„526-os antiokheiai földrengés” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
9. sor: 9. sor:
| képméret2 =
| képméret2 =
| képaláírás2 = Antiókia [[I. Theodosius római császár|I. Theodosius]] uralkodása idején (4. század vége)
| képaláírás2 = Antiókia [[I. Theodosius római császár|I. Theodosius]] uralkodása idején (4. század vége)
| dátum = 526. május 20-29. között
| dátum = [[526]]. május vége, valószínűleg [[május 28.|május 28]].
| időtartam =
| időtartam =
| richter =
| richter =
32. sor: 32. sor:
| szöveg pozíciója = fent
| szöveg pozíciója = fent
}}
}}
Az '''526-os antiókiai földrengés''' egy [[május 20.|május 20]] és [[május 29.|29]] közötti napon, déltájt sújtott le a [[Bizánci Birodalom]] egyik legfontosabb városára és környékére. A földrengésben és az azt követő napokig tartó [[tűzvész]]ben [[Antiokheia|Antiókia]] összes épülete elpusztult és legalább 250 ezer ember halt meg.
Az '''526-os antiókiai földrengés''' egy május végi napon, valószínűleg [[május 28.|május 28]]-án, déltájt sújtott le a [[Bizánci Birodalom]] egyik legfontosabb városára és környékére. A földrengésben és az azt követő napokig tartó [[tűzvész]]ben [[Antiokheia|Antiókia]] összes épülete elpusztult és legalább 250 ezer ember halt meg.


==A térség szeizmológiája==
==A térség szeizmológiája==
A ma [[Törökország]]hoz tartozó [[Antakya]] városa szeizmikusan aktív térségben fekszik, az [[Afrikai-lemez|Afrikai]]-, az [[Arab-lemez|Arab]]- és az [[Anatóliai-lemez]]ek közötti [[törés (geológia)|törésvonalak]] találkozási pontjának közelében. Az elmúlt kétezer év történeti feljegyzései arról tanúskodnak, hogy az [[i. e. 3. század]]ban alapított települést 150 évenként pusztító, a [[Mercalli-skála|Mercalli-skálán]] IX-X fokozatú földrengések rázták meg.{{refhely|Çaktı et al. 2011}}
A ma [[Törökország]]hoz tartozó [[Antakya]] városa szeizmikusan aktív térségben fekszik, az [[Afrikai-lemez|Afrikai]]-, az [[Arab-lemez|Arab]]- és az [[Anatóliai-lemez]]ek közötti [[törés (geológia)|törésvonalak]] találkozási pontjának közelében. Az elmúlt kétezer év történeti feljegyzései arról tanúskodnak, hogy az [[i. e. 3. század]]ban alapított települést 150 évenként pusztító, a [[Mercalli-skála|Mercalli-skálán]] IX-X fokozatú földrengések rázták meg.{{refhely|Çaktı et al. 2011}}

==A földrengés pontos dátuma==
Az 526-os antiókiai földrengés pontos dátumaként a történeti és szeizmológiai szakirodalomban két május végi nap szerepel: 20.{{refhely|McBeath & Gheorghe 2007|140. o.}} és 29.{{refhely|NGDC}} Salamon és munkatársai mindkét napot közlik (20. vagy 29.),{{refhely|Salamon et al. 2007}} Sbeinati, Darawcheh és Mouty egy 20. és 29. közötti napról beszél.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}}

A földrengés egyik fő történeti forrása a tanulmányait Antiókiában végző és ekkor még valószínűleg ott is élő [[Malalasz János]] történetíró Krónikájának (''Chronographia'') 17. könyve. Malalasz megjegyzi, hogy a katasztrófa azért követelt olyan sok áldozatot, mert a város utcái az [[áldozócsütörtök]] ünnepére érkezett vidékiekkel voltak tele. („Ebben a rémületben nem kevesebb, mint 250 ezer ember pusztult el. Mivelhogy ekkor volt Krisztus mennybemenetelének nagy ünnepe, és látogatók nagy tömege jött a városba.”){{refhely|Malalas 1986|239. o.}} A szerző ugyan nem állítja, hogy maga a földrengés is áldozócsütörtökön lett volna, egy másik ponton az egyik szövegváltozat azonban talán erre utal. Malalasz szerint a túlélők pár nappal a katasztrófa után egy csodás égi jelnek voltak tanúi: „Az összeomlás utáni harmadik napon a [[Szent Kereszt]] jelent meg az égen a felhők között a város északi kerülete felett…” A napjainkig fennmaradt egyetlen kéziratban{{jegyzet|Baroccianus, 128, c. 12, Oxford, Bodleian Library}} csupán ennyi szerepel, a ''Chronographia'' elveszett, de későbbi művekből rekonstruált [[óegyházi szláv nyelv|egyházi szláv nyelvű]] fordítása{{refhely|The Catholic Encyclopedia}} azonban „az összeomlás utáni harmadik nap”-ot vasárnapnak mondja („azazhogy vasárnap a nyolcadik órában”).{{refhely|Malalas 1986|241. o.}}


==A földrengés a történeti forrásokban==
==A földrengés a történeti forrásokban==
A tanulmányait Antiókiában végző és ekkor még valószínűleg ott is élő [[Malalasz János]] szerint a földrengés után csak a hegyek közelében lévő házak, valamint az [[Orontész]] folyó szigetén álló, [[I. Constantinus római császár|Nagy Konstantin]] által alapított ''[[Domus Aurea (Antiokheia)|Domus Aurea]]'', az antiókiai pátriárka [[székesegyház|katedrális]]a maradt állva, a tűzvész azonban ezeket is elpusztította.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}} A Zuqnin-krónika szerint a katedrális mellett más templomok is átvészelték a földrengést kisebb-nagyobb károkkal – a Domus Aurea például az aljától a tetejéig kettérepedt –, de a tűzvészben mind elpusztultak.{{refhely|Chronicle of Zuqnin|45. o.}} A [[6. század]] első évtizedeiben dolgozó [[Marcellinus comes]] ''Annales''e szerint a tűz terjedését a felerősödött szél is segítette.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}} A [[11. századi]] [[Kedrénosz György]] szerint a tűzvész hat napig pusztított,{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}} a Zuqnin-krónika szerint a katedrális hét nappal a földrengés után égett le.{{refhely|Chronicle of Zuqnin|45. o.}}
Malalasz János szerint a földrengés után csak a hegyek közelében lévő házak, valamint az [[Orontész]] folyó szigetén álló, [[I. Constantinus római császár|Nagy Konstantin]] által alapított ''[[Domus Aurea (Antiokheia)|Domus Aurea]]'', az antiókiai pátriárka [[székesegyház|katedrális]]a maradt állva, a tűzvész azonban ezeket is elpusztította.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}} A Zuqnin-krónika szerint a katedrális mellett más templomok is átvészelték a földrengést kisebb-nagyobb károkkal – a Domus Aurea például az aljától a tetejéig kettérepedt –, de a tűzvészben mind elpusztultak.{{refhely|Chronicle of Zuqnin|45. o.}} A [[6. század]] első évtizedeiben dolgozó [[Marcellinus comes]] ''Annales''e szerint a tűz terjedését a felerősödött szél is segítette.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}} A [[11. századi]] [[Kedrénosz György]] szerint a tűzvész hat napig pusztított,{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}} a Zuqnin-krónika szerint a katedrális hét nappal a földrengés után égett le.{{refhely|Chronicle of Zuqnin|45. o.}}


Malalasz az áldozatok számát 250 ezerre teszi, és megemlíti, hogy közülük sokan vidékiek voltak, akik egy ünnep miatt érkeztek a városba.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}} A szintén kortárs történetíró [[Prokopiosz (történetíró)|Prokopiosz]] 300 ezer áldozatról beszél.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}} Későbbi forrásokban (''Chronicon anonymum ad annum Christi 819 pertinens'', [[Nikiui János]], [[Girgis Bar Hebraeus]]) a 255 ezres szám szerepel.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}}
Malalasz az áldozatok számát 250 ezerre teszi, és megemlíti, hogy közülük sokan vidékiek voltak, akik egy ünnep miatt érkeztek a városba.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}} A szintén kortárs történetíró [[Prokopiosz (történetíró)|Prokopiosz]] 300 ezer áldozatról beszél.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}} Későbbi forrásokban (''Chronicon anonymum ad annum Christi 819 pertinens'', [[Nikiui János]], [[Girgis Bar Hebraeus]]) a 255 ezres szám szerepel.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}}
55. sor: 60. sor:
*{{hely|Chronicle of Zuqnin}} {{cite book |last= |first= |authorlink= |coauthors= |editor= |others=ford. Witold Witakowski |url=http://books.google.hu/books?id=8mJttYrBJL8C&pg=PA45 |title=Chronicle: Known Also as the Chronicle of Zuqnin, III. |year=1996 |publisher=Liverpool University Press |location=Liverpool |language=angol |id=ISBN 9780853237600 }}
*{{hely|Chronicle of Zuqnin}} {{cite book |last= |first= |authorlink= |coauthors= |editor= |others=ford. Witold Witakowski |url=http://books.google.hu/books?id=8mJttYrBJL8C&pg=PA45 |title=Chronicle: Known Also as the Chronicle of Zuqnin, III. |year=1996 |publisher=Liverpool University Press |location=Liverpool |language=angol |id=ISBN 9780853237600 }}
*{{hely|Erol & Pirazzoli 1992}} {{cite journal |author=O. Erol & P. A. Pirazzoli |year=1992 |month=november |title=Seleucia Pieria: an ancient harbour submitted to two successive uplifts |journal=International Journal of Nautical Archaeology |volume=21 |issue=4 |pages=317-327 |doi=10.1111/j.1095-9270.1992.tb00379.x |id=ISSN 1057-2414 |url=http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/j.1095-9270.1992.tb00379.x/abstract |accessdate=2012-05-09 }}
*{{hely|Erol & Pirazzoli 1992}} {{cite journal |author=O. Erol & P. A. Pirazzoli |year=1992 |month=november |title=Seleucia Pieria: an ancient harbour submitted to two successive uplifts |journal=International Journal of Nautical Archaeology |volume=21 |issue=4 |pages=317-327 |doi=10.1111/j.1095-9270.1992.tb00379.x |id=ISSN 1057-2414 |url=http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/j.1095-9270.1992.tb00379.x/abstract |accessdate=2012-05-09 }}
*{{hely|Malalas 1986}} {{cite book |last=Malalas |first=John |authorlink=Malalasz János |others=ford. Elizabeth Jeffreys, Michael Jeffreys & Roger Scott; közreműködött Brian Croke, Jenny Ferber, Simon Franklin, Alan James, Douglas Kelly, Ann Moffatt & Ann Nixon |url= |title=The Chronicle of John Malalas |year=1986 |publisher=Australian Association for Byzantine Studies |location=Melbourne |language=angol |id=ISBN 9780959362626 |oclc=15697279 }}
*{{hely|NGDC}} {{hiv-web |url=http://www.ngdc.noaa.gov/nndc/struts/results?eq_0=131&t=101650&s=13&d=22,26,13,12&nd=display |cím=Significant Earthquake |elérés=2012-05-08 |munka=ngdc.noaa.gov |kiadó=National Geophysical Data Center, National Oceanic and Atmospheric Administration |nyelv=angol }}
*{{hely|McBeath & Gheorghe 2007}} {{cite journal |author=A. McBeath & A. D. Gheorghe |year=2007 |month= |title=Meteor Beliefs Project: Notes from some early medieval annals |journal=Journal of the International Meteor Organization |volume=35 |issue=6 |pages=139-142 |doi= |id=ISSN 1016-3115 |url=http://adsabs.harvard.edu/full/2007JIMO...35..139M |format= |accessdate=2012-05-11 }}
*{{hely|Meier 2007}} {{cite journal |last=Meier |first=M. |year=2007 |title=Natural Disasters in the Chronographia of John Malalas: Reflections on their Function - An Initial Sketch |journal=The Medieval History Journal |volume=10 |issue=1-2 |pages=237–266 |doi=10.1177/097194580701000209 |url=http://mhj.sagepub.com/content/10/1-2/237.full.pdf+html |accessdate=2012-05-09}}
*{{hely|Meier 2007}} {{cite journal |last=Meier |first=M. |year=2007 |title=Natural Disasters in the Chronographia of John Malalas: Reflections on their Function - An Initial Sketch |journal=The Medieval History Journal |volume=10 |issue=1-2 |pages=237–266 |doi=10.1177/097194580701000209 |url=http://mhj.sagepub.com/content/10/1-2/237.full.pdf+html |accessdate=2012-05-09}}
*{{hely|NGDC}} {{hiv-web |url=http://www.ngdc.noaa.gov/nndc/struts/results?eq_0=131&t=101650&s=13&d=22,26,13,12&nd=display |cím=Significant Earthquake |elérés=2012-05-08 |munka=ngdc.noaa.gov |kiadó=National Geophysical Data Center, National Oceanic and Atmospheric Administration |nyelv=angol }}
*{{hely|Salamon et al. 2007}} {{cite journal |author=Amos Salamon, Thomas Rockwell, Steven N. Ward, Emanuela Guidoboni & Alberto Comastri |year=2007 |month=június |title=Tsunami Hazard Evaluation of the Eastern Mediterranean: Historical Analysis and Selected Modeling |journal=Bulletin of the Seismological Society of America |volume=97 |issue=3 |pages=705-724 |doi=10.1785/0120060147 |id= |url=http://www.es.ucsc.edu/~ward/papers/Med-equakes.pdf |format=PDF |accessdate=2012-05-07 }}
*{{hely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005}} {{cite journal |last=Sbeinati |first=Mohamed Reda |coauthors=Ryad Darawcheh & Mikhail Mouty |year=2005 |month=június |title=The historical earthquakes of Syria: an analysis of large and moderate earthquakes from 1365 B.C. to 1900 A.D. |journal=Annals of Geophysics |volume=48 |issue=3 |pages=347–435 |id=ISSN 1593-5213 |url=http://www.earth-prints.org/bitstream/2122/908/1/01Sbeinati.pdf |doi=2122/908 |accessdate=2012-05-08}}
*{{hely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005}} {{cite journal |last=Sbeinati |first=Mohamed Reda |coauthors=Ryad Darawcheh & Mikhail Mouty |year=2005 |month=június |title=The historical earthquakes of Syria: an analysis of large and moderate earthquakes from 1365 B.C. to 1900 A.D. |journal=Annals of Geophysics |volume=48 |issue=3 |pages=347–435 |id=ISSN 1593-5213 |url=http://www.earth-prints.org/bitstream/2122/908/1/01Sbeinati.pdf |doi=2122/908 |accessdate=2012-05-08}}
*{{hely|The Catholic Encyclopedia}} {{hiv-web |url=http://www.newadvent.org/cathen/08466c.htm |cím=John Malalas |elérés=2012-05-11 |munka=newadvent.org |nyelv=angol }}


<!--[[Kategória:Földrengések Ázsiában]]
<!--[[Kategória:Földrengések Ázsiában]]

A lap 2012. május 11., 18:25-kori változata

526-os antiókiai földrengés
Antiókia I. Theodosius uralkodása idején (4. század vége)
Antiókia I. Theodosius uralkodása idején (4. század vége)
Dátum526. május vége, valószínűleg május 28.
Felületi hullám magnitúdó7.0[1] Ms
IntenzitásVIII-IX[2]
Érintett országokBizánci Birodalom
Károk, áldozatoka város összes épülete elpusztult, legalább 250 ezren haltak meg[3]
Az epicentrum elhelyezkedése
526-os antiókiai földrengés (Törökország)
526-os antiókiai földrengés
526-os antiókiai földrengés
Pozíció Törökország térképén
é. sz. 36° 15′ 00″, k. h. 36° 06′ 00″Koordináták: é. sz. 36° 15′ 00″, k. h. 36° 06′ 00″

Az 526-os antiókiai földrengés egy május végi napon, valószínűleg május 28-án, déltájt sújtott le a Bizánci Birodalom egyik legfontosabb városára és környékére. A földrengésben és az azt követő napokig tartó tűzvészben Antiókia összes épülete elpusztult és legalább 250 ezer ember halt meg.

A térség szeizmológiája

A ma Törökországhoz tartozó Antakya városa szeizmikusan aktív térségben fekszik, az Afrikai-, az Arab- és az Anatóliai-lemezek közötti törésvonalak találkozási pontjának közelében. Az elmúlt kétezer év történeti feljegyzései arról tanúskodnak, hogy az i. e. 3. században alapított települést 150 évenként pusztító, a Mercalli-skálán IX-X fokozatú földrengések rázták meg.[4]

A földrengés pontos dátuma

Az 526-os antiókiai földrengés pontos dátumaként a történeti és szeizmológiai szakirodalomban két május végi nap szerepel: 20.[5] és 29.[1] Salamon és munkatársai mindkét napot közlik (20. vagy 29.),[6] Sbeinati, Darawcheh és Mouty egy 20. és 29. közötti napról beszél.[7]

A földrengés egyik fő történeti forrása a tanulmányait Antiókiában végző és ekkor még valószínűleg ott is élő Malalasz János történetíró Krónikájának (Chronographia) 17. könyve. Malalasz megjegyzi, hogy a katasztrófa azért követelt olyan sok áldozatot, mert a város utcái az áldozócsütörtök ünnepére érkezett vidékiekkel voltak tele. („Ebben a rémületben nem kevesebb, mint 250 ezer ember pusztult el. Mivelhogy ekkor volt Krisztus mennybemenetelének nagy ünnepe, és látogatók nagy tömege jött a városba.”)[8] A szerző ugyan nem állítja, hogy maga a földrengés is áldozócsütörtökön lett volna, egy másik ponton az egyik szövegváltozat azonban talán erre utal. Malalasz szerint a túlélők pár nappal a katasztrófa után egy csodás égi jelnek voltak tanúi: „Az összeomlás utáni harmadik napon a Szent Kereszt jelent meg az égen a felhők között a város északi kerülete felett…” A napjainkig fennmaradt egyetlen kéziratban[9] csupán ennyi szerepel, a Chronographia elveszett, de későbbi művekből rekonstruált egyházi szláv nyelvű fordítása[10] azonban „az összeomlás utáni harmadik nap”-ot vasárnapnak mondja („azazhogy vasárnap a nyolcadik órában”).[11]

A földrengés a történeti forrásokban

Malalasz János szerint a földrengés után csak a hegyek közelében lévő házak, valamint az Orontész folyó szigetén álló, Nagy Konstantin által alapított Domus Aurea, az antiókiai pátriárka katedrálisa maradt állva, a tűzvész azonban ezeket is elpusztította.[12] A Zuqnin-krónika szerint a katedrális mellett más templomok is átvészelték a földrengést kisebb-nagyobb károkkal – a Domus Aurea például az aljától a tetejéig kettérepedt –, de a tűzvészben mind elpusztultak.[13] A 6. század első évtizedeiben dolgozó Marcellinus comes Annalese szerint a tűz terjedését a felerősödött szél is segítette.[14] A 11. századi Kedrénosz György szerint a tűzvész hat napig pusztított,[15] a Zuqnin-krónika szerint a katedrális hét nappal a földrengés után égett le.[16]

Malalasz az áldozatok számát 250 ezerre teszi, és megemlíti, hogy közülük sokan vidékiek voltak, akik egy ünnep miatt érkeztek a városba.[17] A szintén kortárs történetíró Prokopiosz 300 ezer áldozatról beszél.[18] Későbbi forrásokban (Chronicon anonymum ad annum Christi 819 pertinens, Nikiui János, Girgis Bar Hebraeus) a 255 ezres szám szerepel.[19]

Az antiókiai pátriárka, Euphrasziosz összeomló házából egy forró szurokkal teli üstbe esett, amelyet tömlőkészítő iparosok használtak. A főpap maradványait csak azért tudták azonosítani, mert feje az üst szegélyén kívülre hanyatlott, s így nem égett le róla a hús.[20]

Antiókia egyik külvárosában, Daphnében, valamint a közeli kikötővárosban, Seleucia Pieriában is omlottak össze épületek.[21] A Seleucia Pieria-i kikötő a földrengés után használhatatlanná vált: geológiai vizsgálatok szerint a parton 0,7-0,8 méteres szintváltozás történt, az öböl pedig egészen a bejáratáig eliszaposodott[22]

Malalasz szerint az utórengések másfél évig folytatódtak.[23]

Jegyzetek

Források