„Ambrózia (mitológia)” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
anglicizmus |
||
7. sor: | 7. sor: | ||
Az Ambrózia szó a gyógynövény ezen családját is jelenti, latin nevei pl.: Ambrosia artemisiifolia, Ambrosia trifida. |
Az Ambrózia szó a gyógynövény ezen családját is jelenti, latin nevei pl.: Ambrosia artemisiifolia, Ambrosia trifida. |
||
Amerikából származik a növény (feltehetően 2-3 ezer évvel ezelőtt |
Amerikából származik a növény (feltehetően 2-3 ezer évvel ezelőtt került Európába.). |
||
Amerikai őslakosok délen és északon is egyaránt az istenek eledelének tartották, amiről több ezer éves utalásokat találtak a térségben. Ma is fontos szárított fűszer és gyógynövény (tea), de sokan készítenek főzeléket és salátát is belőle. |
Amerikai őslakosok délen és északon is egyaránt az istenek eledelének tartották, amiről több ezer éves utalásokat találtak a térségben. Ma is fontos szárított fűszer és gyógynövény (tea), de sokan készítenek főzeléket és salátát is belőle. |
||
Egyik jellemzője a magas B és C-vitamin tartalom, ezért kesernyés, enyhén savanykás íze van nyersen. |
Egyik jellemzője a magas B és C-vitamin tartalom, ezért kesernyés, enyhén savanykás íze van nyersen. |
A lap 2013. augusztus 12., 21:38-kori változata
Az ambrózia avagy ambroszia (görögül: ἀμβροσία, jelentése szószerint annyit tesz "halhatatlan") a görög mitológiában az olümposzi istenek eledele és illatos kenőcse; halhatatlanságot és örök ifjúságot biztosít nekik (ugyanez a hatása a nektárnak, az istenek italának).
A görögök méz kivonatának képzelték és galambok vitték Zeusznak. A halandót halhatatlanná tette, sebhegesztő ereje volt, és az istenek újszülött csecsemőinek kizárólagos táplálékul is szolgált.
Az Ambrózia szó a gyógynövény ezen családját is jelenti, latin nevei pl.: Ambrosia artemisiifolia, Ambrosia trifida. Amerikából származik a növény (feltehetően 2-3 ezer évvel ezelőtt került Európába.). Amerikai őslakosok délen és északon is egyaránt az istenek eledelének tartották, amiről több ezer éves utalásokat találtak a térségben. Ma is fontos szárított fűszer és gyógynövény (tea), de sokan készítenek főzeléket és salátát is belőle. Egyik jellemzője a magas B és C-vitamin tartalom, ezért kesernyés, enyhén savanykás íze van nyersen. A korabeliek főként a mézzel kevertek el, hogy kellemes legyen az íze és jótékony hatásait is megtartsa, mivel jellemzően nyersen fogyasztották. Tavasztól késő őszig szedhető, szinte mindig rendelkezésre állnak a zsenge hajtásai. Itthoni népies neve ürömlevelű parlagfű.
Források
- Mitológiai enciklopédia I–II. Főszerk. Szergej Alekszandrovics Tokarjev. A magyar kiadást szerk. Hoppál Mihály. Budapest: Gondolat. 1988. ISBN 963-282-026-6