„Malcolm McLaren” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
folytatas |
3.rész |
||
54. sor: | 54. sor: | ||
1971-ben McLaren egyik iskolatársával, Patrick Caseyvel és barátnőjével, [[Vivienne Westwood]]dal főleg [[Teddy Boy]] ruhákat árusító ruházati boltot nyitott a nyugat-londoni Kings Road-on. A bolt neve Let It Rock lett. Ebben az időben McLaren és Westwood is tervezett ruhákat színházi és filmes produkciókra, mint pl. a [[That'll Be The Day | Ez lesz az a nap (film) ]]'' és a [[Mahler (film)| Mahler]]''. A vállalkozás sikeresnek bizonyult, de McLaren kiábrándult ebből a kezdeti stílusból, főleg a Teddy boy-jal járó problémák miatt, akik a bolt fő ügyfelei voltak. |
1971-ben McLaren egyik iskolatársával, Patrick Caseyvel és barátnőjével, [[Vivienne Westwood]]dal főleg [[Teddy Boy]] ruhákat árusító ruházati boltot nyitott a nyugat-londoni Kings Road-on. A bolt neve Let It Rock lett. Ebben az időben McLaren és Westwood is tervezett ruhákat színházi és filmes produkciókra, mint pl. a [[That'll Be The Day | Ez lesz az a nap (film) ]]'' és a [[Mahler (film)| Mahler]]''. A vállalkozás sikeresnek bizonyult, de McLaren kiábrándult ebből a kezdeti stílusból, főleg a Teddy boy-jal járó problémák miatt, akik a bolt fő ügyfelei voltak. |
||
1973 augusztusában McLaren és Westwood New Yorkba látogatott, hogy részt vegyenek a National Boutique Fair kiállításon. Itt találkoztak a [[New York Dolls]] együttessel, majd miután a kings-roadi boltot átnevezték "Too Fast To Live Too Young To Die"-ra , ők kezdték ellátni a csoportot fellépő ruhákkal. 1974 októberében a boltot ismét átnevezték, ezúttal [[SEX (butik)| SEX]]ra, hogy a név is tükrözze a növekvő érdeklődésüket a fetishwear és provokáció iránt. |
1973 augusztusában McLaren és Westwood New Yorkba látogatott, hogy részt vegyenek a National Boutique Fair kiállításon. Itt találkoztak a [[New York Dolls]]<ref>England's Dreaming: Sex Pistols & Punk Rock by Jon Savage, Faber, 1989</ref> együttessel, majd miután a kings-roadi boltot átnevezték "Too Fast To Live Too Young To Die"-ra , ők kezdték ellátni a csoportot fellépő ruhákkal. 1974 októberében a boltot ismét átnevezték, ezúttal [[SEX (butik)| SEX]]ra, hogy a név is tükrözze a növekvő érdeklődésüket a fetishwear és provokáció iránt. |
||
1975 elején a McLaren és Westwood piros lakkbőr kosztümöket tervezett a New York Dolls részére, valamint a színpadon díszletként használt szovjet típusú sarló és kalapács motívum, mint provokáció volt hivatott az együttes népszerűségét növelni. Ez azonban nem bizonyult sikeresnek, és a Dolls hamarosan felbomlott, és 1975 áprilisában McLaren visszatért Nagy-Britanniába. |
1975 elején a McLaren és Westwood piros lakkbőr kosztümöket tervezett a New York Dolls részére, valamint a színpadon díszletként használt szovjet típusú sarló és kalapács motívum, mint provokáció volt hivatott az együttes népszerűségét növelni. Ez azonban nem bizonyult sikeresnek, és a Dolls hamarosan felbomlott, és 1975 áprilisában McLaren visszatért Nagy-Britanniába. |
||
==Sex Pistols== |
==Sex Pistols== |
||
1975 nyarán McLaren SEX törzsvásárlóinak [[Paul Cook]]nak és [[Steve Jones (zenész) | Steve Jones]]nak saját zenei törekvések bevezetését tanácsolta, valamint hogy az akkori bolti kisegítőt, basszusgitáros [[Glen Matlock]]ot is vegyék be magukhoz. Az akkori gitáros/énekes [[Wally Nightingale]]t a próbákról elhagyták, majd McLaren ismerőse, Bernie Rhodes (a [[The Clash] együttes későbbi vezetője]) tanácsára a csere frontembert egy másik ügyfél,[[John Lydon]] személyében találták meg. Az ezidőben zöld festett hajat, szakadt ruhákat "Utálom" felírattal viselő Lydon, alias "Johnny Rotten", csatlakozott az együtteshez és feltehető, hogy McLaren adta a Sex Pistols nevet (kijelentése szerint azt akarta, hogy úgy hangozzon, mint "szexi fiatal gyilkosok") |
|||
==Más művészekkel való kapcsolat == |
==Más művészekkel való kapcsolat == |
||
==Szólózenei karrier== |
==Szólózenei karrier== |
A lap 2013. augusztus 14., 16:01-kori változata
Malcolm McLaren | |
McLaren 2009 októberében | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Malcolm Robert Andrew McLaren |
Született | 1946. január 22.[1][2][3][4][5] Stoke Newington |
Származás | Stoke Newington, London, Anglia |
Elhunyt | 2010. április 8. (64 évesen)[6][1][2][3][4] Bellinzona |
Sírhely | Highgate temető |
Házastársa | Vivienne Westwood (1971–1980) |
Gyermekei | Joseph Corré |
Iskolái | Goldsmiths, Londoni Egyetem |
Pályafutás | |
Műfajok | Rock, punk, hip hop, Új hullám (zene), Pop |
Aktív évek | 1971–2010 |
Kapcsolódó előadó(k) | Sex Pistols, New York Dolls, Bow Wow Wow, The World's Famous Supreme Team |
Hangszer | énekhang |
Tevékenység | Zenész, Énekes, Szövegíró, zenekar-menedzser, vállalkozó |
Kiadók | Charisma, Island/Atlantic, Epic/SME, Gee Street/Island/Polygram, Virgin/EMI |
IPI-névazonosító |
|
Malcolm McLaren weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Malcolm McLaren témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Malcolm Robert Andrew McLaren (1946. január 22 – 2010. április 8. [7]) angol impresszárió, képzőművész, előadóművész, ruhatervező és butik tulajdonos vállalkozó, aki rendkívül tehetségesen és találékony módon ötvözte tevékenységei széles skáláját.
A zilált családi körülmények közé született fiú számos brit művészeti főiskolán megfordult, majd a "szociális lázadó" szerepkört választotta magának követve a francia forradalmárok, illetve a Szituacionista Internacionálé (Situationist International) elveit.
A divathullámokat figyelmesen követő McLaren az 1970-es években észrevette, hogy a fiatal generáció teljesen új stílusra van kiéhezve. Ezen az észlelésen alapul a punk mozgalom kezdeményezése, melyhez barátnőjével, Vivienne Westwood-dal közösen vezetett a Chelsea-i SEX butik szolgáltatott ruhákat és kiegészítőket. Az 1973-ban feloszlás előtt álló amerikai New York Dolls együttes utolsó fellépéseire McLaren tervezte a kosztümöket és a díszletek egy részét. Ezután a Sex Pistols menedzselése következett, ahová a nihilista frontembert, Johnny Rottent szerződtette. Az ellentmondásos kislemez, mely a királynő uralkodásának évfordulóján jelent meg, jellemző McLaren megbotránkoztató taktikájára "God Save the Queen". A promóciós csónakút végén a Parlament előtti letartóztatása további hírnevet szerzett neki.
McLaren szólistaként is fellépett, kezdetben a hiphop és a világzene népszerűsítőjeként, majd később a funk, a diszkózene, a tánc-divat valamint az opera és a kortárs elektronikus zenei formák változatos összeelegyítésével vonta magára a figyelmet.
Élete utolsó éveit Párizsban és New York-ban töltötte. Hashártya-áttétes rákban halt meg egy svájci kórházban.
Arra a vádra, hogy olcsó piaci trükkökkel népszerűsíti a kultúrát, azt válaszolta, hogy reméli ez a vád igaznak bizonyul.
Gyermekkor
Malcolm McLaren Pete McLaren, a skót mérnök, és Emily Isaacs gyermekeként született, a második világháború utáni Észak-Londonban. Két éves korában apja elhagyta a családot és a gyereket anyai nagyanyja, Rose Corre Isaacs, a korábban gazdag portugál szefárd zsidó gyémántkereskedők lánya nevelte fel a Stoke Newington negyedben. Ezekről az időkről McLaren így mesélt Andrew Dentonnak az Enough Rope c. műsorban: "a nagymamám mindig azt mondta : Rossznak lenni jó ... jónak lenni egyszerűen unalmas" [8].
McLaren hat éves korában anyja férjhez ment Martin Levi-hez, egy textilkereskedő vállalkozóhoz, akivel közösen egy női ruházati vállalkozást működtettek a londoni East End-en.
McLaren tinedzser korában már elhagyta otthonát, és miután egy sor munkát kipróbált (volt pl. borkóstoló is), több művészeti főiskola padját is koptatta, mielőtt 1971-ben végleg búcsút mondott az oktatási intézményeknek.
A késő 60-as években McLarent a Szituacionista Internacionálé (Situationist International) mozgalom vonzotta, különösen annak az Egyesült Királyságban népszerű u.n. King Mob ága. Ez a mozgalom az abszurd és provokatív akciók segítségével akarta a társadalmi változást elősegíteni. 1968-ban McLaren sikertelenül próbált Párizsba utazni, hogy ott csatlakozhasson a tüntetésekhez . Ehelyett egyik diáktársával, Jamie Reiddel részt vettek a Croydon Művészeti Iskola megszállásában. McLaren később a mozgalom néhány elemét a pop és rock csoportjai promóciójánál is felhasználta [9].
New York Dolls, Vivienne Westwood és SEX
1971-ben McLaren egyik iskolatársával, Patrick Caseyvel és barátnőjével, Vivienne Westwooddal főleg Teddy Boy ruhákat árusító ruházati boltot nyitott a nyugat-londoni Kings Road-on. A bolt neve Let It Rock lett. Ebben az időben McLaren és Westwood is tervezett ruhákat színházi és filmes produkciókra, mint pl. a Ez lesz az a nap (film) és a Mahler. A vállalkozás sikeresnek bizonyult, de McLaren kiábrándult ebből a kezdeti stílusból, főleg a Teddy boy-jal járó problémák miatt, akik a bolt fő ügyfelei voltak.
1973 augusztusában McLaren és Westwood New Yorkba látogatott, hogy részt vegyenek a National Boutique Fair kiállításon. Itt találkoztak a New York Dolls[10] együttessel, majd miután a kings-roadi boltot átnevezték "Too Fast To Live Too Young To Die"-ra , ők kezdték ellátni a csoportot fellépő ruhákkal. 1974 októberében a boltot ismét átnevezték, ezúttal SEXra, hogy a név is tükrözze a növekvő érdeklődésüket a fetishwear és provokáció iránt. 1975 elején a McLaren és Westwood piros lakkbőr kosztümöket tervezett a New York Dolls részére, valamint a színpadon díszletként használt szovjet típusú sarló és kalapács motívum, mint provokáció volt hivatott az együttes népszerűségét növelni. Ez azonban nem bizonyult sikeresnek, és a Dolls hamarosan felbomlott, és 1975 áprilisában McLaren visszatért Nagy-Britanniába.
Sex Pistols
1975 nyarán McLaren SEX törzsvásárlóinak Paul Cooknak és Steve Jonesnak saját zenei törekvések bevezetését tanácsolta, valamint hogy az akkori bolti kisegítőt, basszusgitáros Glen Matlockot is vegyék be magukhoz. Az akkori gitáros/énekes Wally Nightingalet a próbákról elhagyták, majd McLaren ismerőse, Bernie Rhodes (a [[The Clash] együttes későbbi vezetője]) tanácsára a csere frontembert egy másik ügyfél,John Lydon személyében találták meg. Az ezidőben zöld festett hajat, szakadt ruhákat "Utálom" felírattal viselő Lydon, alias "Johnny Rotten", csatlakozott az együtteshez és feltehető, hogy McLaren adta a Sex Pistols nevet (kijelentése szerint azt akarta, hogy úgy hangozzon, mint "szexi fiatal gyilkosok")
Más művészekkel való kapcsolat
Szólózenei karrier
British Airways hírdetés
Egyéb projektek
Képzőművészet és kiállítások
Késői évek
Domain névvel kapcsolatos viták
Jegyzetek
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ http://www.independent.co.uk/news/people/news/malcolm-mclaren-dies-aged-64-1939621.html
- ↑ Peck, Tom. „Malcolm McLaren dies aged 64”, The Independent, 2010. április 8. (Hozzáférés: 2010. április 8.)
- ↑ McLaren, Malcolm. Andrew Denton interjúja.. Enough Rope (Transcript; Audio). ABC Television., Sydney. 2006. július 10. (Hozzáférés ideje: 2010. április 8.)
- ↑ Sex Pistols: the inside story By Fred Vermorel, Judy Vermorel – From Situationism to Punk, pp220-224 [1]
- ↑ England's Dreaming: Sex Pistols & Punk Rock by Jon Savage, Faber, 1989
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Malcolm McLaren című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.