„Vidos József” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
AsgardBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: dátumlinkek javítása
formázás
1. sor: 1. sor:
'''Vidos József''' ([[Kemenesmihályfa]], [[1805]]. [[április 18.]] – Kemenesmihályfa, [[1849]]. [[augusztus 3.]]) az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharcban]] nemzetőrparancsnok, kormánybiztos, [[evangélikus]] [[egyházkerületi felügyelő]].
'''Vidos József''' ([[Kemenesmihályfa]], [[1805]]. [[április 18.]] – Kemenesmihályfa, [[1849]]. [[augusztus 3.]]) az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharcban]] nemzetőrparancsnok, kormánybiztos, [[evangélikus]] [[egyházkerületi felügyelő]].


==Életrajz==
A [[13. század]]ban [[V. István]]tól nemességet kapott családban született. Középiskolai tanulmányait a [[Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum)|soproni evangélikus líceum]]ban folytatta. Jogi tanulmányok után szülőföldjén megyei szolgálatba lépett. 1836-tól [[Vas megye]] főjegyzője, majd 1838 és 1842 között kétszer is alispánja volt. Jó viszonyt ápolt [[Széchenyi István]]nal. Az utolsó rendi országgyűlésen Vas megye egyik ellenzéki követeként vett részt. Tagja volt annak a küldöttségnek, amely 1848. március 15-én a Kossuth-féle feliratot vitte Bécsbe. Júniusban őt bízták meg megyéje nemzetőrségének parancsnokságával, de katonai rangot nem kapott. [[Jellasics József|Jellasics]] szeptemberi támadásáig csapataival a [[dráva]]i magyar hadseregben szolgált, majd hazatért Vas megyébe. Az év folyamán a [[Dunántúli Evangélikus Egyházkerület]] gyülekezetei egyházkerületi felügyelőnek választották, ezt a magas tisztséget haláláig töltötte be.
===Korai évek===
A [[13. század]]ban [[V. István]]tól nemességet kapott családban született. Középiskolai tanulmányait a [[Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum)|soproni evangélikus líceum]]ban folytatta. Jogi tanulmányok után szülőföldjén megyei szolgálatba lépett. 1836-tól [[Vas megye]] főjegyzője, majd 1838 és 1842 között kétszer is alispánja volt. Jó viszonyt ápolt [[Széchenyi István]]nal. Az utolsó rendi országgyűlésen Vas megye egyik ellenzéki követeként vett részt.


===A nemzetőr===
Jellasics támadása után [[Batthyány Lajos]] terve az volt, hogy a dunántúli népfelkelés és nemzetőrség a bán háta mögött benyomul [[Horvátország]]ba. A terv végrehajtásával Vidost bízta meg, akinek egyúttal parancsnoksága alá rendelte Veszprém, Győr, Sopron, Zala, Moson és Somogy megye nemzetőrségét is. A terv végül nem valósult meg, de Vidos a mintegy tizenháromezer fős seregével [[október 3.|október 3-án]] felszabadította a horvát megszállás alól [[Nagykanizsa|Nagykanizsát]], elvágva ezzel Jellasics hadseregének egyik fő utánpótlási vonalát. Csapataival részt vett ezután a [[Kuzman Todorović]] tábornok hadoszlopa elleni hadműveletekben, majd betegségére hivatkozva kérte katonai megbízatása alóli felmentését. [[1849]] januárjáig Vas megye kormánybiztosaként működött, jelentős szerepet játszva az ottani honvédtoborzás és hadianyag-ellátás szervezésében. Miután a császári csapatok megszállták a megyét bujdosásra kényszerült. 1849 nyarán [[kolera|kolerában]] megbetegedett és rövidesen meghalt. [[Edvi Illés Pál]] evangélikus [[lelkész]] temette el.
Tagja volt annak a küldöttségnek, amely 1848. március 15-én a Kossuth-féle feliratot vitte Bécsbe. Júniusban őt bízták meg megyéje nemzetőrségének parancsnokságával, de katonai rangot nem kapott. [[Jellasics József|Jellasics]] szeptemberi támadásáig csapataival a [[dráva]]i magyar hadseregben szolgált.
Jellasics támadása után [[Batthyány Lajos]] terve az volt, hogy a dunántúli népfelkelés és nemzetőrség a bán háta mögött benyomul [[Horvátország]]ba. A terv végrehajtásával Vidost bízta meg, akinek egyúttal parancsnoksága alá rendelte Veszprém, Győr, Sopron, Zala, Moson és Somogy megye nemzetőrségét is. A terv végül nem valósult meg, de Vidos a mintegy tizenháromezer fős seregével [[október 3.|október 3-án]] felszabadította a horvát megszállás alól [[Nagykanizsa|Nagykanizsát]], elvágva ezzel Jellasics hadseregének egyik fő utánpótlási vonalát. Csapataival részt vett ezután a [[Kuzman Todorović]] tábornok hadoszlopa elleni hadműveletekben, majd betegségére hivatkozva kérte katonai megbízatása alóli felmentését.
[[1849]] januárjáig Vas megye kormánybiztosaként működött, jelentős szerepet játszva az ottani honvédtoborzás és hadianyag-ellátás szervezésében.

===Halála===
Az év folyamán a [[Dunántúli Evangélikus Egyházkerület]] gyülekezetei egyházkerületi felügyelőnek választották, ezt a magas tisztséget haláláig töltötte be.
Miután a császári csapatok megszállták a megyét bujdosásra kényszerült. 1849 nyarán [[kolera|kolerában]] megbetegedett és rövidesen meghalt. [[Edvi Illés Pál]] evangélikus [[lelkész]] temette el.


==Felhasznált források==
==Felhasznált források==

A lap 2009. január 4., 12:52-kori változata

Vidos József (Kemenesmihályfa, 1805. április 18. – Kemenesmihályfa, 1849. augusztus 3.) az 1848–49-es szabadságharcban nemzetőrparancsnok, kormánybiztos, evangélikus egyházkerületi felügyelő.

Életrajz

Korai évek

A 13. században V. Istvántól nemességet kapott családban született. Középiskolai tanulmányait a soproni evangélikus líceumban folytatta. Jogi tanulmányok után szülőföldjén megyei szolgálatba lépett. 1836-tól Vas megye főjegyzője, majd 1838 és 1842 között kétszer is alispánja volt. Jó viszonyt ápolt Széchenyi Istvánnal. Az utolsó rendi országgyűlésen Vas megye egyik ellenzéki követeként vett részt.

A nemzetőr

Tagja volt annak a küldöttségnek, amely 1848. március 15-én a Kossuth-féle feliratot vitte Bécsbe. Júniusban őt bízták meg megyéje nemzetőrségének parancsnokságával, de katonai rangot nem kapott. Jellasics szeptemberi támadásáig csapataival a drávai magyar hadseregben szolgált. Jellasics támadása után Batthyány Lajos terve az volt, hogy a dunántúli népfelkelés és nemzetőrség a bán háta mögött benyomul Horvátországba. A terv végrehajtásával Vidost bízta meg, akinek egyúttal parancsnoksága alá rendelte Veszprém, Győr, Sopron, Zala, Moson és Somogy megye nemzetőrségét is. A terv végül nem valósult meg, de Vidos a mintegy tizenháromezer fős seregével október 3-án felszabadította a horvát megszállás alól Nagykanizsát, elvágva ezzel Jellasics hadseregének egyik fő utánpótlási vonalát. Csapataival részt vett ezután a Kuzman Todorović tábornok hadoszlopa elleni hadműveletekben, majd betegségére hivatkozva kérte katonai megbízatása alóli felmentését. 1849 januárjáig Vas megye kormánybiztosaként működött, jelentős szerepet játszva az ottani honvédtoborzás és hadianyag-ellátás szervezésében.

Halála

Az év folyamán a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület gyülekezetei egyházkerületi felügyelőnek választották, ezt a magas tisztséget haláláig töltötte be. Miután a császári csapatok megszállták a megyét bujdosásra kényszerült. 1849 nyarán kolerában megbetegedett és rövidesen meghalt. Edvi Illés Pál evangélikus lelkész temette el.

Felhasznált források