„Hagyományos kínai orvoslás” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Luckas-bot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: et:Hiina traditsionaalne meditsiin
RibotBOT (vitalap | szerkesztései)
a r2.6.5) (Bot: következő hozzáadása: lt:Tradicinė kinų medicina következő módosítása: et:Hiina meditsiin
42. sor: 42. sor:
[[eo:Ĉina tradicia medicino]]
[[eo:Ĉina tradicia medicino]]
[[es:Medicina china tradicional]]
[[es:Medicina china tradicional]]
[[et:Hiina traditsionaalne meditsiin]]
[[et:Hiina meditsiin]]
[[fa:پزشکی سنتی چینی]]
[[fa:پزشکی سنتی چینی]]
[[fi:Perinteinen kiinalainen lääkintä]]
[[fi:Perinteinen kiinalainen lääkintä]]
53. sor: 53. sor:
[[kn:ಚೀನಿಯರ ಸಾಂಪ್ರದಾಯಿಕ ಔಷಧಿ]]
[[kn:ಚೀನಿಯರ ಸಾಂಪ್ರದಾಯಿಕ ಔಷಧಿ]]
[[ko:중의학]]
[[ko:중의학]]
[[lt:Tradicinė kinų medicina]]
[[ms:Perubatan tradisional Cina]]
[[ms:Perubatan tradisional Cina]]
[[nl:Traditionele Chinese geneeskunde]]
[[nl:Traditionele Chinese geneeskunde]]

A lap 2011. március 13., 20:39-kori változata

Hagyományos kínai gyógyászati/szárított gyógynövény bolt Tsim Sha Tsuiban, Hongkong

A hagyományos kínai orvoslás (rövidítve HKO, Sablon:Zh-stp) egy sor Kínából eredő hagyományos orvosi eljárást takar. A nyugati világ nagy részében kiegészítő, illetve alternatív orvosi rendszernek tekintik, míg Ázsia nagy részén az elsődleges orvosi ellátás része.

A HKO olyan kezeléseket jelent, mint a gyógynövénykúrák, akupunktúra, étrendterápiák, Tui na és Siacu masszázs; gyakran a Qigong és a Tai chi-t is szorosan összefüggésbe hozzák a HKO-sal.

A HKO elmélete rendkívül összetett. Eredete évezredekre nyúlik vissza. Elmélete a természet, a kozmosz és az emberi test aprólékos megfigyelésén alapszik. Legfőbb elméleti alapjai a Jin-jang, az az öt elem (öt fázis), az emberi test csatorna (meridián) rendszere, a Zand Fu elmélet, a hat megerősítés, a négy réteg, stb. Tudományos szempontból az elméletek megalapozottsága és rendszerezése hiányos.

Története

A hagyományos kínai orvoslás filozófiája ugyanabból a tőből ered, mint a taoizmus és a buddhizmus. Azt a klasszikus keleti világlátást tükrözi, mely szerint az élet és az egyének tevékenysége minden szinten szoros kapcsolatban áll a környezettel.[1] Említésre méltó továbbá, hogy a legkorábbi hagyományos kínai orvoslás azon taoista mesterektől származott, akik különleges érzékkel rendelkeztek az emberi testtel és működésével kapcsolatosan, több órás meditációjuknak köszönhetően. Valószínűleg ez az oka, hogy a HKO oly sok taoista eredetű elvet örökölt.

Uralkodásának aranykora alatt i. e. 2698-tól 2596-ig, Csi Po (岐伯) miniszterével folytatott párbeszédének eredményeképp, a kínai hagyományok feltételezése szerint Huang Ti, a Sárga Császár alkotta meg a Nej csing szu vent (内经·素問》) avagy a Belső könyvek - Egyszerű kérdések (más értelmezés szerint: A belgyógyászat alapkérdései) melyet Huang Ti nej csingként is ismerünk. A modern tudomány feltételezése szerint ezt a szöveget egy névtelen tudós vagy tudósok állíthatták össze, nem korábban mint a Han-dinasztia idején, alig több mint kétezer éve.

A Han-dinasztia (i. e. 202 – i.sz. 220) ideje alatt Zhang Zhongjing (张仲景/張仲景), a kínai Hippokratész, aki Chang-sha polgármestere volt az i.sz. második század vége felé, írta az Értekezés a hidegkárokról című tanulmányt, mely a legkorábbi ismert utalást tartalmazza a Neijing Suwen-re vonatkozólag. Egy másik kiemelkedő Han belgyógyász, Hua Tuo (i.sz. 140 – 208) volt, aki betegeit borból és porrá tört kenderből készített szerrel altatta. Hua orvosi-, sebészi beavatkozásai, valamint gyógynövény kezelései szintén használatban voltak fejfájások, szédülés, bélférgek, láz, köhögés, torokfájás ellen, sőt még egy nőgyógyászati diagnózis során is, ahol halott magzatot kellett eltávolítani egy nő testéből.

A Jin-dinasztia korabeli orvos, az akupunktúra és moxaterápia szószólója, Huang-fu Mi (i.sz. 215 - 282) szintén idézett a Sárga Császártól Jia Yi Jing (甲乙经/甲乙經) című művében i.sz. 265 körül. A Tang-dinasztia idején, Wang Ping állítása szerint birtokába jutott egy eredeti Neijing Suwennek, melyet alaposan kibővített és továbbszerkesztett. Ezt a művet egy császári bizottság az i.sz. XI. században vizsgálta át.

Magyarországon

Dr. Eőry Ajándok, a biológiai tudományok kandidátusa meghívására érkeztek kinai professzorok az akupunktúra megismertetésére, gyógyításra az 1989 év szeptemberében. Tevékenységüket a Magyar Tudományos Akadémia jóváhagyásával végzik.[2]

Hivatkozások

  1. Su Wen, 3. fejezet
  2. [1]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Traditional Chinese Medicine című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Lásd még

Külső hivatkozások