„Campanile (építészet)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a képlinkek javítása, magyarítása |
a Robot: Commons sablon elhelyezése |
||
| 8. sor: | 8. sor: | ||
*Zádor Anna: Építészeti szakszótár, Corvina Kiadó, Budapest |
*Zádor Anna: Építészeti szakszótár, Corvina Kiadó, Budapest |
||
*Művészeti Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965. |
*Művészeti Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965. |
||
{{commons|Campanile}} |
|||
[[Kategória:Épülettípusok]] |
[[Kategória:Épülettípusok]] |
||
A lap 2008. november 29., 16:07-kori változata
Campanile (olaszul: „harangtorony”) a neve az ókeresztény építészetben a templomtól különálló harangtoronynak.
Ilyen tornyok a 6. századtól épültek, lehettek kör- vagy sokszögalapúak. Az elnevezést általánosságban is használják, Itáliában ugyanis a középkor végéig ragaszkodtak önálló torony építéséhez. Giotto tervei alapján épült a firenzei dóm harangtornya gótikus stílusban. A leghíresebb a velencei Campanile, ami román stílusú, s amit a 20. század elején újjá kellett építeni, mert egy földrengés ledöntötte. Szintén román stílusú a pisai székesegyház campaniléje, a híres Ferdetorony.
A kora középkorban Észak-Európában sem épült egybe a harangtorony a templommal. A kereszténységet ekkor vették fel az írek, vikingek, normannok. Az ír templomok nem maradtak fenn, de Norvégiában és Svédországban ismertek különálló harangtornyok.
Forrás
- Zádor Anna: Építészeti szakszótár, Corvina Kiadó, Budapest
- Művészeti Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965.
