„Hangosság” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a forrás |
||
| 5. sor: | 5. sor: | ||
A hangosság érzékelése erősen függ a frekvenciától. Tiszta, színuszos hang esetén a fül érzékenysége a legalacsonyabb hallható frekvenciától kb. 1000...5000 [[Hz]]-ig folytonosan növekszik, utána újra csökken. Ez igaz a [[hallásküszöb]]re, vagyis arra, hogy milyen minimális intenzitású hangokat vagyunk képesek egyáltalán érzékelni, és arra is, hogy mely hangnyomásszinteket érzünk azonos hangosságúnak különböző frekvenciákon. Ezt az úgynevezett ''egyenlő hangosságszintű görbéken'' vagy ''phon-görbéken'' ábrázolhatjuk. Definíció szerint a ''phon'' és a ''decibel'' érték 1000 Hz-en megegyezik, másutt a görbékről olvasható le. |
A hangosság érzékelése erősen függ a frekvenciától. Tiszta, színuszos hang esetén a fül érzékenysége a legalacsonyabb hallható frekvenciától kb. 1000...5000 [[Hz]]-ig folytonosan növekszik, utána újra csökken. Ez igaz a [[hallásküszöb]]re, vagyis arra, hogy milyen minimális intenzitású hangokat vagyunk képesek egyáltalán érzékelni, és arra is, hogy mely hangnyomásszinteket érzünk azonos hangosságúnak különböző frekvenciákon. Ezt az úgynevezett ''egyenlő hangosságszintű görbéken'' vagy ''phon-görbéken'' ábrázolhatjuk. Definíció szerint a ''phon'' és a ''decibel'' érték 1000 Hz-en megegyezik, másutt a görbékről olvasható le. |
||
== Források == |
|||
* Tarnóczy Tamás: Zenei akusztika – ISBN 963-330-401-6 |
|||
[[Kategória:Hangtan]] |
[[Kategória:Hangtan]] |
||
A lap 2006. november 12., 18:43-kori változata
A hangosság a hang fülünk által érzékelt intenzitásának, erősségének mértéke. Összefüggést mutat a hangnak mint rezgésfolyamatnak az intenzitásával, amplitúdójával, illetve függ a hang összetételétől, spektrumától, zenei hang esetén magasságától. Ez az összefüggés erősen szubjektív, csak kísérleti úton határozható meg.
A Weber-Fechner-féle „törvény” azt tételezi fel, hogy a hangosság a hangintenzitás logaritmusos függvénye, tehát a decibelben mért hangnyomásszint egy adott frekvencián azonos az érzékelt hangosságszinttel. Ezt a skálát nevezik phon-skálának, ilyen módon a phon a hangosság mértékegységeként használható.
A hangosság érzékelése erősen függ a frekvenciától. Tiszta, színuszos hang esetén a fül érzékenysége a legalacsonyabb hallható frekvenciától kb. 1000...5000 Hz-ig folytonosan növekszik, utána újra csökken. Ez igaz a hallásküszöbre, vagyis arra, hogy milyen minimális intenzitású hangokat vagyunk képesek egyáltalán érzékelni, és arra is, hogy mely hangnyomásszinteket érzünk azonos hangosságúnak különböző frekvenciákon. Ezt az úgynevezett egyenlő hangosságszintű görbéken vagy phon-görbéken ábrázolhatjuk. Definíció szerint a phon és a decibel érték 1000 Hz-en megegyezik, másutt a görbékről olvasható le.
Források
- Tarnóczy Tamás: Zenei akusztika – ISBN 963-330-401-6