„Enrique Granados (zeneszerző)” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2011. augusztus 31., 21:59-kori változata

Enrique Granados i Campiña (Lleida, 1867. július 27. – La Manche csatorna, 1916. március 24.) spanyol zeneszerző, zongoraművész, Felipe Pedrell, Isaac Albéniz és Manuel de Falla mellett az új spanyol zene jelentős képviselője. Zenei tevékenységén túl kiváló festő is volt.

Élete, munkássága

A spanyolországi Lleidában született Calixto Granados katonatiszt és Enriqueta Campiña gyermekeként. Először Barcelonában tanult zongorázni, többek között Francisco Jurnet és Joan Baptista Pujol voltak a tanárai. 1887-ben Párizsba utazott, hogy ott folytassa a tanulmányait. A konzervatóriumba ugyan nem került be, de az intézmény jeles professzorától, Charles-Wilfrid de Bériot-tól (akinek az édesanyja a híres szoprán, a spanyol szármatású Maria Malibran volt) magánórákat vett. Bériot különösen igényes volt a hangképzés és a pedáltechnika tekintetében, de elősegítette Granados improvizációkészségének kialakulását is. Ugyanilyen fontosak volt a Felip Pedrellnél töltött tanulmányai is. 1889-ben tért vissza Barcelonába. Első sikereit az 1890-es évek végén itt aratta a Maria del Carmen című zarzuelával, ami még XIII. Alfonz spanyol király figyelmét is felkeltette.

Műveiből

Spanyol tánc, Op.37. Előadja: William Riley

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Enrique Granados című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Szabolcsi Bence, Tóth Aladár: Zenei lexikon 2. Zeneműkiadó, Budapest, 1965. 72. o.
Enrique Granados Biography
Enrique Granados Work
Biography and images

További információk

@@ 2. sor: / 2. sor: @@
 == Élete, munkássága ==
-A [[spanyolország]]i Lleidában született Calixto Granados katonatiszt és Enriqueta Campiña gyermekeként. Először [[Barcelona|Barcelonában]] tanult zongorázni, többek között Francisco Jurnet és Joan Baptista Pujol voltak a tanárai. 1887-ben [[Párizs]]ba utazott, hogy ott folytassa a tanulmányait. A konzervatóriumba ugyan nem került be, de az intézmény jeles professzorától, Charles-Wilfrid de Bériot-tól (akinek az édesanyja a híres szoprán, a spanyol szármatású Maria Malibran volt) magánórákat vett. Bériot különösen igényes volt a hangképzés és a pedáltechnika tekintetében, de elősegítette Granados improvizációkészségének kialakulását is. Ugyanilyen fontosak volt a Felip Pedrellnél töltött tanulmányai is. 1889-ben tért vissza Barcelonába. Első sikereit az 1890-es évek végén itt aratta a ''Maria del Carmen'' című [[Zarzuela|zarzuelával]], ami még [[XIII. Alfonz spanyol király|XIII. Alfonz]] figyelmét is felkeltette.
+A [[spanyolország]]i Lleidában született Calixto Granados katonatiszt és Enriqueta Campiña gyermekeként. Először [[Barcelona|Barcelonában]] tanult zongorázni, többek között Francisco Jurnet és Joan Baptista Pujol voltak a tanárai. 1887-ben [[Párizs]]ba utazott, hogy ott folytassa a tanulmányait. A konzervatóriumba ugyan nem került be, de az intézmény jeles professzorától, Charles-Wilfrid de Bériot-tól (akinek az édesanyja a híres szoprán, a spanyol szármatású Maria Malibran volt) magánórákat vett. Bériot különösen igényes volt a hangképzés és a pedáltechnika tekintetében, de elősegítette Granados improvizációkészségének kialakulását is. Ugyanilyen fontosak volt a Felip Pedrellnél töltött tanulmányai is. 1889-ben tért vissza Barcelonába. Első sikereit az 1890-es évek végén itt aratta a ''Maria del Carmen'' című [[Zarzuela|zarzuelával]], ami még [[XIII. Alfonz spanyol király]] figyelmét is felkeltette.
 == Műveiből ==