„Búr háborúk” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: tt:Инглиз-бур сугышлары |
a Bot: következő eltávolítása: no:Boerkrigen (strong connection between (3) no:Boerkrigen and hu:Második búr háború) következő módosítása: ar:حروب البوير |
||
36. sor: | 36. sor: | ||
[[en:Boer Wars]] |
[[en:Boer Wars]] |
||
[[af:Anglo-Boereoorlog]] |
[[af:Anglo-Boereoorlog]] |
||
[[ar: |
[[ar:حروب البوير]] |
||
[[bg:Бурски войни]] |
[[bg:Бурски войни]] |
||
[[br:Brezel ar Boers]] |
[[br:Brezel ar Boers]] |
||
59. sor: | 59. sor: | ||
[[mk:Бурски војни]] |
[[mk:Бурски војни]] |
||
[[nl:Boerenoorlog (Zuid-Afrika)]] |
[[nl:Boerenoorlog (Zuid-Afrika)]] |
||
[[no:Boerkrigen]] |
|||
[[pl:Wojny burskie]] |
[[pl:Wojny burskie]] |
||
[[pt:Guerra dos Boers]] |
[[pt:Guerra dos Boers]] |
A lap 2011. június 29., 15:47-kori változata
A Búr háborúk (Afrikaans nyelven:Vryheidsoorloeë [szabadság háborúk]) a mai Dél-afrikai Köztársaság területén zajlottak le az Egyesült Királyság állt szembe az Oranje Szabadállammal és a Dél-afrikai Köztársaság-gal (Transvaal Köztársaság).
Az első búr háború
Az első búr háború (1880–1881), ismert még Transvaal háborúként egy viszonylag rövid konfliktus volt a britek és a búrok (holland telepesek) között akik sikeresen fellázadt brit kormány ellen Transvaal-ban, és helyreállították a függetlenségüket. A búrok a háború után kielégítően felszerelt és képzett reguláris haderőt állítottak fel. Nem utolsó sorban hazaszeretetük és jó harcmodoruk révén az angol hadsereg rövidesen meghátrált.
Második búr háború
A második búr háború (1899-1902) az elsővel szemben hosszú háború volt, bár búroknak 80 000 fővel hosszú távon nem volt esélye a 450 000 fős brit hadsereggel szemben, amelyben angol katonák mellett ausztrál, új-zélandi, kanadai, indiai, valamint egyiptomi katonák harcoltak, akiket a távolabbi gyarmatokról vezényeltek Dél-Afrikába. A búr hadsereg eleinte képzett, felfegyverzett reguláris sorkatonaságból állt, s megfelelően szervezett és teljes létszámra feltöltött gyalogsági és lovassági alakulatokkal harcolt, de mivel a brit hadseregnek nagyobb tartalékai voltak, ezért a búrok gyakorlati okok miatt áttértek a gerilla harcra, mivel a reguláris haderő fenntartása sokba került a két államnak. A véres harcok három évig tartottak, amelyekben körülbelül 30 000 katona és 28 000 civil halt meg. A vérontás amit a háború alatt láttak aggasztó volt, amiben közrejátszott, hogy a brit katonák nem ismerték a táj nehézségeit és rossz taktikát választottak. A britek közvetlenül a Transvaal és az Oranje Szabadállam ellen harcoltak. A háborút végül a britek nyerték és ezek a gyarmatok alkották később a Dél-Afrikai Unió egy részét. A háború után a búrok rendelkezhettek egy brit állampolgár minden jogával és a hivatali nyelv is az afrikaans (a holland egyik változata) maradt Transvaal és az Oranje Szabadállammal területén.
Civilek ellen
A második búr háború alatt, a brit kormány elrendelte, hogy építsenek koncentrációs táborokat, ahová a búr nőket, gyerekek és a búr gerillákat zártják. A történelem folyamán ezek voltak az első koncentrációs táborok, a minimális higiénia és a kevés élelmiszer miatt tömegével haltak éhen az emberek, valamit a járványok is rengeteg áldozatot szedtek. A brit taktika az volt, hogy így törjék meg a búr harcosok ellenállását, hogy a családjukat táborokba hurcolják és ott embertelen körülményeknek teszik ki. A búr hadsereg ugyanis a különböző farmokról és tanyákról szerezte az utánpótlást, így a brit hadsereg a hadtáp területet akarta felszámolni
Kitchener tábornok új stratégiát eszelt ki. A gerilla-harcot folytató búrok farmjait leromboltatta, a termést elpusztította, hogy kiéheztetéssel térdre kényszerítse a holland telepeseket. A civil lakosságot sem kímélték.
A búrok bár nagy mennyiségű fegyvert kaptak az angolokkal már javában ellenségeskedő németektől, ez azonban nem segített rajtuk. Az első világháború során részben német aggitálásra egy felkelés tört ki a búr területeken, amelynek célja volt a két búr állam régi függetlenségének helyreállítása. A felkelők megpróbáltak kapcsolatba lépni a közeli afrikai német gyarmatokon állomásozó erőkkel, de végül a felkelés nem járt sikerrel, azonban ez arra késztette a briteket, hogy további engedményeket tegyenek a búroknak.