„Bel canto” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a egyért |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
A''' bel canto''' egy [[olasz nyelv|olasz]] [[opera (színmű)|opera]]i kifejezés (jelentése: ''szép ének''), amely olyan éneklési technikát jelent, ami a tökéletes dallamformálást helyezi az előadás középpontjába. A hang mozgékonyságán, a hangképzés kiegyenlítettségén alapul. A zeneszerzők az énekhangot már-már instrumentumként használták. A bel canto operákban gyönyörű [[ária|áriák]] szólaltak meg. Hosszú időn át magába foglalta a rögtönzés és a díszítés művészetét is, később az énekes szólam rögzült ([[Gluck]], [[Rossini]]), majd drámaiság is társult hozzá ([[Donizetti]]). [[Giuseppe Verdi|Verdi]]nél és a francia nagyoperákban az éneklés már jobban eltávolodott a drámai kifejezés és a deklamáció irányába. Az operai történetek drámaiságának kihangsúlyozását a végül a zenei [[verizmus]] valósította meg. |
A''' bel canto''' egy [[olasz nyelv|olasz]] [[opera (színmű)|opera]]i kifejezés (jelentése: ''szép ének''), amely olyan éneklési technikát jelent, ami a tökéletes dallamformálást helyezi az előadás középpontjába. A hang mozgékonyságán, a hangképzés kiegyenlítettségén alapul. A zeneszerzők az énekhangot már-már instrumentumként használták. A bel canto operákban gyönyörű [[ária|áriák]] szólaltak meg. Hosszú időn át magába foglalta a rögtönzés és a díszítés művészetét is, később az énekes szólam rögzült ([[Gluck]], [[Gioacchino Rossini|Rossini]]), majd drámaiság is társult hozzá ([[Donizetti]]). [[Giuseppe Verdi|Verdi]]nél és a francia nagyoperákban az éneklés már jobban eltávolodott a drámai kifejezés és a deklamáció irányába. Az operai történetek drámaiságának kihangsúlyozását a végül a zenei [[verizmus]] valósította meg. |
||
A bel canto 17-19. században volt a legnépszerűbb, főleg az [[Olasz opera|olasz operában]], kiváltképpen a [[nápoly]]i iskolában. Híres bel canto áriák például [[Norma (opera)|Norma]] [[cavatina|cavatinája]] ([[Vincenzo Bellini|Bellini]]), Malatesta és Don Pasquale kettőse ''([[Donizetti]]: [[Don Pasquale]])'' vagy Nemorino románca a ''[[Szerelmi bájital]]ból'' ([[Donizetti]]), a rágalomária [[Rossini]] ''[[A sevillai borbély (opera)|A sevillai borbély]]'' című operájából. |
A bel canto 17-19. században volt a legnépszerűbb, főleg az [[Olasz opera|olasz operában]], kiváltképpen a [[nápoly]]i iskolában. Híres bel canto áriák például [[Norma (opera)|Norma]] [[cavatina|cavatinája]] ([[Vincenzo Bellini|Bellini]]), Malatesta és Don Pasquale kettőse ''([[Donizetti]]: [[Don Pasquale]])'' vagy Nemorino románca a ''[[Szerelmi bájital]]ból'' ([[Donizetti]]), a rágalomária [[Gioacchino Rossini|Rossini]] ''[[A sevillai borbély (opera)|A sevillai borbély]]'' című operájából. |
||
A bel canto aranykora [[1805]]-[[1830]] közöttre tehető, amikor a stílus legnevesebb zeneszerzői alkottak: |
A bel canto aranykora [[1805]]-[[1830]] közöttre tehető, amikor a stílus legnevesebb zeneszerzői alkottak: |
||
A lap 2009. október 30., 10:27-kori változata
A bel canto egy olasz operai kifejezés (jelentése: szép ének), amely olyan éneklési technikát jelent, ami a tökéletes dallamformálást helyezi az előadás középpontjába. A hang mozgékonyságán, a hangképzés kiegyenlítettségén alapul. A zeneszerzők az énekhangot már-már instrumentumként használták. A bel canto operákban gyönyörű áriák szólaltak meg. Hosszú időn át magába foglalta a rögtönzés és a díszítés művészetét is, később az énekes szólam rögzült (Gluck, Rossini), majd drámaiság is társult hozzá (Donizetti). Verdinél és a francia nagyoperákban az éneklés már jobban eltávolodott a drámai kifejezés és a deklamáció irányába. Az operai történetek drámaiságának kihangsúlyozását a végül a zenei verizmus valósította meg.
A bel canto 17-19. században volt a legnépszerűbb, főleg az olasz operában, kiváltképpen a nápolyi iskolában. Híres bel canto áriák például Norma cavatinája (Bellini), Malatesta és Don Pasquale kettőse (Donizetti: Don Pasquale) vagy Nemorino románca a Szerelmi bájitalból (Donizetti), a rágalomária Rossini A sevillai borbély című operájából.
A bel canto aranykora 1805-1830 közöttre tehető, amikor a stílus legnevesebb zeneszerzői alkottak:
Felhasznált irodalom
- Balázs István: Zenei lexikon, Corvina Kiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 13 5453 9
- Szabolcsi-Tóth: Zenei lexikon, Zeneműkiadó, Budapest, 1965
