„Apellész” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Loveless (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: br:Apelles
DorganBot (vitalap | szerkesztései)
a névtér javítása
1. sor: 1. sor:
'''Apellész''' (Kr. e. 340 – Kr. e. 300 között működött) [[Görögország|görög]] festő.
'''Apellész''' (Kr. e. 340 – Kr. e. 300 között működött) [[Görögország|görög]] festő.
[[Kép:Abt.jpg|bélyegkép|Pompei falfreskó, feltehetőleg a „Tengerből felmerülő [[Aphrodité]]" nyomán, de ez nem bizonyított]]
[[Fájl:Abt.jpg|bélyegkép|Pompei falfreskó, feltehetőleg a „Tengerből felmerülő [[Aphrodité]]" nyomán, de ez nem bizonyított]]
Az [[ókor]] legnagyobb görög festője. A [[Kis-Ázsia|kis-ázsiai]] [[Kolophón]]ban született, Kis-Ázsia több városában dolgozott. Járt a görög anyaországban is, s [[Pamphilosz]] tanítványa, a [[sziküón]]i festőiskola tagja lett. Mint [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]] udvari festője, Kisázsiába is követte az uralkodót, s [[I. Ptolemaiosz]] [[egyiptom]]i udvarában is megfordult. A hagyomány, különösen a nevéhez fűződő számos anekdota, egyéniségének és művészetének utolérhetetlen báját emeli ki, de festésmódjáról -mivel képe nem maradt fenn- igen kevés adatunk van. Képein állítólag csupán négy színt (fehér, fekete, sárga, vörös) és azoknak árnyalatait használta, s a kész festményt a színeket tompító vékony mázzal vonta be. Mestere volt a körvonalak rajzának és a színhatásoknak is. Csodálták portréművészetét: ő festette az első önarcképet, valamint Nagy Sándor csak neki engedte meg, hogy lefesse. Leghíresebb műve a „Tengerből felmerülő [[Aphrodité]]" volt. Nagy Sándort többször is megfestette, kísérői közt is. Műveinek még másolatai sem maradtak ránk.
Az [[ókor]] legnagyobb görög festője. A [[Kis-Ázsia|kis-ázsiai]] [[Kolophón]]ban született, Kis-Ázsia több városában dolgozott. Járt a görög anyaországban is, s [[Pamphilosz]] tanítványa, a [[sziküón]]i festőiskola tagja lett. Mint [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]] udvari festője, Kisázsiába is követte az uralkodót, s [[I. Ptolemaiosz]] [[egyiptom]]i udvarában is megfordult. A hagyomány, különösen a nevéhez fűződő számos anekdota, egyéniségének és művészetének utolérhetetlen báját emeli ki, de festésmódjáról -mivel képe nem maradt fenn- igen kevés adatunk van. Képein állítólag csupán négy színt (fehér, fekete, sárga, vörös) és azoknak árnyalatait használta, s a kész festményt a színeket tompító vékony mázzal vonta be. Mestere volt a körvonalak rajzának és a színhatásoknak is. Csodálták portréművészetét: ő festette az első önarcképet, valamint Nagy Sándor csak neki engedte meg, hogy lefesse. Leghíresebb műve a „Tengerből felmerülő [[Aphrodité]]" volt. Nagy Sándort többször is megfestette, kísérői közt is. Műveinek még másolatai sem maradtak ránk.



A lap 2008. december 16., 20:47-kori változata

Apellész (Kr. e. 340 – Kr. e. 300 között működött) görög festő.

Pompei falfreskó, feltehetőleg a „Tengerből felmerülő Aphrodité" nyomán, de ez nem bizonyított

Az ókor legnagyobb görög festője. A kis-ázsiai Kolophónban született, Kis-Ázsia több városában dolgozott. Járt a görög anyaországban is, s Pamphilosz tanítványa, a sziküóni festőiskola tagja lett. Mint Nagy Sándor udvari festője, Kisázsiába is követte az uralkodót, s I. Ptolemaiosz egyiptomi udvarában is megfordult. A hagyomány, különösen a nevéhez fűződő számos anekdota, egyéniségének és művészetének utolérhetetlen báját emeli ki, de festésmódjáról -mivel képe nem maradt fenn- igen kevés adatunk van. Képein állítólag csupán négy színt (fehér, fekete, sárga, vörös) és azoknak árnyalatait használta, s a kész festményt a színeket tompító vékony mázzal vonta be. Mestere volt a körvonalak rajzának és a színhatásoknak is. Csodálták portréművészetét: ő festette az első önarcképet, valamint Nagy Sándor csak neki engedte meg, hogy lefesse. Leghíresebb műve a „Tengerből felmerülő Aphrodité" volt. Nagy Sándort többször is megfestette, kísérői közt is. Műveinek még másolatai sem maradtak ránk.

Források

Művészeti lexikon (Akadémiai kiadó, Budapest, 1965)

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap