Hajtás

A hajtás (cormus) leveles szár, azaz a növény szára és levele együtt. Fiatal kori alakja a rügy. A rügy központi része a rügy tengelye, erre borulnak rá a levélkezdemények. A tengelyből lesz a szár, a levélkezdeményekből lomblevelek fejlődnek ki. A rügyet rügypikkelyek boríthatják, ezek a fedett rügyek. Ha nincsenek rügypikkelyek, csupasz rügyekről beszélünk. A szár a hajtás főtengelye, a levelek a hajtás tengelyfüggelékei. Törzsfejlődéstanilag a szártengely az idősebb képződmény, a levelek oldaltelomák (villás oldalágak) ellaposodásával és tengelykinövésekkel keletkeztek. A hajtás szára mechanikai (támasztó-) szöveteket is tartalmaz, mely lehetővé teszi a negatív geotropizmust.

A levelek a száron meghatározott rendben, a szárcsomókon (nóduszokon) erednek, ezek tövében leveles oldalágak fejlődnek. A szárcsomók közötti szakaszokat szártagoknak (internodiumoknak) nevezzük. A szárcsomók közti távolság függvényében beszélhetünk hosszú szártagú hosszúhajtásról, rövid szártagú rövidhajtásról – mindkettő korlátlan növekedésű –, valamint a korlátozott növekedésű, igen rövid szártagú törpehajtásról (ez általában a levelekkel együtt hullik le).

A virág rövid szártagú, korlátolt növekedésű, szaporodásra módosult leveleket hordozó hajtás.

Vízhajtás

A Wikimédia Commons tartalmaz Vízhajtás témájú médiaállományokat.

Vízhajtásnak az olyan vékony ágakat nevezik, melyek alvó rügyek aktivizálása során keletkeznek. Tipikusan a hirtelen szabaddá vált, s így erősebb fény hatásának kitett fánál jelentkezik. A faanyag értékcsökkenését okozhatják. A tölgyeknél az elhalt vízhajtás (a „szeg”) behatolhat a gesztbe is.

Vízhajtás nyírfán

Vízhajtás nyírfán

Lásd még

• szár

Források

• Vízhajtás