23. | |
Előd | Jules Simon |
Utód | Gaëtan de Rochebouët |
Született | 1821. június 13. (79 évesen) Párizs |
Elhunyt | 1901. január 19. Párizs |
Párt | Orléanism |
Szülei | Albertine, baroness Staël von Holstein Victor de Broglie |
Házastársa | Pauline de Galard de Brassac de Béarn (1845. június 18. – , église Saint-Thomas-d'Aquin) |
Gyermekei |
|
Foglalkozás | diplomata, történész |
Vallás | katolikus |
Díjak | a francia Becsületrend lovagja |
Albert de Broglie aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Albert de Broglie témájú médiaállományokat. |
Jacques Victor Albert Broglie hercege (Párizs, 1821. június 13. – Párizs, 1901. január 9.) francia történész, diplomata, politikus, Victor de Broglie fia.
Politikai pályafutása
Karrierjét diplomataként kezdte. 1845-ban Rómában volt követségi első titkár édesapja mellett. 1848-ban leköszönt, III. Napóleon államcsínye után pedig visszavonult birtokára, és történelmi kutatással foglalkozott.
A császárság bukása után 1871-ben tért csak vissza a politikai életbe. Eure megye képviselőjeként bekerült a nemzetgyűlésbe, ahol a monarchista ellenzék vezetője lett. Adolphe Thiers Londonba küldte követnek, hogy eltávolítsa a politikai színtérről. 1872-ben Broglie lemondásra kényszerült egy francia–angol kereskedelmi szerződést ért bírálatok miatt. Júniusban visszatért, s a liberális monarchia híveivel szövetkezve azzal vádolta Thiers-t, hogy a köztársaságpártiakkal tart. Thiers november 13-án tartott híres felszólalásában kijelentette, hogy kizárólag a konzervatív köztársaságot támogatja. A végrehajtó hatalmat gyakorló Harmincak Bizottságával szembesülve kénytelen volt lemondani május 24-én. Még az este folyamán Broglie Patrice de Mac-Mahont választtatta meg az elnöknek, új koalíciós kormányt alakított, és a külügyminiszteri tárcát is átvette.
Május 26-án Broglie meghirdette az erkölcsi rend (l’ordre moral) elnevezésű konzervatív és klerikális politikai programot, amelynek az volt a célja, hogy előkészítse a királyság visszaállítását, az Orléans-i ház dinasztikus jogainak elismertetését. A köztársaságot jelképező Marianne-szobrokat eltávolították a városházákról, a köztársaságpárti hivatalnokokat leváltották, a pap nélküli temetéseken megtagadták a katonai tiszteletadást. A restauráció terve azonban meghiúsult, mert Chambord grófja (X. Károly unokája) nem fogadta el a trikolórt.
Broglie kedeményezésére megszavazták november 20-án a mindenkori köztársasági elnök hét évre szóló mandátumát (septennat). Mivel 1874. május 16-án a bikameralizmusra tett javaslatát elutasították, lemondott és átmenetileg visszavonult a politikai életből.