„Antonio Salieri” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nemzetközi katalógusok.
infobox
Címke: HTML-sortörés
1. sor: 1. sor:
{{Zenész
[[Fájl:Joseph Willibrod Mähler 001.jpg|bélyegkép|jobbra|280px|Antonio Salieri]]
| név = Antonio Salieri

| háttérszín =
| kép = Joseph Willibrod Mähler 001.jpg
| képaláírás =
| képméret =
| születési név =
| eredet =
| született = [[Legnago]], <br />[[1750]]. [[augusztus 18.]]
| elhunyt = [[Bécs]], <br />[[1825]]. [[május 7.]] {{életkor-holt|1750|08|18|1825|05|07}}
| aktív =
| együttes =
| hangszer =
| hang =
| tevékenység = [[zeneszerző]]
| műfajok = [[Opera (színmű)|opera]]
| kiadók =
| honlap =
}}
'''Antonio Salieri''' ([[Legnago]], [[1750]]. [[augusztus 18.]] - [[Bécs]], [[1825]]. [[május 7.]]) olasz zeneszerző.
'''Antonio Salieri''' ([[Legnago]], [[1750]]. [[augusztus 18.]] - [[Bécs]], [[1825]]. [[május 7.]]) olasz zeneszerző.


A lap 2014. február 9., 19:37-kori változata

Antonio Salieri
Életrajzi adatok
Született1750. augusztus 18.[1][2][3][4][5]
Legnago[6][7][8]
Elhunyt1825. május 7. (74 évesen)[1][2][3][4][5]
Bécs[9][10][11][12][8]
SírhelyWiener Zentralfriedhof
HázastársaTherese Helferstorfer
Pályafutás
Műfajokopera
Hangszerorgona
Díjak
Tevékenységzeneszerző
Antonio Salieri aláírása
Antonio Salieri aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Antonio Salieri témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Antonio Salieri (Legnago, 1750. augusztus 18. - Bécs, 1825. május 7.) olasz zeneszerző.

Életpályája

Florian Gassmann bécsi karmester fedezte fel Salieri zenei tehetségét, magával vitte Bécsbe, tanulmányait támogatta és a bécsi udvarba is bevezette. Első sikerét 1770-ben a Le donne letterate című vígoperájával érte el. 1774-ben Gassmann meghalt, helyére Salierit nevezték ki a bécsi opera karmesterévé, egyben udvari zeneszerző lett. 1778-80 között indult itáliai körútjára, amely alatt 1778-ban Europa riconosciuta című operáját megírta a milanói Scala megnyitójára. 1780-ban visszatért Bécsbe. Megismerkedett Gluckkal, akivel jó barátságba került. Ennek a kapcsolatnak a gyümölcse lett a Les Danaides című opera, amelynek megzenésítését Gluck átadta Salierinek, és így a darabot kettejük neve alatt mutatták be 1784-ben Párizsban. 1788-90-ig a császári udvar karmestere volt. 1813-ban a bécsi konzervetórium alapító tagja, majd 1817-től igazgatója is lett. Tanítványa volt Beethoven, Franz Schubert, Liszt Ferenc és Johann Nepomuk Hummel is.

Konfliktusa Wolfgang Amadeus Mozarttal

  • Különösen népszerű az a legenda, mely szerint Mozart és Antonio Salieri rivalizáltak egymással. Ez a témája Alekszandr Puskin színdarabjának, a Mozart és Salieri-nek, Nyikolaj Rimszkij-Korszakov azonos című operájának, és Peter Shaffer Amadeus című színdarabjának, illetve az ebből készült Miloš Forman-filmnek is. Valójában Salieri rajongott Mozartért.
  • 1824–1825-ben a 74 éves, beteg Antonio Salieri Mozart megölésével vádolta magát. Az emberek az előrehaladott korból fakadó beszámíthatatlanságról beszéltek, Salieri kijelentései azonban mégis beszédtémává váltak. Ezt Beethoven „beszélgetőfüzeteiből” is megtudjuk, vagyis azokból a feljegyzésekből, amelyekbe a már süket Beethoven beszélgetőpartnerei beírták a közlendőjüket. „Salieri azt állítja, hogy megmérgezte Mozartot”, így szól az 1824. január 21. és 25. közötti bejegyzés. „Salierivel megint rosszul állnak a dolgok. Teljesen meg van bomolva. Állandóan azt fantáziálja, hogy bűnös Mozart halálában, és hogy megmérgezte – ez az igazság, mert igazságként akarja meggyónni.” (1824. január 25. körül). „Most nagyon erős a meggyőződés, hogy Salieri volt Mozart gyilkosa” 1825. január vége). A gyanú, hogy Salieri megmérgezte Mozartot, máig tarja magát. Mozart fia ugyan kétségbe vonta ezt a teóriát, de Mozart maga is úgy vélte: megmérgezték. Máig sem világos azonban, hogy pontosan mi történt.[13]

Betegágyán Salieri azt mondta Ignaz Moschelesnek, Beethoven tanítványának: „halálosan beteg vagyok, ezért aztán becsületszavamra elmondhatom önnek, hogy egy szó sem igaz abból a képtelen pletykából, tudja, hogy megmérgeztem volna Mozartot. Nem igaz, rosszindulatú rágalom az egész, mondja meg a világnak, kedves Moscheles.”

Művei

Közel 40 operát, valamint egyházi és hangszeres zeneműveket írt.

Híresebb operái

  • Le donne letterate (1770)
  • Europa riconosciuta (1778)
  • Il ricco d'un giorno,
  • Semiramide,
  • La grotta di Trofonio
  • Tarare

Külső hivatkozás

Források és jegyzetek

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
  7. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Сальери Антонио, 2015. szeptember 28.
  8. ↑ a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  9. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  10. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Сальери Антонио, 2017. február 26.
  11. ↑ [LH//2446/55 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture
  12. ↑ Salieri, Anton (BLKÖ)
  13. ↑ Max Becker: Wolfgang Amadeus Mozart, Kossuth Kiadó, 2006. 113,124 oldal
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Antonio_Salieri&oldid=14403593”