„Hagyományos kínai orvoslás” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.5.2) (Bot: következő hozzáadása: sr:Традиционална кинеска медицина |
a r2.6.3) (Bot: következő hozzáadása: sl:Tradicionalna kitajska medicina |
||
55. sor: | 55. sor: | ||
[[pt:Medicina tradicional chinesa]] |
[[pt:Medicina tradicional chinesa]] |
||
[[ru:Традиционная китайская медицина]] |
[[ru:Традиционная китайская медицина]] |
||
[[sl:Tradicionalna kitajska medicina]] |
|||
[[sr:Традиционална кинеска медицина]] |
[[sr:Традиционална кинеска медицина]] |
||
[[sv:Traditionell kinesisk medicin]] |
[[sv:Traditionell kinesisk medicin]] |
A lap 2011. január 1., 00:28-kori változata
A hagyományos kínai orvoslás (rövidítve HKO, Sablon:Zh-stp) egy sor Kínából eredő hagyományos orvosi eljárást takar. A nyugati világ nagy részében kiegészítő, illetve alternatív orvosi rendszernek tekintik, míg Ázsia nagy részén az elsődleges orvosi ellátás része.
A HKO olyan kezeléseket jelent, mint a gyógynövénykúrák, akupunktúra, étrendterápiák, Tui na és Siacu masszázs; gyakran a Qigong és a Tai chi-t is szorosan összefüggésbe hozzák a HKO-sal.
A HKO elmélete rendkívül összetett. Eredete évezredekre nyúlik vissza. Elmélete a természet, a kozmosz és az emberi test aprólékos megfigyelésén alapszik. Legfőbb elméleti alapjai a Jin-jang, az az öt elem (öt fázis), az emberi test csatorna (meridián) rendszere, a Zand Fu elmélet, a hat megerősítés, a négy réteg, stb. Tudományos szempontból az elméletek megalapozottsága és rendszerezése hiányos.
Története
A hagyományos kínai orvoslás filozófiája ugyanabból a tőből ered, mint a taoizmus és a buddhizmus. Azt a klasszikus keleti világlátást tükrözi, mely szerint az élet és az egyének tevékenysége minden szinten szoros kapcsolatban áll a környezettel.[1] Említésre méltó továbbá, hogy a legkorábbi hagyományos kínai orvoslás azon taoista mesterektől származott, akik különleges érzékkel rendelkeztek az emberi testtel és működésével kapcsolatosan, több órás meditációjuknak köszönhetően. Valószínűleg ez az oka, hogy a HKO oly sok taoista (daoista) eredetű elvet örökölt.
Uralkodásának aranykora alatt i.e. 2698-tól 2596-ig, Ch'i Pai (岐伯) miniszterével folytatott párbeszédének eredményeképp, a kínai hagyományok feltételezése szerint Huangdi, a Sárga Császár alkotta meg a Neijing Suwen-t (《内经·素问》) avagy a Belgyógyászat alapkérdései, melyet Huangdi Neijing-ként is ismerünk. A modern tudomány feltételezése szerint ezt a szöveget egy névtelen tudós állíthatta össze, nem korábban mint a Han-dinasztia idején, alig több mint kétezer éve.
A Han-dinasztia (i.e. 202 – i.sz. 220) ideje alatt Zhang Zhongjing (张仲景/張仲景), a kínai Hippokratész, aki Chang-sha polgármestere volt az i.sz. második század vége felé, írta az Értekezés a hidegkárokról című tanulmányt, mely a legkorábbi ismert utalást tartalmazza a Neijing Suwen-re vonatkozólag. Egy másik kiemelkedő Han belgyógyász, Hua Tuo (i.sz. 140 – 208) volt, aki betegeit borból és porrá tört kenderből készített szerrel altatta. Hua orvosi-, sebészi beavatkozásai, valamint gyógynövény kezelései szintén használatban voltak fejfájások, szédülés, bélférgek, láz, köhögés, torokfájás ellen, sőt még egy nőgyógyászati diagnózis során is, ahol halott magzatot kellett eltávolítani egy nő testéből.
A Jin-dinasztia korabeli orvos, az akupunktúra és moxaterápia szószólója, Huang-fu Mi (i.sz. 215 - 282) szintén idézett a Sárga Császártól Jia Yi Jing (甲乙经/甲乙經) című művében i.sz. 265 körül. A Tang-dinasztia idején, Wang Ping állítása szerint birtokába jutott egy eredeti Neijing Suwennek, melyet alaposan kibővített és továbbszerkesztett. Ezt a művet egy császári bizottság az i.sz. XI. században vizsgálta át.
Magyarországon
Dr. Eőry Ajándok, a biológiai tudományok kandidátusa meghívására érkeztek kinai professzorok az akupunktúra megismertetésére, gyógyításra az 1989 év szeptemberében. Tevékenységüket a Magyar Tudományos Akadémia jóváhagyásával végzik.[2]
Hivatkozások
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Traditional Chinese Medicine című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.