„Fresh Cream” változatai közötti eltérés

	Cream; Fresh Cream
	Fájl:Fresh Cream.jpg
	nagylemez
Megjelent	1966. december 9. (UK); 1967. január (US)
Felvételek	Rayrik Studios, Chalk Farm, London; Ryemuse Studios, Mayfair, London; 1966. július - december
Stílus	blues-rock
Nyelv	angol
Hossz	46 perc 16 mp
Kiadó	Polydor
Producer	Robert Stigwood
	Kritikák
	All Music Guide link;
	Cream-kronológia
	Sablon • Wikidata • Segítség

Laptörténet interaktív böngészése

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2007. március 23., 18:43-kori változata

Sablon:Zeneportál2

Nagy-Britanniában 1966 decemberében, az USA-ban 1967 januárjában megjelent a Cream debütáló albuma Fresh Cream címmel. A két kiadás között volt egy kis különbség: a brit kiadáson nem volt rajta az "I Feel Free", de rajta volt a "Spoonful"; az amerikai kiadáson viszont épp fordítva, az "I Feel Free" rajta volt, de a "Spoonful" hiányzott. Az album Nagy-Britanniában a 6., az USA-ban a 39. helyezést érte el. Első kislemezük, a "Wrapping Paper" nem volt sikeres, a másodikat, az "I Feel Free"-t valamivel többen vették meg. Az albumon megtalálhatók régi blues-klasszikusok kitűnő interpretációi éppúgy, mint saját szerzemények. A Cream albumai közül ez volt a legkevésbé sikeres, de sok dala a koncertek állandó részévé vált.

Az album ötvözte a zenekar és az ambiciózus ausztrál menedzser, Robert Stigwood elképzeléseit (ő az anyagi sikert helyezte előtérbe). Baker saját számokat akart felvenni, mert szerinte ez nagyobb megbecsülést jelentett, meg a tiszteletdíjakat is ők kapták volna. Bruce nem akart mellékszereplő lenni, ezért Pete Brown-nal kezdett dalokat írni (aki egyéb okok miatt ezen az albumon kisebb mértékben tudott közreműködni, mint a következőkön). Sokak meglepetésére Bruce lett az énekes, és Baker két saját dala mellé ő is hozzátett négy saját alkotást. Clapton a feldolgozandó blues-okat válogatta ki.

A hangszerelésből mindhárman egyenlően vették ki a részüket: Clapton volt a szólógitáros (más gitáros nem is volt rajta kívül), Bruce szájharmonikán, zongorán és nem utolsósorban basszusgitáron működött közre, a dalokat pedik gyakran Baker dobszólama vezette; a "Toad" című dalban dobszóló is hallható tőle. Talán csak Clapton gitárszólamainak duplázásai hagynak maguk után némi kívánnivalót, bár addig nem sűrűn volt rájuk szükség (bár a John Mayall-lal közös Bluesbreakers albumon az "All Your Love" című dalban sokkal jobban megcsinálták). A zenekar mögött álló emberek Clapton-t próbálták a középpontba helyezni, ami később egyre több problémát okozott.

Az album minősége kiváló, a dobszólamokat különösen jól sikerült felvenni. A felvételeken alkalmazott kevés duplázás az albumnak egyfajta nyerseséget adott. Stigwood produceri munkája lehetett volna jobb is, a felvétel irányítását a három zenész vette át. További problémák adódtak az elképesztő hangerővel, ám végül sikeresen megoldották őket.

A újabban megjelent CD változatokon az "I Feel Free" és a "Spoonful" is szerepel, valamint a "Wrapping Paper" és egy eddig kiadatlan dal, a "The Coffee Song".

2003-ban a "Minden idők 500 legjobb albumának listája (Rolling Stone magazin)" szavazásán a Fresh Cream a 101. helyet érte el.

Az album dalai

"I Feel Free" (Jack Bruce - Pete Brown) - 2.51
"N.S.U. (Jack Bruce) - 2:43
"Sleepy Time Time" (Jack Bruce - Janet Godfrey) - 4:20
"Dreaming" (Jack Bruce) - 1:58
"Sweet Wine" (Ginger Baker - Janet Godfrey) - 3:17
"Spoonful" (Willie Dixon) - 6:30
"Cat's Squirrel" (Dr. Isaiah Ross) - 3:04
"Four Until Late" (Robert Johnson) - 2:07
"Rollin' and Tumblin'" (Muddy Waters) - 4:42
"I'm So Glad" (Skip James) - 3:58
"Toad" (Ginger Baker) - 5:09
"The Coffee Song" (Tony Colton - Ray Smith) - 2:47
"Wrapping Paper" (Jack Bruce - Pete Brown) - 2:22

Kislemezek

"Wrapping Paper"/"Cat's Squirrel" - 1966. október 7.
"I Feel Free"/"N.S.U." - 1966. december 9.

Közreműködők

Ginger Baker - dob, vokál
Jack Bruce - basszusgitár, ének, vokál, szájharmonika, zongora
Eric Clapton - gitár, ének, vokál

és

John Timperley - hangmérnök

Helyezések

Album - Billboard (USA)

Év	Lista	Helyezés
1966	Pop Albumok	39

Kislemezek - Billboard (USA)

Év	Kislemez	Lista	Helyezés
1967	"I Feel Free"	Pop Kislemezek	116

Külső hivatkozások

Tények az albumról

Minden idők 500 legjobb albuma – Rolling Stone magazin (2003)
Előző album: Frank Sinatra In the Wee Small Hours (100. helyezett)	{{{Aktuális előadó}}} Fresh Cream (101. helyezett)	Következő album: John Coltrane Giant Steps (102. helyezett)

@@ 22. sor: / 22. sor: @@
 Nagy-Britanniában [[1966]] decemberében, az USA-ban [[1967]] januárjában megjelent a [[Cream]] debütáló albuma '''''Fresh Cream''''' címmel. A két kiadás között volt egy kis különbség: a brit kiadáson nem volt rajta az ''"[[I Feel Free]]"'', de rajta volt a ''"Spoonful"''; az amerikai kiadáson viszont épp fordítva, az ''"I Feel Free"'' rajta volt, de a ''"Spoonful"'' hiányzott. Az album Nagy-Britanniában a 6., az USA-ban a 39. helyezést érte el. Első kislemezük, a ''"Wrapping Paper"'' nem volt sikeres, a másodikat, az ''"I Feel Free"''-t valamivel többen vették meg. Az albumon megtalálhatók régi [[blues]]-klasszikusok kitűnő interpretációi éppúgy, mint saját szerzemények. A Cream albumai közül ez volt a legkevésbé sikeres, de sok dala a koncertek állandó részévé vált.
-Az album ötvözte a zenekar és az ambíciózus ausztrál menedzser, [[Robert Stigwood]] elképzeléseit (ő az anyagi sikert helyezte előtérbe). Baker saját számokat akart felvenni, mert szerinte ez nagyobb megbecsülést jelentett, meg a tiszteletdíjakat is ők kapták volna. Bruce nem akart mellékszereplő lenni, ezért [[Pete Brown]]-nal kezdett dalokat írni (aki egyéb okok miatt ezen az albumon kisebb mértékben tudott közreműködni, mint a következőkön). Sokak meglepetésére Bruce lett az énekes, és Baker két saját dala mellé ő is hozzátett négy saját alkotást. Clapton a feldolgozandó blues-okat válogatta ki.
+Az album ötvözte a zenekar és az ambiciózus ausztrál menedzser, [[Robert Stigwood]] elképzeléseit (ő az anyagi sikert helyezte előtérbe). Baker saját számokat akart felvenni, mert szerinte ez nagyobb megbecsülést jelentett, meg a tiszteletdíjakat is ők kapták volna. Bruce nem akart mellékszereplő lenni, ezért [[Pete Brown]]-nal kezdett dalokat írni (aki egyéb okok miatt ezen az albumon kisebb mértékben tudott közreműködni, mint a következőkön). Sokak meglepetésére Bruce lett az énekes, és Baker két saját dala mellé ő is hozzátett négy saját alkotást. Clapton a feldolgozandó blues-okat válogatta ki.
 A hangszerelésből mindhárman egyenlően vették ki a részüket: Clapton volt a szólógitáros (más gitáros nem is volt rajta kívül), Bruce szájharmonikán, zongorán és nem utolsósorban basszusgitáron működött közre, a dalokat pedik gyakran Baker dobszólama vezette; a ''"Toad"'' című dalban dobszóló is hallható tőle. Talán csak Clapton gitárszólamainak duplázásai hagynak maguk után némi kívánnivalót, bár addig nem sűrűn volt rájuk szükség (bár a [[John Mayall]]-lal közös [[Bluesbreakers]] albumon az "All Your Love" című dalban sokkal jobban megcsinálták). A zenekar mögött álló emberek Clapton-t próbálták a középpontba helyezni, ami később egyre több problémát okozott.