„Death metal hörgés” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a angol nyelvű kategóriahivatkozások javítása |
a Metálhörgés lapot átneveztem Death metal hörgés névre: Ez a „metálhörgés” nem egy elterjedt elnevezése a cikk tárgyának, a szerkesztő neologizmusának tűnik. A szócikk kifejezetten a death metalra jellemző „énektechnik… |
(Nincs különbség)
| |
A lap 2010. július 2., 00:41-kori változata
A metálhörgés torokhangú éneklés, mely elsősorban a death metal és a grindcore zenére jellemző, de megtalálható a heavy metal, hardcore punk és az ezekkel rokon műfajokban is.[1] Nem összetévesztendő a sikoltással, vagy az elektronikus úton nyerssé torzított énekhanggal (melyek például a black metalt, illetve az aggrotechet jellemzik). Groteszk hangzása miatt összhangban áll a death metalban megjelenő sötét, borzongató témákkal.[2]
Története
Az artikulált hörgés már a 20. század közepétől fellelhető énekhangként a rockzenében; célja az ominózus, vagy éppen ellenkezőleg, a komikus hatás keltése. Az első ilyen számok a Screamin' Jay Hawkins: I Put a Spell on You (1956) és a The Who: Boris the Spider (1966) voltak. A 70-es évek során több rock és punk rock együttes műveiben is felbukkan, például a Pink Floyd egyes számaiban, sőt, még Mike Oldfield: Tubular Bells kompozíciójában is (Caveman).
A hörgés, mint éneklési stílus kifejlődése a 80-as évek közepére, a death metal megjelenésének idejére tehető, melynek korai képviselői a Death és a Possessed voltak. A 80-as évek végén a metálhörgést a Napalm Death és a Cannibal Corpse fejlesztette tovább, így még mélyebb, agresszívebb és dinamikusabb lett.
Technikák
Elsajátítására több technika van, de ezek feladata, hogy fokozzák, mintsem hogy létrehozzák a mély hangot. Ilyen például a vocal fry (csikorgás), vagy a false chords (hamis hangszálak). A hörgés voltaképpen a sikoltás harmonikus felhangja, és bár hangmagasságában más, ugyanazokat az alapelveket lehet alkalmazni, mint a normális éneklésben.
Egészségre való hatása
Bárhogyan is alkalmazzák, a metálhörgés hosszú távon károsítja a hangszalagokat; ez a folyamat egy idő után a beszédképesség elvesztéséhez is vezethet. A különféle éneklési technikák célja, hogy ezt a károsodást csökkentsék, de megakadályozni nem tudják. Egy holland kórház által készített statisztika szerint a death metal népszerűségével arányosan nőtt a polipban és hangszalag-ödémában kezelt betegek száma.[3]
Lásd még
Jegyzetek
- ↑ Will York: Music from Hell (angolul)
- ↑ Sharpe-Young, Garry: Death Metal, ISBN 0958268444 (angolul)
- ↑ Grunten sloopt de stem (hollandul)
Források
Ez a szócikk részben vagy egészben a Death growl című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.