„Spira György” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Főbb művei: minor |
a kisebb formai javítások |
||
4. sor: | 4. sor: | ||
Spira Zsigmond és Hamberger Ilona gyermekeként zsidó kispolgári családba született. Felesége Lengyel Márta. |
Spira Zsigmond és Hamberger Ilona gyermekeként zsidó kispolgári családba született. Felesége Lengyel Márta. |
||
Származása alapvetően rányomta bélyegét életére: a [[vészkorszak]] borzalmait ő sem kerülhette el. A sárga csillag viselésére kényszerítve 1943-1944 során a [[Délvidék]]re került munkásszolgálatosként. A [[Radnóti Miklós]]t is soraiban tudó [http://nol.hu/archivum/archiv-416718 bori erőltetett menettel] 1944 októberében az [[újvidék]]i selyemfonógyárba érkezett, mivel a szovjet csaptok előretörése után a munkatábort felszámolták. Innen a selyemfonóból sikerült egy magyar tiszt segítségével megmenekülnie, mielőtt a menet kíséretét [[SS]]-tisztek vették volna át.<ref>ÉS, 2007. dec. 6.</ref> A [[második világháború |
Származása alapvetően rányomta bélyegét életére: a [[vészkorszak]] borzalmait ő sem kerülhette el. A sárga csillag viselésére kényszerítve 1943-1944 során a [[Délvidék]]re került munkásszolgálatosként. A [[Radnóti Miklós]]t is soraiban tudó [http://nol.hu/archivum/archiv-416718 bori erőltetett menettel] 1944 októberében az [[újvidék]]i selyemfonógyárba érkezett, mivel a szovjet csaptok előretörése után a munkatábort felszámolták. Innen a selyemfonóból sikerült egy magyar tiszt segítségével megmenekülnie, mielőtt a menet kíséretét [[SS]]-tisztek vették volna át.<ref>ÉS, 2007. dec. 6.</ref> A [[második világháború|világháború]] alatti borzalmak nagymértékben befolyásolták történelemszemléletét, és számára a [[szovjet]] hadsereg 1945-ös magyarországi jelenléte ténylegesen felszabadulásnak volt tekinthető. |
||
A háborút követően a budapesti [[Pázmány Péter Tudományegyetem]]en végezte tanulmányait 1948-ig. Egyetemi évei alatt versei és elbeszélései jelentek meg. |
A háborút követően a budapesti [[Pázmány Péter Tudományegyetem]]en végezte tanulmányait 1948-ig. Egyetemi évei alatt versei és elbeszélései jelentek meg. |
||
Az [[1848-49-es forradalom és szabadságharc |
Az [[1848-49-es forradalom és szabadságharc|1848. márciusi forradalom]] centenáriumi megemlékezés-sorozata alapvetően meghatározta későbbi érdeklődési körét és munkásságát. Így egyetemi tanulmányait követően már [[1949]]-től az [[MTA]] Történettudományi Intézetében dolgozott; egészen [[1995]]-ös nyugdíjba vonulásáig az intézmény munkatársa, majd főmunkatársa és tudományos tanácsadója volt. Ezt követően pedig nyugdíjas tanácsadóként segítette a TTI munkáját. A tudományos közéletbe történt bekapcsolódását követően az elsők között 1952-ben szerzett [[tudományos fokozat|kandidátusi]] fokozatot, majd 1981-ben akadémiai doktorátust.<ref name="Zachar">Zachar, 2008.</ref> |
||
Kutatóévei alatt elsődlegesen az 1848-49-es polgári, társadalmi átalakulást helyezte munkássága középpontjába. Ekkor a korszak történetírását nagymértékben befolyásolta a magát [[marxista |
Kutatóévei alatt elsődlegesen az 1848-49-es polgári, társadalmi átalakulást helyezte munkássága középpontjába. Ekkor a korszak történetírását nagymértékben befolyásolta a magát [[marxista|marxistának]] mondó, de valójában [[sztálinizmus|sztálinista]] dogmatika szemlélete és politikai intenciója. Míg a korábbi munkák meghatározóan a katonai-hadtörténeti események taglalásában látták a forradalom és szabadságharc bemutatásának legjobb megközelítését, addig most a gazdasági és társadalmi vonatkozások kerültek előtérbe. Ebbe a sorba illeszkedett a „Kossuth-emlékkönyv”, amelyben az egyik legterjedelmesebb tanulmányt („[[Kossuth Lajos]] forradalmi szövetsége a radikális baloldallal és a népi tömegekkel”) Spira György írta. Az új [[történetfilozófia]]i megközelítést példázza „A magyar nép története” című összegzésben általa írott fejezet is. Az előírt sablonok közé szorított történetírás szellemében [[1959]]-ben jelent meg „A magyar forradalom 1848-49-ben” címet viselő korszakos monográfiája is.<ref name="Fonagy">Fónagy, 2008.</ref> Spira mindvégig a revolúció pártján állt és a radikális forradalmi ifjak szemszögéből ítélte meg az események főszereplőit és mozgatórugóit is. |
||
{{Idézet3|''"Egyértelműen a forradalom mellett áll, persze ennek szélesebb értelmezésével, amibe valahol Széchenyi is belefér, gyilkos iróniával a forradalom akkori ellenfeleivel szemben. Az iróniát kiváltó gyűlölet valóban őszinte, de olykor talán nem a legjobb útmutató az események megítélésében. Spira György véleményét mégis tiszteletben kell tartani, mert őszinte meggyőződés és hatalmas bizonyítóanyag áll mögötte."'' | Niederhauser Emil<ref>[http://epa.oszk.hu/00700/00775/00034/1128-1136.html Niederhauser Emil recenziója, Magyar Tudomány 2001. szeptember]</ref>|}} |
{{Idézet3|''"Egyértelműen a forradalom mellett áll, persze ennek szélesebb értelmezésével, amibe valahol Széchenyi is belefér, gyilkos iróniával a forradalom akkori ellenfeleivel szemben. Az iróniát kiváltó gyűlölet valóban őszinte, de olykor talán nem a legjobb útmutató az események megítélésében. Spira György véleményét mégis tiszteletben kell tartani, mert őszinte meggyőződés és hatalmas bizonyítóanyag áll mögötte."'' | Niederhauser Emil<ref>[http://epa.oszk.hu/00700/00775/00034/1128-1136.html Niederhauser Emil recenziója, Magyar Tudomány 2001. szeptember]</ref>|}} |
||
Az új történelemszemléletnek megfelelően vállalt, az alsóbb néprétegek sorsát központi elemként használó, a társadalmi változásokra koncentráló munkássága során azonban Spira mindvégig saját nézeteihez ragaszkodott, melyek hol egybeestek, hol ellentmondtak a hivatalos kánon megfogalmazásainak. A 70-es évek során sorra jelentek meg kötetei, melyek sok esetben meghatározták egy generáció 1848-ról vallott felfogását és képét. |
Az új történelemszemléletnek megfelelően vállalt, az alsóbb néprétegek sorsát központi elemként használó, a társadalmi változásokra koncentráló munkássága során azonban Spira mindvégig saját nézeteihez ragaszkodott, melyek hol egybeestek, hol ellentmondtak a hivatalos kánon megfogalmazásainak. A 70-es évek során sorra jelentek meg kötetei, melyek sok esetben meghatározták egy generáció 1848-ról vallott felfogását és képét. |
||
Spira – noha alapvető forrásfeltárást végzett és mindvégig levéltári iratokat elemezve jutott el következtetéseire – számos alkalommal került szembe kutatótársaival és kollégáival, nem fogadva el a saját revolucionista álláspontjától eltávolodó, eltérő megközelítésmódot. Jól szemléltette ezt két tanulmánykötetének címe is: „Jottányit se a negyvennyolcból!” (1989) és „Vad tűzzel” (2000). |
Spira – noha alapvető forrásfeltárást végzett és mindvégig levéltári iratokat elemezve jutott el következtetéseire – számos alkalommal került szembe kutatótársaival és kollégáival, nem fogadva el a saját revolucionista álláspontjától eltávolodó, eltérő megközelítésmódot. Jól szemléltette ezt két tanulmánykötetének címe is: „Jottányit se a negyvennyolcból!” (1989) és „Vad tűzzel” (2000).<ref name="Fonagy"/> Ennek ellenére Spira képes volt bizonyos tekintetben önrevízióra és folyamatosan finomította eseményekről vallott nézeteit. Így már az [[1979]]-es összefoglalásban is egyértelműen a nemzetközi események összefüggéseibe ágyazta a hazai történéseket és összekapcsolta – részben [[Diószegi István]] munkásságát is figyelembe véve – a magyar mozgalom lehetőségeit és sorsát az [[európa]]i forradalmi mozgalmak felemelkedésével és hanyatlásával. |
||
1987-ben kezdeményezte a [http://www.tddsz.hu Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének] megalakítását. A TDDSZ lett, az 1988-as Metró-klubban történt megalakulása után, a [[Kádár-rendszer |
1987-ben kezdeményezte a [http://www.tddsz.hu Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének] megalakítását. A TDDSZ lett, az 1988-as Metró-klubban történt megalakulása után, a [[Kádár-rendszer|pártállam]] első legális [[Rendszerváltás Magyarországon|ellenzéki]] szervezete. |
||
A történetírás eszmei és politikai hátterének változásával Spira is sok tekintetben háttérbe szorult. [[1998]]-ban az általa oly sokra értékelt forradalom százötvenedik évfordulójára készült el „A pestiek Petőfi és Haynau között” című kötete. A riportszerű előadásmódban, egyfajta dokumentumkrónikában bemutatott eseménysor ez alkalommal [[Pest]], [[Buda]] és [[Óbuda]] társadalmi átalakulására, az egységes Budapest alapjainak lerakására koncentrált, de természetesen komoly tér jutott benne a fővárosban lezajló országos eseményeknek is. Az ezredfordulón a [[vajdaság]]i [[Újvidék]]en látott napvilágot „Hrabovszky altábornagy tévelygései Péterváradtól Alamócig” című munkája, amely egyben utolsó önálló monográfiája is volt. A [[pétervárad]]i, majd budai főhadparancsnokként ténykedő [[Hrabovszky János]] altábornagy 1848-49-es pályafutásán keresztül mutatta be a magyar-szerb-horvát viszony bonyolultságát, a [[Batthyány-kormány]], az udvar és [[ |
A történetírás eszmei és politikai hátterének változásával Spira is sok tekintetben háttérbe szorult. [[1998]]-ban az általa oly sokra értékelt forradalom százötvenedik évfordulójára készült el „A pestiek Petőfi és Haynau között” című kötete. A riportszerű előadásmódban, egyfajta dokumentumkrónikában bemutatott eseménysor ez alkalommal [[Pest]], [[Buda]] és [[Óbuda]] társadalmi átalakulására, az egységes Budapest alapjainak lerakására koncentrált, de természetesen komoly tér jutott benne a fővárosban lezajló országos eseményeknek is. Az ezredfordulón a [[vajdaság]]i [[Újvidék]]en látott napvilágot „Hrabovszky altábornagy tévelygései Péterváradtól Alamócig” című munkája, amely egyben utolsó önálló monográfiája is volt. A [[pétervárad]]i, majd budai főhadparancsnokként ténykedő [[Hrabovszky János]] altábornagy 1848-49-es pályafutásán keresztül mutatta be a magyar-szerb-horvát viszony bonyolultságát, a [[Batthyány-kormány]], az udvar és [[Josip Jelačić|Josip Jellačić]] kapcsolatát, a katonai ellenforradalom kibontakozását, s az esküi és rokonszenvei között őrlődő cs. kir. tisztikar dilemmáit.<ref name="Zachar"/> |
||
Utolsó tanulmánykötetében - visszakanyarodva munkásságának egyik központi szereplőjéhez - [[Széchenyi István |
Utolsó tanulmánykötetében - visszakanyarodva munkásságának egyik központi szereplőjéhez - [[Széchenyi István|"Széchenyiről"]] értekezett. Utalva az aktuálpolitikai vitákra egyértelművé tette, hogy csak az járhat el a nagy ős nevében, aki komolyan veszi intelmeit, és saját kora problémáira keresi a megfelelő választ. Mindennek során hajlandó volt saját korábbi nézeteinek is a revideálására, és kereste a reális történelmi képet, ugyanakkor alapelveihez mindvégig hűen ragaszkodott. |
||
2007. december 3-án hunyt el Budapesten. |
2007. december 3-án hunyt el Budapesten. |
||
== Főbb művei == |
== Főbb művei == |
||
*''Kossuth Lajos'' (Lukács Lajossal és Mérei Gyulával, [[1952]]) |
* ''Kossuth Lajos'' (Lukács Lajossal és Mérei Gyulával, [[1952]]) |
||
*''Kossuth Lajos forradalmi szövetsége a radikális baloldallal és a népi tömegekkel'' (1952) |
* ''Kossuth Lajos forradalmi szövetsége a radikális baloldallal és a népi tömegekkel'' (1952) |
||
*''Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1711–1790'' (szerkesztő, 1952) |
* ''Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1711–1790'' (szerkesztő, 1952) |
||
*''A magyar forradalom 1848-49-ben'' ([[1959]]) |
* ''A magyar forradalom 1848-49-ben'' ([[1959]]) |
||
*''[[1848]] Széchenyije és Széchenyi 1848-a'' ([[1964]]) |
* ''[[1848]] Széchenyije és Széchenyi 1848-a'' ([[1964]]) |
||
*''A negyvennyolcas nemzedék nyomában'' (tanulmányok, [[1973]]) |
* ''A negyvennyolcas nemzedék nyomában'' (tanulmányok, [[1973]]) |
||
*''Negyvennyolc a kortársak szemével'' (Rózsa Györggyel, 1973) |
* ''Negyvennyolc a kortársak szemével'' (Rózsa Györggyel, 1973) |
||
*''[[Petőfi]] napja'' ([[1975]]) |
* ''[[Petőfi]] napja'' ([[1975]]) |
||
*''Széchenyi a negyvennyolcas forradalomban'' ([[1979]]) |
* ''Széchenyi a negyvennyolcas forradalomban'' ([[1979]]) |
||
*''A nemzetiségi kérdés a negyvennyolcas forradalom Magyarországán'' ([[1980]]) |
* ''A nemzetiségi kérdés a negyvennyolcas forradalom Magyarországán'' ([[1980]]) |
||
*''Négy magyar sors'' ([[1983]]) |
* ''Négy magyar sors'' ([[1983]]) |
||
*''Jottányit se a negyvennyolcból!'' ([[1989]]) |
* ''Jottányit se a negyvennyolcból!'' ([[1989]]) |
||
*''Kossuth és alkotmányterve'' (1989), |
* ''Kossuth és alkotmányterve'' (1989), |
||
*''[[Széchenyi István]] válogatott művei I-III.'' (szerkesztő, [[1991]]), |
* ''[[Széchenyi István]] válogatott művei I-III.'' (szerkesztő, [[1991]]), |
||
*''A pestiek Petőfi és [[Haynau]] között'' ([[1998]]), |
* ''A pestiek Petőfi és [[Haynau]] között'' ([[1998]]), |
||
*''Vad tűzzel'' (tanulmányok, [[2000]] |
* ''Vad tűzzel'' (tanulmányok, [[2000]] |
||
*''Széchenyiről'' (tanulmányok, 2005), |
* ''Széchenyiről'' (tanulmányok, 2005), |
||
*''Egy grófi cím adományozásáról'' (ÉS, 2003/21.), |
* ''Egy grófi cím adományozásáról'' (ÉS, 2003/21.), |
||
*''Hol ülésezett [[Batthyány Lajos]] kormánya?'' (ÉS, 2003/3.), |
* ''Hol ülésezett [[Batthyány Lajos]] kormánya?'' (ÉS, 2003/3.), |
||
*''A pestiek az 1848-as forradalomban'' (interjú, ÉS, 2002/11., Rádai Eszter) |
* ''A pestiek az 1848-as forradalomban'' (interjú, ÉS, 2002/11., Rádai Eszter) |
||
*''[http://www.multesjovo.hu/hu/content_one.asp?ContentID=296&PrintedID=19 Csempészkedő zsidók 1848 őszén]'' (Új Múlt és Jövő folyóirat 1998/4.) |
* ''[http://www.multesjovo.hu/hu/content_one.asp?ContentID=296&PrintedID=19 Csempészkedő zsidók 1848 őszén]'' (Új Múlt és Jövő folyóirat 1998/4.) |
||
*''[http://www.multesjovo.hu/hu/content_one.asp?ContentID=293&PrintedID=18 Egy szakvélemény a pesti zsidókról 1849 augusztusából]'' (Új Múlt és Jövő folyóirat 1999/2.) |
* ''[http://www.multesjovo.hu/hu/content_one.asp?ContentID=293&PrintedID=18 Egy szakvélemény a pesti zsidókról 1849 augusztusából]'' (Új Múlt és Jövő folyóirat 1999/2.) |
||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
{{források}} |
{{források}} |
||
==Források== |
== Források == |
||
*[http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=19084 Múlt-kor történelmi portál] |
* [http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=19084 Múlt-kor történelmi portál] |
||
*Élet és Irodalom, 2007. december 6. |
* Élet és Irodalom, 2007. december 6. |
||
*[http://www.tddsz.hu/downloads/Spira_Gyorgy_temetesere.doc Fónagy Zoltán búcsúztatója] |
* [http://www.tddsz.hu/downloads/Spira_Gyorgy_temetesere.doc Fónagy Zoltán búcsúztatója] |
||
*Zachar Péter Krisztián: Spira György (1925-2007). Századok 2008/4. (142. évf.) 1063-1068.o. |
* Zachar Péter Krisztián: Spira György (1925-2007). Századok 2008/4. (142. évf.) 1063-1068.o. |
||
{{DEFAULTSORT:Spira Gyo~rgy}} |
|||
[[Kategória:Magyar történészek]] |
[[Kategória:Magyar történészek]] |
A lap 2010. július 3., 06:17-kori változata
Spira György (Budapest, 1925. április 4. – Budapest, 2007. december 3.) történész, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történetének neves kutatója.
Élete és munkássága
Spira Zsigmond és Hamberger Ilona gyermekeként zsidó kispolgári családba született. Felesége Lengyel Márta.
Származása alapvetően rányomta bélyegét életére: a vészkorszak borzalmait ő sem kerülhette el. A sárga csillag viselésére kényszerítve 1943-1944 során a Délvidékre került munkásszolgálatosként. A Radnóti Miklóst is soraiban tudó bori erőltetett menettel 1944 októberében az újvidéki selyemfonógyárba érkezett, mivel a szovjet csaptok előretörése után a munkatábort felszámolták. Innen a selyemfonóból sikerült egy magyar tiszt segítségével megmenekülnie, mielőtt a menet kíséretét SS-tisztek vették volna át.[1] A világháború alatti borzalmak nagymértékben befolyásolták történelemszemléletét, és számára a szovjet hadsereg 1945-ös magyarországi jelenléte ténylegesen felszabadulásnak volt tekinthető.
A háborút követően a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte tanulmányait 1948-ig. Egyetemi évei alatt versei és elbeszélései jelentek meg.
Az 1848. márciusi forradalom centenáriumi megemlékezés-sorozata alapvetően meghatározta későbbi érdeklődési körét és munkásságát. Így egyetemi tanulmányait követően már 1949-től az MTA Történettudományi Intézetében dolgozott; egészen 1995-ös nyugdíjba vonulásáig az intézmény munkatársa, majd főmunkatársa és tudományos tanácsadója volt. Ezt követően pedig nyugdíjas tanácsadóként segítette a TTI munkáját. A tudományos közéletbe történt bekapcsolódását követően az elsők között 1952-ben szerzett kandidátusi fokozatot, majd 1981-ben akadémiai doktorátust.[2]
Kutatóévei alatt elsődlegesen az 1848-49-es polgári, társadalmi átalakulást helyezte munkássága középpontjába. Ekkor a korszak történetírását nagymértékben befolyásolta a magát marxistának mondó, de valójában sztálinista dogmatika szemlélete és politikai intenciója. Míg a korábbi munkák meghatározóan a katonai-hadtörténeti események taglalásában látták a forradalom és szabadságharc bemutatásának legjobb megközelítését, addig most a gazdasági és társadalmi vonatkozások kerültek előtérbe. Ebbe a sorba illeszkedett a „Kossuth-emlékkönyv”, amelyben az egyik legterjedelmesebb tanulmányt („Kossuth Lajos forradalmi szövetsége a radikális baloldallal és a népi tömegekkel”) Spira György írta. Az új történetfilozófiai megközelítést példázza „A magyar nép története” című összegzésben általa írott fejezet is. Az előírt sablonok közé szorított történetírás szellemében 1959-ben jelent meg „A magyar forradalom 1848-49-ben” címet viselő korszakos monográfiája is.[3] Spira mindvégig a revolúció pártján állt és a radikális forradalmi ifjak szemszögéből ítélte meg az események főszereplőit és mozgatórugóit is.
„ | "Egyértelműen a forradalom mellett áll, persze ennek szélesebb értelmezésével, amibe valahol Széchenyi is belefér, gyilkos iróniával a forradalom akkori ellenfeleivel szemben. Az iróniát kiváltó gyűlölet valóban őszinte, de olykor talán nem a legjobb útmutató az események megítélésében. Spira György véleményét mégis tiszteletben kell tartani, mert őszinte meggyőződés és hatalmas bizonyítóanyag áll mögötte." | ” |
– Niederhauser Emil[4] |
Az új történelemszemléletnek megfelelően vállalt, az alsóbb néprétegek sorsát központi elemként használó, a társadalmi változásokra koncentráló munkássága során azonban Spira mindvégig saját nézeteihez ragaszkodott, melyek hol egybeestek, hol ellentmondtak a hivatalos kánon megfogalmazásainak. A 70-es évek során sorra jelentek meg kötetei, melyek sok esetben meghatározták egy generáció 1848-ról vallott felfogását és képét.
Spira – noha alapvető forrásfeltárást végzett és mindvégig levéltári iratokat elemezve jutott el következtetéseire – számos alkalommal került szembe kutatótársaival és kollégáival, nem fogadva el a saját revolucionista álláspontjától eltávolodó, eltérő megközelítésmódot. Jól szemléltette ezt két tanulmánykötetének címe is: „Jottányit se a negyvennyolcból!” (1989) és „Vad tűzzel” (2000).[3] Ennek ellenére Spira képes volt bizonyos tekintetben önrevízióra és folyamatosan finomította eseményekről vallott nézeteit. Így már az 1979-es összefoglalásban is egyértelműen a nemzetközi események összefüggéseibe ágyazta a hazai történéseket és összekapcsolta – részben Diószegi István munkásságát is figyelembe véve – a magyar mozgalom lehetőségeit és sorsát az európai forradalmi mozgalmak felemelkedésével és hanyatlásával.
1987-ben kezdeményezte a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének megalakítását. A TDDSZ lett, az 1988-as Metró-klubban történt megalakulása után, a pártállam első legális ellenzéki szervezete.
A történetírás eszmei és politikai hátterének változásával Spira is sok tekintetben háttérbe szorult. 1998-ban az általa oly sokra értékelt forradalom százötvenedik évfordulójára készült el „A pestiek Petőfi és Haynau között” című kötete. A riportszerű előadásmódban, egyfajta dokumentumkrónikában bemutatott eseménysor ez alkalommal Pest, Buda és Óbuda társadalmi átalakulására, az egységes Budapest alapjainak lerakására koncentrált, de természetesen komoly tér jutott benne a fővárosban lezajló országos eseményeknek is. Az ezredfordulón a vajdasági Újvidéken látott napvilágot „Hrabovszky altábornagy tévelygései Péterváradtól Alamócig” című munkája, amely egyben utolsó önálló monográfiája is volt. A péterváradi, majd budai főhadparancsnokként ténykedő Hrabovszky János altábornagy 1848-49-es pályafutásán keresztül mutatta be a magyar-szerb-horvát viszony bonyolultságát, a Batthyány-kormány, az udvar és Josip Jellačić kapcsolatát, a katonai ellenforradalom kibontakozását, s az esküi és rokonszenvei között őrlődő cs. kir. tisztikar dilemmáit.[2]
Utolsó tanulmánykötetében - visszakanyarodva munkásságának egyik központi szereplőjéhez - "Széchenyiről" értekezett. Utalva az aktuálpolitikai vitákra egyértelművé tette, hogy csak az járhat el a nagy ős nevében, aki komolyan veszi intelmeit, és saját kora problémáira keresi a megfelelő választ. Mindennek során hajlandó volt saját korábbi nézeteinek is a revideálására, és kereste a reális történelmi képet, ugyanakkor alapelveihez mindvégig hűen ragaszkodott.
2007. december 3-án hunyt el Budapesten.
Főbb művei
- Kossuth Lajos (Lukács Lajossal és Mérei Gyulával, 1952)
- Kossuth Lajos forradalmi szövetsége a radikális baloldallal és a népi tömegekkel (1952)
- Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1711–1790 (szerkesztő, 1952)
- A magyar forradalom 1848-49-ben (1959)
- 1848 Széchenyije és Széchenyi 1848-a (1964)
- A negyvennyolcas nemzedék nyomában (tanulmányok, 1973)
- Negyvennyolc a kortársak szemével (Rózsa Györggyel, 1973)
- Petőfi napja (1975)
- Széchenyi a negyvennyolcas forradalomban (1979)
- A nemzetiségi kérdés a negyvennyolcas forradalom Magyarországán (1980)
- Négy magyar sors (1983)
- Jottányit se a negyvennyolcból! (1989)
- Kossuth és alkotmányterve (1989),
- Széchenyi István válogatott művei I-III. (szerkesztő, 1991),
- A pestiek Petőfi és Haynau között (1998),
- Vad tűzzel (tanulmányok, 2000
- Széchenyiről (tanulmányok, 2005),
- Egy grófi cím adományozásáról (ÉS, 2003/21.),
- Hol ülésezett Batthyány Lajos kormánya? (ÉS, 2003/3.),
- A pestiek az 1848-as forradalomban (interjú, ÉS, 2002/11., Rádai Eszter)
- Csempészkedő zsidók 1848 őszén (Új Múlt és Jövő folyóirat 1998/4.)
- Egy szakvélemény a pesti zsidókról 1849 augusztusából (Új Múlt és Jövő folyóirat 1999/2.)
Jegyzetek
Források
- Múlt-kor történelmi portál
- Élet és Irodalom, 2007. december 6.
- Fónagy Zoltán búcsúztatója
- Zachar Péter Krisztián: Spira György (1925-2007). Századok 2008/4. (142. évf.) 1063-1068.o.