„A méla Tempefői” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a box |
a →Cselekménye: forr. |
||
| 30. sor: | 30. sor: | ||
Végül Rozália, a szerelmes grófkisasszony ajándéka segíti ki szorongatott helyzetéből Tempefőit, de ezért meg a gróf kezdi őt üldözni. A bonyodalmaknak nincs vége, Csokonai ugyanis nem fejezte be a darabot. A fennmaradt vázlatok szerint Tempefőiről végül kiderült volna, hogy valójában gróf. |
Végül Rozália, a szerelmes grófkisasszony ajándéka segíti ki szorongatott helyzetéből Tempefőit, de ezért meg a gróf kezdi őt üldözni. A bonyodalmaknak nincs vége, Csokonai ugyanis nem fejezte be a darabot. A fennmaradt vázlatok szerint Tempefőiről végül kiderült volna, hogy valójában gróf. |
||
== Előadása == |
|||
1790-ben megalakult és 1792-ben Kelemen László vezetésével Pesten megkezdte rendszeres előadásait az első magyar világi színtársulat. Amikor Csokonai erről tudomást szerzett, megírta a ''Tempefői''t és debreceni diákként felajánlotta szolgálatait a pesti színészeknek. Hogy mi lett a sorsa ajánlkozásának, nem ismeretes. Életében a darabot nem adták elő. Modern változatát 1938-ban a Független Színpadon játszották, 1948-ban a Nemzeti Színház tűzte műsorára. |
|||
==Források== |
|||
*{{cite book|author= Pintér Jenő|authorlink=Pintér Jenő|editor = |others= |title= A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés|publisher= |location =Budapest | language = |year=1930–1941 |edition=5. kötet |id=(Magyar irodalom a 19. sz. első harmadában c. fejezet)| pages=}} |
|||
*{{cite book |author=Czibor János|authorlink= |editor =Vajda György Mihály |others= |title= Színházi kalauz |publisher= Gondolat Kiadó|location =Budapest|year= 1962|edition= |id= | pages =402–404|chapter = }} |
|||
{{források}} |
|||
A lap 2011. március 13., 23:43-kori változata
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
| Tempefői | |
| Adatok | |
| Szerző | Csokonai Vitéz Mihály |
| Műfaj | szatirikus színjáték |
| Eredeti nyelv | magyar |
A Tempefői Csokonai Vitéz Mihály első eredeti színdarabja. 1793-ban, a debreceni kollégium húsz éves diákjaként írta. Az ötfelvonásos szatirikus színjáték befejezetlen; teljes címe: A méla Tempefői, vagy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon.
Cselekménye
A vígjáték hőse Tempefői, a szegény poéta, aki a költészetből szeretne megélni, de csakhamar be kell látnia, hogy Magyarországon nem törődnek a költőkkel.
Művét kinyomatta Betrieger nyomdájában, de az árat nem tudja megfizetni. A szívtelen német nyomdász az adósok börtönébe akarja vettetni, de haladékot ad neki. Tempefői elindul hát pártfogót keresni. Kinyomtatott költeménye a gazdag Fegyverneki-család egyik őséről szól. Csakhogy gróf Fegyvernekitől hiába vár segítséget, mert az oktalanságnak véli a könyvekkel való vesződést, ingyenélő hazudozóknak tartja a poétákat. Az egyik grófkisasszony utálja a könyveket. Testvére és ellenpólusa, Rozália azonban lelkesedik az irodalomért, bele is szeret a kóbor poétába. Báró Sertepertinek, „Szemétvára örökös urá”-nak a gróféhoz hasonló a véleménye, szerinte a verskoholás alávalóság.
Tökkolopi kártyajátékával dicsekszik, más nem is érdekli. Koppóházy privilegizált henyélőknek mondja a költőket, akik könyvekkel csalnak ki pénzt a becsületes emberek zsebéből. Tempefőiből még az inasok is csúfot űznek, az olcsó rigmusokat gyártó Csikorgó megalázza; az egyháznak van ugyan pénze, de azt más célra tartogatja.
Végül Rozália, a szerelmes grófkisasszony ajándéka segíti ki szorongatott helyzetéből Tempefőit, de ezért meg a gróf kezdi őt üldözni. A bonyodalmaknak nincs vége, Csokonai ugyanis nem fejezte be a darabot. A fennmaradt vázlatok szerint Tempefőiről végül kiderült volna, hogy valójában gróf.
Előadása
1790-ben megalakult és 1792-ben Kelemen László vezetésével Pesten megkezdte rendszeres előadásait az első magyar világi színtársulat. Amikor Csokonai erről tudomást szerzett, megírta a Tempefőit és debreceni diákként felajánlotta szolgálatait a pesti színészeknek. Hogy mi lett a sorsa ajánlkozásának, nem ismeretes. Életében a darabot nem adták elő. Modern változatát 1938-ban a Független Színpadon játszották, 1948-ban a Nemzeti Színház tűzte műsorára.
Források
- Pintér Jenő. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, 5. kötet. (Magyar irodalom a 19. sz. első harmadában c. fejezet) (1930–1941)
- Czibor János.szerk.: Vajda György Mihály: Színházi kalauz. Budapest: Gondolat Kiadó, 402–404. o. (1962)