Terzina

Terzina (vagy tercina) (olasz) – ötöd- vagy hatodfeles jambusokból álló, a strófákat összekötő rímképletű, háromsoros versszak.

A világirodalomban Dante Alighieri tette híressé ezt a versformát a Divina Commedia (Isteni színjáték) című művében. Ebben az egymást követő terzinák rímei összefonódnak, mivel a rímképlete aba / bcb / cdc és így tovább. Példa Babits Mihály fordításában:

„Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém.”

„Ó szörnyű elbeszélni, mi van ottan, s milyen e sűrü, kúsza vad vadon: már rágondolva reszketek legottan.”

„A halál sem sokkal rosszabb, tudom. De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam, hallanod kell, mit láttam az úton.”

A magyar irodalomban a szonetten kívüli tercina ritkán fordul elő. Példaként megemlíthetjük Dsida Jenő Miért borultak le az angyalok Viola előtt[1] című lírai történetének negyedik részét.

Nem szabályos szótagszámú (kilences) tercinában írta Babits Mihály Ady Endrének című versének második részét:

„	Kit nem értek, kit sose láttam, ki mellé csúful emlegettek, ki vagy, bár nem szeretsz, barátom, jobb mint sokan, akik szerettek, halld, már a hangom alig hallszik, mint lámpa, melyet elfeledtek, egyedül és lassan kialszik, s a koncert egy hanggal fakóbb, s egy szinnel némább lesz a rajz itt, hol együtt voltunk hallhatók: megint álomba hull Magyarhon? szólnak már titkos altatók….	”

A magyar Wikikönyvekben
további információk találhatók

verstan témában.