„Emmanuel Joseph Sieyès” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
→‎Gyermekkora: - stílus
16. sor: 16. sor:
panaszfüzetek (''cahiers de doleance''), illetve a röpiratok voltak, melyek tükrözték a
panaszfüzetek (''cahiers de doleance''), illetve a röpiratok voltak, melyek tükrözték a
kormányzati tehetetlenséggel szembeni elégedetlenséget. Az egyik leghíresebb röpirat a Sieyès
kormányzati tehetetlenséggel szembeni elégedetlenséget. Az egyik leghíresebb röpirat a Sieyès
által megfogalmazott volt. Véleménye szerint csak az a kormányzat törvényes, mely
által megfogalmazott volt.
engedelmeskedik a nemzet akaratát tükröző alkotmánynak. A fiziokraták társadalomképéből
indulva, úgy véli, hogy az emberi közösséget a munka hozza létre, a közfeladatok ellátása
pedig a munka egyik sajátos változata. Nemzet szerinte „Társak testülete, akik közös törvények
szerint élnek, azonos törvényhozás által képviselve”. A papi rend nem létezhet önálló
rendként, mivel egyszerűen csak egy sajátos foglalkozás – emiatt a Harmadik Rend része.
Polgári és politikai előjogaik, semmittevésük miatt azonban a Második Rend, azaz a nemesség
elkülönül a nemzettől, mintegy államot alkot az államban, csak a tiszteletbeli állásokat tölti
be, ráadásul úgy, hogy a tisztséget betöltők rokonait, akik egyáltalán nem töltenek be
közfunkciót szintén jutalmazza a fennálló rend különböző kiváltságokkal. A nemesség egy kaszt,
amely birtokolja a közfeladatok négy csoportjának, a Papság, a Talár, a Kard és a Kormányzat
legjobb funkcióit. A Harmadik Rend emiatt semmi, bár szeretné, és meg is van a képessége, hogy
minden lehessen. Erre a legfőbb eszköze az lenne, ha megkapná a lehetőséget, hogy ugyanannyi
képviselőt küldhessen, mint a többi két rend együtt a rendi gyűlésbe , ahol hogy fejenként és
ne rendenként szavazhatnának. A harmadik rend képviselőinek joga van alkotmányt elfogadnia,
hogy orvosolja a társadalmi berendezkedés igazságtalanságait.


Véleménye szerint csak az a kormányzat törvényes, mely engedelmeskedik a nemzet akaratát tükröző alkotmánynak. A fiziokraták társadalomképéből indulva, úgy véli, hogy az emberi közösséget a munka hozza létre, a közfeladatok ellátása pedig a munka egyik sajátos változata. Nemzet szerinte olyan emberi közösség, olyan „Társak testülete, akik közös törvények szerint élnek, azonos törvényhozás által képviselve”. A papi rend nem létezhet önálló rendként, mivel egyszerűen csak egy sajátos foglalkozás – emiatt a Harmadik Rend része. Polgári és politikai előjogaik, semmittevésük miatt azonban a Második Rend, azaz a nemesség elkülönül a nemzettől. Mintegy államot alkot az államban, csak a tiszteletbeli állásokat tölti be, ráadásul úgy, hogy a tisztséget betöltők rokonait, akik egyáltalán nem töltenek be közfunkciót szintén jutalmazza a fennálló rend különböző kiváltságokkal. A nemesség egy kaszt, amely birtokolja a közfeladatok négy csoportjának, a Papság, a Talár, a Kard és a Kormányzat legjobb funkcióit. A Harmadik Rend emiatt semmi, bár szeretné, és meg is van a képessége, hogy minden lehessen.Erre a legfőbb eszköze az lenne, ha megkapná a lehetőséget, hogy ugyanannyi képviselőt küldhessen, mint a többi két rend együtt a rendi gyűlésbe , ahol hogy fejenként és ne rendenként szavazhatnának. A harmadik rend képviselőinek joguk van alkotmányt elfogadni, hogy orvosolják a társadalmi berendezkedés igazságtalanságait.
⚫
Az újkori szerződéselméletek visszatérő kérdése volt, hogy a társadalmi szerződéssel jön-e létre a politikai közösség, vagy nem. [[Hobbes]] szerint a hatalomátruházás aktusa hozza létre aközösséget, tehát amint a társadalmi szerződést felbontják, úgy a közösség visszahull a természeti állapotba, ahol mindenki mindenkinek farkasa. [[Locke]] szerint azonban két szerződés van, az elsőben a poltikai közsség létrehozza a jogátruházással saját magát, majd ez a közösség egy újabb aktussal átruházza a hatalmat az államra. Emiatt a második szerződés, azaz az alkotmány visszavonása, módosítása nem jár együtt a természeti állpotba való visszahullással, ami nála különben sem az állandó harc. Sieyès Locke-ot követi, mikor kijelenti, hogy egyetlen nemzet sincs kötve az alkotmányhoz, nincs semmi olyan hatalom, amely a korlátozhatja a nemzet szuverenitását. A nemzet ezért – mivel nem tud mindenki összegyűlni egy helyre – képviselőket választ, akik létrehozzák a nemzet alkotmányát. A képviselők csak a nemzet akaratát képviselhetik, emiatt tilos számukra, hogy a nemzet akaratát tükröző alkotmányt létrehozó alkotmányozó nemzetgyűlés végeztével újból megválasszák őket képviselőnek a törvényhozó nemzetgyűlésbe.


⚫
Az újkori szerződéselméletek visszatérő kérdése volt, hogy a társadalmi szerződéssel jön-e létre a politikai közösség, vagy nem. [[Hobbes]] szerint a hatalomátruházás aktusa hozza létre a közösséget, tehát amint a társadalmi szerződést felbontják, úgy a közösség visszahull a természeti állapotba, ahol mindenki mindenkinek farkasa. [[Locke]] szerint azonban két szerződés van, az elsőben a poltikai közsség létrehozza a jogátruházással saját magát, majd ez a közösség egy újabb aktussal átruházza a hatalmat az államra. Emiatt a második szerződés, azaz az alkotmány visszavonása, -módosítása nem jár együtt a természeti állapotba való visszahullással, ami nála különben sem az állandó harc. Sieyès Locke-ot követi, mikor kijelenti, hogy egyetlen nemzet sincs kötve az alkotmányhoz, nincs semmi olyan hatalom, amely a korlátozhatja a nemzet szuverenitását. A nemzet ezért – mivel nem tud mindenki összegyűlni egy helyre – képviselőket választ, akik létrehozzák a nemzet alkotmányát. A képviselők csak a nemzet akaratát képviselhetik, emiatt tilos számukra, hogy a nemzet akaratát tükröző alkotmányt létrehozó alkotmányozó nemzetgyűlés végeztével újból megválasszák őket képviselőnek a törvényhozó nemzetgyűlésbe.
⚫
[[Hahner Péter]] értékelése szerint {{idézet2|A kiváltságok rendszerének előnyeiből valójában

⚫
[[Hahner Péter]] értékelése szerint {{idézet2|A kiváltságok rendszerének előnyeiből valójában
csaknem valamennyi francia részesült (ha nem is egyenlő arányban), akinek volt állandó
csaknem valamennyi francia részesült (ha nem is egyenlő arányban), akinek volt állandó
lakhelye és munkahelye. Sieyès a azonban megfogalmazta azt a hamis, de a politikai harcokban
lakhelye és munkahelye. Sieyès a azonban megfogalmazta azt a hamis, de a politikai harcokban
jól felhasználható tételt, hogy a kiváltságokat egyetlen szűk, a társadalomnak semmiféle
jól felhasználható tételt, hogy a kiváltságokat egyetlen szűk, a társadalomnak semmiféle
hasznot sem hajtó réteg bitorolja, amely könnyűszerrel leválasztható a nemzetről. Híres
hasznot sem hajtó réteg bitorolja, amely könnyűszerrel leválasztható a nemzetről. Híres röpirata nemcsak nagy hatású támadás volt a kiváltságok ellen, hanem egyben az egy és
⚫
oszthatatlan nemzeti szuverenitás elvének a kifejtése is, amellyel a későbbiekben megnyitották
röpirata nemcsak nagy hatású támadás volt a kiváltságok ellen, hanem egyben az egy és
⚫
oszthatatlan nemzeti szuverenitás elvének a kifejtése is, amellyel a későbbiekben megnyitották
az utat a hatalom koncentrálása és társadalmi ellenőrzésének felszámolása előtt” | A nagy
az utat a hatalom koncentrálása és társadalmi ellenőrzésének felszámolása előtt” | A nagy
francia forradalom dokumentumai, 36. old.}}
francia forradalom dokumentumai, 36. old.}}

A lap 2013. december 4., 19:37-kori változata

Emmanuel Joseph Sieyès 1817-ben (Jacques-Louis David festménye)

Emanuel Joseph Sieyès abbé (Fréjus, 1748. május 3. – Párizs, 1836. június 20.) Chartres püspöki helynöke. A kiváltságosok elleni "Mi a harmadik rend?" című röpirat szerzője, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés, majd a Nemzeti Konvent, végül a Francia direktórium alatt az Ötszázak Tanácsának tagja, majd direktor, 1799-ben ideiglenes konzul, majd a szenátus elnöke. Furet szerint ő a francia forradalom legmélyebb politikai gondolkodója [1]

Gyermekkora

Sieyès Fréjus-ben született, egy helyi adószedő, Honoré Sieyès ötödik gyermekeként. A párizsi Saint Sulpice szemináriumába járt, teológiát a Sorbonne-on tanult, ahol megismerkedett a Felvilágosodás főbb gondolkodói tanaival. 1772-ben szentelték pappá, 1774-ben teológiai licenciátust szerzett. 1775-ben Tréquier püspöke Jean-Baptiste Joseph de Lubersack mellett lett titkár, majd ugyanebben az évben Britanny kanonokja lett. 1780-ban a püspököt Chartres-ba helyezték, ahová Sieyès is követte. Bár maga is egyre jobb pozíciókba jutott - először kanonok, végül már nagy vikárius lett - mégis elkeserítette, hogy a nemesi származású papok könnyedén emelkedtek a ranglétrán, az egyházi tanítás babonaságai pedig kiábrándították a vallásból.

„Mi a harmadik rend?”

„ 1. Mi a harmadik rend? – MINDEN.

2. Mi volt idáig a politikai rendben? – SEMMI.

3. Mit kíván? – HOGY LEGYEN VALAMI.

”
– A nagy francia forradalom dokumentumai, 36. old.

Az 1789-es rendi gyűlés előtt a társadalmi elégedetlenség hű tükrözői a különböző panaszfüzetek (cahiers de doleance), illetve a röpiratok voltak, melyek tükrözték a kormányzati tehetetlenséggel szembeni elégedetlenséget. Az egyik leghíresebb röpirat a Sieyès által megfogalmazott volt.

Véleménye szerint csak az a kormányzat törvényes, mely engedelmeskedik a nemzet akaratát tükröző alkotmánynak. A fiziokraták társadalomképéből indulva, úgy véli, hogy az emberi közösséget a munka hozza létre, a közfeladatok ellátása pedig a munka egyik sajátos változata. Nemzet szerinte olyan emberi közösség, olyan „Társak testülete, akik közös törvények szerint élnek, azonos törvényhozás által képviselve”. A papi rend nem létezhet önálló rendként, mivel egyszerűen csak egy sajátos foglalkozás – emiatt a Harmadik Rend része. Polgári és politikai előjogaik, semmittevésük miatt azonban a Második Rend, azaz a nemesség elkülönül a nemzettől. Mintegy államot alkot az államban, csak a tiszteletbeli állásokat tölti be, ráadásul úgy, hogy a tisztséget betöltők rokonait, akik egyáltalán nem töltenek be közfunkciót szintén jutalmazza a fennálló rend különböző kiváltságokkal. A nemesség egy kaszt, amely birtokolja a közfeladatok négy csoportjának, a Papság, a Talár, a Kard és a Kormányzat legjobb funkcióit. A Harmadik Rend emiatt semmi, bár szeretné, és meg is van a képessége, hogy minden lehessen.Erre a legfőbb eszköze az lenne, ha megkapná a lehetőséget, hogy ugyanannyi képviselőt küldhessen, mint a többi két rend együtt a rendi gyűlésbe , ahol hogy fejenként és ne rendenként szavazhatnának. A harmadik rend képviselőinek joguk van alkotmányt elfogadni, hogy orvosolják a társadalmi berendezkedés igazságtalanságait.

Az újkori szerződéselméletek visszatérő kérdése volt, hogy a társadalmi szerződéssel jön-e létre a politikai közösség, vagy nem. Hobbes szerint a hatalomátruházás aktusa hozza létre a közösséget, tehát amint a társadalmi szerződést felbontják, úgy a közösség visszahull a természeti állapotba, ahol mindenki mindenkinek farkasa. Locke szerint azonban két szerződés van, az elsőben a poltikai közsség létrehozza a jogátruházással saját magát, majd ez a közösség egy újabb aktussal átruházza a hatalmat az államra. Emiatt a második szerződés, azaz az alkotmány visszavonása, -módosítása nem jár együtt a természeti állapotba való visszahullással, ami nála különben sem az állandó harc. Sieyès Locke-ot követi, mikor kijelenti, hogy egyetlen nemzet sincs kötve az alkotmányhoz, nincs semmi olyan hatalom, amely a korlátozhatja a nemzet szuverenitását. A nemzet ezért – mivel nem tud mindenki összegyűlni egy helyre – képviselőket választ, akik létrehozzák a nemzet alkotmányát. A képviselők csak a nemzet akaratát képviselhetik, emiatt tilos számukra, hogy a nemzet akaratát tükröző alkotmányt létrehozó alkotmányozó nemzetgyűlés végeztével újból megválasszák őket képviselőnek a törvényhozó nemzetgyűlésbe.

Hahner Péter értékelése szerint

„ A kiváltságok rendszerének előnyeiből valójában

csaknem valamennyi francia részesült (ha nem is egyenlő arányban), akinek volt állandó lakhelye és munkahelye. Sieyès a azonban megfogalmazta azt a hamis, de a politikai harcokban jól felhasználható tételt, hogy a kiváltságokat egyetlen szűk, a társadalomnak semmiféle hasznot sem hajtó réteg bitorolja, amely könnyűszerrel leválasztható a nemzetről. Híres röpirata nemcsak nagy hatású támadás volt a kiváltságok ellen, hanem egyben az egy és oszthatatlan nemzeti szuverenitás elvének a kifejtése is, amellyel a későbbiekben megnyitották az utat a hatalom koncentrálása és társadalmi ellenőrzésének felszámolása előtt”

”
– A nagy

francia forradalom dokumentumai, 36. old.

Politikai pályafutása

Az Alkotmányozó és a Törvényhozó Nemzetgyűlés tagjaként

Sieyès központi szerepet játszott annak a 1789. június 17-én elfogadott határozatnak a megfogalmazásában, mely kimondta, hogy a Harmadik Rend képviselőit a francia lakosság mintegy 96 %-a választotta meg közvetlen szavazással – szemben az első két rend által delegált tagokkal – emiatt ők fejezik ki egyedül a nemzet akaratát. A határozat értelmében a gyűlés emiatt jogosult lett arra, hogy felvegye a Nemzetgyűlés nevet. Ezt a nevet július 9-én Alkotmányozó Nemzetgyűlésre változtatták. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés az ő érveit felhasználva vetette el a kétkamarás nemzetgyűlést és a végleges királyi vétójogot. Idézte a király megnyitó beszédét, ahol a király kifejezte azon óhaját, hogy egy legyen a nemzettel – Sieyes szerint emiatt nem lehet elválasztani a nemzettől, mert ezzel felségsértést követnének el. Az emberi és polgári jogok nyilatkozata egyenlővé tette a polgárokat, emiatt minden polgárnak egy szavazata lehetséges. A királynak nem lehet szava a törvények meghozatalában a törvényhozáson kívül, mivel erre a nemzet választott képviselői jogosultak csak. A király törvényhozáson belüli helyzetére pedig az a jellemző, hogy ő is szvazhat képviselőre, de – figyelemmel a jogegyenlőségre – neki is csak egy szavazata lehet. Amennyiben kevesebbje lenne, az felségsértés az előbb mondottak miatt, amennyiben viszont több szavazata lenne, vagy többletjogosítványok illetnék meg a törvényhozásban, akkor ez szembemenne a jogegyenlőség követelményével. Ez viszont ad absurdum a rendi felosztás visszaállításához vezetne, ahol az első két rendbe tartozó szavazatnak sokkal több érteke volt, mint a Harmadik Rendbe tartozónak.

Az Alkotmány elfogadása után – Sieyès intencióinak megfelelően – az Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagjai újraválaszthatatlannak nyilvánították magukat. A király szökésével azonban az 1791-es alkotmányt a Törvényhozó Nemzetgyűlés tagjai felbontottnak tekintették, emiatt Sieyès tagja lehetett az 1792-1975 közötti Nemzeti Konventnek.

A Nemzeti Konvent

„ Túléltem ”
– Sieyès a jakobinus terrorról (Furet, 59. old.)

A Nemzeti Konvent tagjaként a Mocsarat támogatta, részt vett a girondiak alkotmánytervének kidolgozásában, amelyben egy alkotmánybíróság létrehozását javasolta. Jól érzékelve az erőviszonyok megváltozását, 1793-ban megváltoztatta álláspontját és a király halálára szavazott, azaz régicide, királygyilkos lett. A jakobinus terror alatt nyilvánosan megtagadta hitét.

A Direktórium alatt

„ "Kardot keresek" ”
– Sieyès saját törekvéseiről a direktórium alatt (Furet, 59.))

Franciaország - folytatva a XIV. Lajos által megkezdett hódító politikát ún. testvérköztársaságok rendszerét hozta létre határai mentén. Sieyès tagja lett annak a delegációnak, mely 1795-ben megyezett a legyőzött Holandiával, létrehozva utóbbiból az első testvérköztársaságot, a Batáviai Köztársaságot. Sieyès aktív szerepte töltött be a Direktórium alkotmányának kidolgozásában, emiatt jakobinus terroristák 1797. április 12-én merényletet kíséreltek meg ellene. 1797 szeptemberében a baloldali direktorok által szervezett ún. fructidori államcsíny idején a hatalmát féltő Ötszázak Tanácsa beválasztotta abba a „közjót” szolgáló bizottságba, melynek feladata volt a hatalomátvétel megakadályozása. Ő nevezte ki Joseph Fouchét rendőrminiszternek. Hogy elhárítsa a Poroszország felől a franciákra irányuló fenyegetést 1798-ban berlini követnek nevezték ki. Sieyès - mint az már a "Mi a Harmadik Rend?" pamflettjéből is kiderül - a tulajdonosi rétegek helyzetének és politikai befolyásának megszilárdítására törekedett. Az ismétlődő baloldali és jobboldali puccskísérletekkel szemben konszolidálni akarta a forradalom alatt elért eredményeket. Egyre inkább egy erős egyszemélyi vezetőben kezdett el gondolkodni, aki védelmet nyújt a szélsőségekkel szemben. Először Joubert tábornoknak ajánlotta föl a hatalmat, majd annak halála után Morreau-nak, végül azonban az egyiptomi és itáliai hadszíntereken diadalmaskodó Napóleon mellett döntött. 1799-ben kulcsszerepe volt abban, hogy Napóleon megkaparinthatta a hatalmat. Az 1799-es alkotmány értelmében a szenátus elnöke lett, részt vett a konzulátus alkotmányának kidolgozásában. Ő lett a második konzul a háromtagú konzuli testületben, azonban hamarosan háttérbe szorult, mivel nem értett egyet Napóleon további hatalom-koncentráló törekvéseivel.

Élete alkonyán

A császárság alatt nyugállományban volt, de Napóleon - 1815-ös visszatérése után - kinevezte őt a Felsőház elnökévé. 1816-ban Brüsszelbe menekült a Második Restauráció elől. 1830-ban azonban visszatért Párizsba, ahol 1836-ban, 88 évesen halt meg.

  1. ↑ Furet, 59. old

Kapcsolódó szócikkek

Felhasznált szakirodalom

Online források

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Emmanuel_Joseph_Sieyès&oldid=14184578”