„Indig Ottó László” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a helyesírás |
jav |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
dr. '''Indig Ottó''' családneve '''Indig Ottó László''' ([[Gyertyámos]] [[1936]]. [[október 18]] |
dr. '''Indig Ottó''' családneve '''Indig Ottó László''' ([[Gyertyámos]] [[1936]]. [[október 18.]] – [[Nagyvárad]], [[2005]]. [[december 9.]]) , [[románia]]i magyar irodalomtörténész, művelődéskutató, kritikus. |
||
==Életútja<ref>Indig Ottó:Emlék ma már.... Egy váradi életkrónika, Literátor könyvkiadó, 2004 |
==Életútja<ref>Indig Ottó:Emlék ma már.... Egy váradi életkrónika, Literátor könyvkiadó, 2004</ref>== |
||
A középiskolát Nagyváradon végezte, diplomát szerzett magyar nyelvű irodalmi szakon a Babes Bolyai Egyetemen (1960), majd doktori diplomát 1975-ben. A Nagyváradi Állami Bábszínház irodalmi titkára volt 1961-1962 között, majd Szalárdon (Bihar megye)tanított, 1961–1982 között a Nagyváradi az 1. Számú Általános Iskolában és 1990-tól a Nagyváradi Történelem-Filológia Liceumban tanított. 1990 óta főmunkatársként közreműködött a Kelet – Nyugat irodalmi lapnál, 1992 – ben a Bihari Naplónál, 1993–ban az Erdélyi Naplónál. 1993-tól a Sulyok István Főiskola tanára volt.Nagyváradi Ady Társaság elnőke volt. |
A középiskolát Nagyváradon végezte, diplomát szerzett magyar nyelvű irodalmi szakon a Babes Bolyai Egyetemen (1960), majd doktori diplomát 1975-ben. A Nagyváradi Állami Bábszínház irodalmi titkára volt 1961-1962 között, majd Szalárdon (Bihar megye)tanított, 1961–1982 között a Nagyváradi az 1. Számú Általános Iskolában és 1990-tól a Nagyváradi Történelem-Filológia Liceumban tanított. 1990 óta főmunkatársként közreműködött a Kelet – Nyugat irodalmi lapnál, 1992 – ben a Bihari Naplónál, 1993–ban az Erdélyi Naplónál. 1993-tól a Sulyok István Főiskola tanára volt.Nagyváradi Ady Társaság elnőke volt. |
||
Nagybátya, Indig Ottó (Brassó, 1890. nov. 18.–Bellinzona, Svájc, 1969. máj. 22.) színműíró és újságíró, a Szabad Európa rádió munkatársaként működött és barátságuk befolyásolta karrierjét. |
Nagybátya, Indig Ottó (Brassó, 1890. nov. 18.–Bellinzona, Svájc, 1969. máj. 22.) színműíró és újságíró, a Szabad Európa rádió munkatársaként működött és barátságuk befolyásolta karrierjét. |
A lap 2010. március 11., 07:08-kori változata
dr. Indig Ottó családneve Indig Ottó László (Gyertyámos 1936. október 18. – Nagyvárad, 2005. december 9.) , romániai magyar irodalomtörténész, művelődéskutató, kritikus.
Életútja[1]
A középiskolát Nagyváradon végezte, diplomát szerzett magyar nyelvű irodalmi szakon a Babes Bolyai Egyetemen (1960), majd doktori diplomát 1975-ben. A Nagyváradi Állami Bábszínház irodalmi titkára volt 1961-1962 között, majd Szalárdon (Bihar megye)tanított, 1961–1982 között a Nagyváradi az 1. Számú Általános Iskolában és 1990-tól a Nagyváradi Történelem-Filológia Liceumban tanított. 1990 óta főmunkatársként közreműködött a Kelet – Nyugat irodalmi lapnál, 1992 – ben a Bihari Naplónál, 1993–ban az Erdélyi Naplónál. 1993-tól a Sulyok István Főiskola tanára volt.Nagyváradi Ady Társaság elnőke volt. Nagybátya, Indig Ottó (Brassó, 1890. nov. 18.–Bellinzona, Svájc, 1969. máj. 22.) színműíró és újságíró, a Szabad Európa rádió munkatársaként működött és barátságuk befolyásolta karrierjét. Évtizedek során aktívan követte Nagyvárad kulturális életét, sajtóban tükrözve a képzőművészet eseményeit is.Baráti kapcsolatba volt több kortárs festővel, komoly gyűjteményt kialakítva, melynek java részét a XX. századi magyar festészet képezi, különös hangsúllyal a nagybányai festőtelep több nemzedékére. A Nagyváradi Dávid Galéria (1992) és később 2002-ben az Empire Galéria alapítója.
Megjelent kötetei[2]
- Nagyváradi színikritikák a Holnap évtizedében, Bukarest, 1975;
- Juhász Gyula Nagyváradon, Bukarest, 1978;
- Nincs szebb jövendők májusánál. Juhász Gyula életútja, Dacia Könyvkiadó Kolozsvár, 1980;
- Csak egy igaz versért élek. Horváth Imre költészetéről, Kolozsvár, 1981; Kismonográfiák sorozat.
- A nagyváradi színészet másfél évszázada (1798–1944), Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1991;
- Váradi Parnasszus. Irodalmi és sajtóélet a századfordulón, Literátor Könyvkiadó Nagyvárad, 1994;
- Arca az időnek, kritikák, tanulmányok,portrévázlatok, Literátor Könyvkiadó Nagyvárad, 1996;
- A magyar irodalom vázlatos története, Scripta kiadó, Nagyvárad, 1998;
- A nagyváradi újságírás története. Oradea, Bihari Napló kiadó Nagyvárad, 1999;
- Kemény szavak kövével. Nagyvárad, Convex Kiadó, 2001. (Ady Endre nagyváradi éveiről);
- Váradi színháztörténeti jelenetek, Nagyváradi Ady Társaság könyvkiadója, 2004;
- Emlék ma már.... Egy váradi életkrónika (autobiográfia), Literátor könyvkiadó, 2004;
- Tolnay.Europrint Könyvkiadó, Nagyvárad, 2005; - Tolnay Tibor (1932-2009) Nagyváradi festőművész munkásságáról
A váradi sajtó irodalmi anyaga ( 1870 - 1914 ) c. doktori disszertációjának I-V. kötete gépiratban a Babes-Bolyai Tudományegyetemen; a budapesti Országos Széchenyi Könyvtárban, a Petőfi Irodalmi Múzeumban és a debreceni Csokonai Könyvtárban található. A disszertáció tartalmi kivonata a Babes-Bolyai Tudományegyetem kiadásában jelent meg.
Válogatta, sajtó alá rendezte és bevezető tanulmányát írta Horváth Imre Betűkre bízom című verseskönyvének ( Dacia Kiadó, Kolozsvár, 1982 ); Előszavát írta Serge Grandvaux A francia élet krónikája című kötetének mely Indig Pál fordításában jelent meg ( Analog Kiadó, Nagyvárad, 1995 ). Százéves a Napló.Jubileumi album társszerzője Szántó Sándor, Szűcs László és Králik Lorandal:( Bihari Napló Kiadó, Nagyvárad, 1998.) A nagyváradi színjátszás 1840 - 1870 között c. tanulmánynak ( 24 - 53 o.) szerzője, mely megjelent az 1848 üzenete cimű kötetben,a Magyarság az ezredvégen sorozatában, az Erdélyi Népfőiskolai Collegium kiadásában ( Nagyvárad, 1999 ) Szerkesztette ( Mihálka Zoltánnal ) a Sanctus Ladislau rex. Kalendarium. Varadinum 1192 - 1992 c. kiadványt. Literatus Kiadó, Nagyvárad, 1992.