„Sebestyén Aba” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
58. sor: 58. sor:
* [http://www.hamlet.ro/emberek.php?id=34 Sebestyén Aba a hamlet.ro-n]
* [http://www.hamlet.ro/emberek.php?id=34 Sebestyén Aba a hamlet.ro-n]
* [http://www.tntgm.ro/site/ctm/tar/index.htm Sebestyén Aba a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat honlapján]
* [http://www.tntgm.ro/site/ctm/tar/index.htm Sebestyén Aba a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat honlapján]

<references />


== Források ==
== Források ==

A lap 2012. július 15., 13:22-kori változata

Sebestyén Aba (Brassó, 1973. december 8.) a marosvásárhelyi Nemzeti Színház színművésze és a marosvásárhelyi Yorick Stúdió magyar vezetője.

Életút

Sebestyén Aba Brassóban született. Gyerekként a második Bölöni László akart lenni, profi szinten focizott. 16 évesen a sepsiszentgyörgyi B ligás csapat tagja. Sze­retett volna a bölcsészkaron végezni Kolozsváron, és közben sportolni is, de végül a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, színművészet szakon folytatja tanulmányait.[1] Osztályvezetője, mestere Lohinszky Loránd. Szabadidejében szívesen főz,[2] színészi munkája mellett rendezőként és tanárként is dolgozik. Elmondása szerint a színészetet jobban szereti, de ha választani kellene, nem tudna. A színészi és a rendezői munka nem összehasonlítható egymással. Számára a színészet az első szerelem, ugyanakkor nagy kihívás színészként és rendezőként is maximálisan teljesíteni.[3] Az általa rendezett Bányavirág[4] elnyerte a 2012-es POSZT (Pécsi Országos Színházi Találkozó) fődíját.[5]

A Bányavirág kapcsán a színész-rendező elmondta, hogy sosem úgy készít előadást, hogy előzetesen gondoljon a szakmára vagy a lehetséges fesztiválszereplésekre. "Az ember úgy csinál színházat, hogy megpróbál nyitottan, kíváncsian és érzékenyen reagálni mindarra, ami körülötte, a társadalomban történik." [6] Az előadásról V. Gilbert Edit kritikus a következőket írja: "Minden porcikájában működő, a térrel, a zenével, a ritmussal összehangoltan bánó egész. Erős csapatmunka." [7] A Revizor kritikai portál kritikus, Kovács Dezső a rendezés szikárságáról beszél kritikájában, valamint arról, hogy az előadás egyszerre "felkavar, szíven üt és megnevettet", a helyenkénti ritmushibák ellenére is nyelvi erővel, drámai telítettséggel bír.[8]

A 2011/2012-es évadban Sebestyén Aba egy önálló produkción is dolgozott, Kocsis István monodrámája alapján, Török Viola dramaturg-rendezővel. A tér az abszolút térelmélet matematikai megalkotója, Bolyai János alakját és szellemiségét idézi meg, ám a monodrámában a matematikus ezúttal filozófusként jelenik meg. A főszereplő a gondolkodó-alkotó ember önmeghatározó dilemmáival keresi helyét az őt körülvevő világban, amit egyszerűen „TÉR"-nek nevez. A világot „másként látó geométer" az emberiség „üdvét tartja legfontosabb feladatának, mely az önmagunk legyőzésén alapuló felemelő érzés, a végtelen tér megtapasztalása, az időtlen ÉN csillagként alakuló felfedezése." Sebestyén Aba a színpad terébe és a néző tekintetébe kapaszkodva megidézi Bolyai János sajátságos térmegélését, személyiségének letisztulásán keresztül mindnyájunk számára elérhetővé téve az abszolút tér-élményt.[9] A színészt elmondása szerint "maga a zseni, a zseni személyisége" érdekelte, az, "hogy mitől lesz valaki zseni."[10] A produkciót V. Gilbert Edit a következőkkel illeti: "Megrázó, ritka, megvalósult színházi pillanat: matematikából kibomló filozófiával varázsolni színpadi jelenlétet, eufórikus állapotot, célozni és éreztetni meg az üdvözülés térdimenzióját. " [11]

A közeljövőben Székely Csaba trilógiájának következő részeivel, a Bányavaksággal és a Bányavízzel fog foglalkozni a színész-rendező. Az előbbi bemutatója 2012 augusztusára várható. Emellett Sebestyén Aba továbbra is a marosvásárhelyi társulat színeszként is aktívan dolgozik.[12]

Tanulmányai

Szerepei

Díjak, kitüntetések

Filmszerepek

Rendezett darabok

Külső hivatkozások

  1. [1]
  2. [2]
  3. [3]
  4. [4]
  5. [5]
  6. [6]
  7. [7]
  8. [8]
  9. [9]
  10. [10]
  11. [11]
  12. [12]

Források