„Magyar Függetlenségi Népfront” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Külső hivatkozások: kisebb formai javítások
1. sor: 1. sor:
A '''Magyar Függetlenségi Népfront''' (MFN) egy (kényszer)pártszövetség volt a [[II. világháború]] utáni [[Magyarország]]on.
A '''Magyar Függetlenségi Népfront''' (MFN) egy (kényszer)pártszövetség volt a [[II. világháború]] utáni [[Magyarország]]on.
==Története==
==Története==
A szervezet a [[Magyar Nemzeti Függetlenségi Front]]ból alakult annak szétzilálódása után, [[1949]]. [[február 1]]-jén. Elnökévé [[Rákosi Mátyás]]t, titkárává pedig [[Rajk László]]t választották meg. A szövetség tagja a [[Magyar Dolgozók Pártja]] (MDP) mellett a még működő maradék két demokratikus agrárpárt, a [[Független Kisgazdapárt]] (FKGP) és a [[Nemzeti Parasztpárt]] (NPP) voltak.
A szervezet a [[Magyar Nemzeti Függetlenségi Front]]ból alakult annak szétzilálódása után, [[1949]]. [[február 1]]-jén. Elnökévé [[Rákosi Mátyás]]t, titkárává pedig [[Rajk László]]t választották meg. A szövetség tagja a [[Magyar Dolgozók Pártja]] (MDP) mellett a még működő maradék két demokratikus agrárpárt, a [[Független Kisgazdapárt]] (FKGP) és a [[Nemzeti Parasztpárt]] (NPP) voltak, valamint az FKGP (egyik) utódpártjának tekinthető [[Független Magyar Demokrata Párt]] és a [[Peyer Károly]] nevével is fémjelzett [[Magyar Radikális Párt]] voltak.


A „szövetség” a [[szalámitaktika|szalámitaktikának]] köszönhetően szinte már ellenfél nélkül nyerte az [[1949-es választások]]at, a parlamenti mandátumok 96,2%-át söpörve be. A front előre elosztotta tagjai között a helyeket, az abszolút többség birtokában pedig még abban az évben megalkották a [[Magyar Népköztársaság Alkotmánya|Magyar Népköztársaság Alkotmányát]] (ezzel véglegesítve Magyarország államformáját), illetve a kommunisták felszeletelték a „maradék” ellenfeleket, pártokat a szövetségen belül és kívül egyaránt. Az FKGP és az NPP mellett ennek esett áldozatul például [[Rajk László]] is. A csakhamar egytagúvá vált „szövetség” [[1954]]. [[október]] végén (22-24 között) átalakult a [[Hazafias Népfront]].
A „szövetség” a [[szalámitaktika|szalámitaktikának]] köszönhetően már abszolút mértékben kommunista dominancia alatt állt, s mivel az [[1949-es választások]]on a Népfront listáin kívül másra nem is lehetett szavazni (a szavazólapon is csak az ellenszavazatot kellett jelölni), a parlamenti mandátumok 96,2%-át söpörték be. A front előre elosztotta tagjai között a helyeket, az abszolút többség birtokában pedig még abban az évben megalkották a [[Magyar Népköztársaság Alkotmánya|Magyar Népköztársaság Alkotmányát]] (ezzel véglegesítve Magyarország államformáját, mint [[Népköztársaság]]ét), illetve a kommunisták felszalámizták a „maradék” pártokat, szervezeteket és a nem kommunista irányítás alatt álló egyéb kezdeményezéseket a szövetségen belül és kívül egyaránt. Az FKGP és az NPP mellett ennek esett áldozatul például [[Rajk László]] is. A csakhamar egytagúvá vált „szövetség” jelöltlistája az [[1953-as választások|1953-as „választáson”]] már csak [[Magyar Dolgozók Pártja|MDP-s]], illetve pártonkívüli neveket tartalmazott, mint például [[Bozsik József]]ét, az [[Aranycsapat]] jobbhátvédjét, az ország egyik legnépszerűbb sportolójáét, akit a rendszer önmaga népszerűsítése végett juttatott be az időközben közjogi értelemben jelentősen lecsökkentett jelentőségű parlamentbe.

Az MNFF a [[Rákosi Mátyás#A Rákosi-rendszer|Rákosi-rendszer]] gyors bukását követő átszervezések jegyében [[1954]]. [[október]] végén (22-24-ike között) átalakult a [[Hazafias Népfront]]tá.


==Források==
==Források==

A lap 2010. június 20., 09:02-kori változata

A Magyar Függetlenségi Népfront (MFN) egy (kényszer)pártszövetség volt a II. világháború utáni Magyarországon.

Története

A szervezet a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontból alakult annak szétzilálódása után, 1949. február 1-jén. Elnökévé Rákosi Mátyást, titkárává pedig Rajk Lászlót választották meg. A szövetség tagja a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) mellett a még működő maradék két demokratikus agrárpárt, a Független Kisgazdapárt (FKGP) és a Nemzeti Parasztpárt (NPP) voltak, valamint az FKGP (egyik) utódpártjának tekinthető Független Magyar Demokrata Párt és a Peyer Károly nevével is fémjelzett Magyar Radikális Párt voltak.

A „szövetség” a szalámitaktikának köszönhetően már abszolút mértékben kommunista dominancia alatt állt, s mivel az 1949-es választásokon a Népfront listáin kívül másra nem is lehetett szavazni (a szavazólapon is csak az ellenszavazatot kellett jelölni), a parlamenti mandátumok 96,2%-át söpörték be. A front előre elosztotta tagjai között a helyeket, az abszolút többség birtokában pedig még abban az évben megalkották a Magyar Népköztársaság Alkotmányát (ezzel véglegesítve Magyarország államformáját, mint Népköztársaságét), illetve a kommunisták felszalámizták a „maradék” pártokat, szervezeteket és a nem kommunista irányítás alatt álló egyéb kezdeményezéseket a szövetségen belül és kívül egyaránt. Az FKGP és az NPP mellett ennek esett áldozatul például Rajk László is. A csakhamar egytagúvá vált „szövetség” jelöltlistája az 1953-as „választáson” már csak MDP-s, illetve pártonkívüli neveket tartalmazott, mint például Bozsik Józsefét, az Aranycsapat jobbhátvédjét, az ország egyik legnépszerűbb sportolójáét, akit a rendszer önmaga népszerűsítése végett juttatott be az időközben közjogi értelemben jelentősen lecsökkentett jelentőségű parlamentbe.

Az MNFF a Rákosi-rendszer gyors bukását követő átszervezések jegyében 1954. október végén (22-24-ike között) átalakult a Hazafias Népfronttá.

Források

Kiadványok

Külső hivatkozások